The Project Gutenberg eBook of Az egyszeri királyfi
    
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this ebook or online
at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States,
you will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.

Title: Az egyszeri királyfi
        Mese 9 képben, 3 felvonásban

Author: Ernő Szép

Release date: July 17, 2024 [eBook #74063]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Franklin-Társulat, 1914

Credits: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library


*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EGYSZERI KIRÁLYFI ***


AZ EGYSZERI KIRÁLYFI

MESE 9 KÉPBEN, 3 FELVONÁSBAN

IRTA

SZÉP ERNŐ

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

_magyar irod. intézet és könyvnyomda_

1914

_Színpadokkal szemben kézirat._

*

_Copyright 1913 by Francis Bárd & Brother Budapest._

*

_Az előadás joga kizárólag a Bárd Ferenc és Testvére cégnél szerezhető
meg._

*

_Fordítás joga minden nyelvre fentartva._

Franklin-Társulat nyomdája.




SZEMÉLYEK:

   1-ső ⎫                        Rózsahegyi K.
   2-ik ⎬ pásztorfiú             Mikovényi A.
   3-ik ⎭                        Oláh Z.
   Öreg juhász                   Pethes I.
   A király                      Gyenes L.
   A királyné                    Rákosi Szidi
   A királyfi                    Mészáros A.
   A királyleány                 Lánczy Margit
   1-ső ⎫                        Barcsai S.
   2-ik ⎪                        Német I.
   3-ik ⎬ kis fiú                Kalina M.
   4-ik ⎪                        Lányi S.
   5-ik ⎭                        Kovács J.
   1-ső ⎫                        Csepke Erzsi
   2-ik ⎪                        Börzsey Margit
   3-ik ⎬ kis leány              Füstös Annus
   4-ik ⎪                        Abday Etus
   5-ik ⎭                        Harang Mariska
   A halál                       Pethes I.
   Az ezüst királyleány          Mátray Erzsi
   1-ső ⎫                        Földényi L.
   2-ik ⎪                        Ditrói J.
   3-ik ⎪                        Mészáros S.
   4-ik ⎪                        Hajdutska L.
   5-ik ⎬ legény                 Lubinszky T.
   6-ik ⎪                        Koltai L.
   7-ik ⎪                        Oláh Z.
   8-ik ⎪                        Szőke S.
   9-ik ⎭                        Ónody A.
   Cigányfiú                     Radics J.
   1-ső ⎫                        Bayer Giza
   2-ik ⎭ szolgáló leány         Bánki Judit
   Juhász bojtár                 Rózsahegyi K.
   Betyár                        Bakó L.
   Öreg ember                    Bartos Gy.
   1-ső ⎫                        Izsó Kálmánné
   2-ik ⎭ sántikáló asszony      Iványi Irén
   Drótostót                     Szőke L.
   1-ső ⎫                        Fehér L.
   2-ik ⎭ vándorlegény           Petrán Gy.
   Paprika Jancsi                Rajnai G.
   Gyűrűs zsidó                  Radnai J.
   Csikós                        Lugosi B.
   Cigányember                   Barna J.
   Dudás                         Gábányi L.
   Cigányasszony                 K. Demjén Mari
   Kocsmárosné                   Veszpréminé
   Vak koldus                    Gabányi L.
   Lerongyolt, cifra nőszemély   Sz. Rosos Gizella
   1-ső ⎫                        Börzsey Terus
   2-ik ⎬ árva                   Balogh Kató
   3-ik ⎭                        Balogh Etus
   Anya hangja                   Kálmán Mária
   Száz éves ember               Kürti J.
   Öreg anyó                     Jászai Mari
   Garabonciás diák              Lubinszky T.
   Pillangók fejedelme           Bánki Judit
   Tündérkirályné                D. Ligeti Juliska
   1-ső ⎫                        Kiss Anna
   2-ik ⎪                        Aghy Böske
   3-ik ⎬ tündér                 Izsáky Margit
   4-ik ⎪                        Bartkó Elza
   5-ik ⎭                        Biró Irén
   Pici tündér                   Szakváry Vilma

Játszó gyermekek, táncoló legények, leányok, fiútündérek, leánytündérek,
angyalok, kis bárányok, madarak.

*

Először játszották a budapesti _Nemzeti Szinházban_ 1913 december 19-én.
Az előadást rendezte _Ivánfi_ Jenő. A díszleteket és jelmezeket
_Kéméndy_ Jenő tervezte. A zenekiséretet összeállította és részben
szerzette _Kun_ László.




ELSŐ KÉP.

_Este a Hortobágyon. Pásztortűz. Hátul a csillagos ég, csak a kútágas
látszik. A tűz körül három pásztorfiú hasal, a tűz felett egy
fejérbajuszú vén juhász pipál. Estharangszó, még mielőtt a függöny
felmegy. Mikor a függöny felmegy, gyengül a harang, egy-két dudafúvás
hallatszik, azután csendesen elkezdődik valamerről:_

  Szeretnék szántani,
  Hat ökröt hajtani,
  Ha jönne a rózsám
  Az ekét tartani.

_A nótát furulya kiséri, a furulya haloványan szól tovább, hébe-hóba
duda is szól belé. A kis pásztorok a tüzet nézik, meg-megpiszkálják._

1. pásztorfiú. Nahát Gabri, ki tud nagyobbat hazudni? Hazudjál már
valamit.

2. pásztorfiú. Te hazudjál először.

1. pásztorfiú. Én, hát én bementem a házba, nem fértem be az ajtón,
besétáltam az ablakon, megköszörültem a ködmönömet, felvettem a hátamra
egy nagy zsák ecetet, mondok viszem a malomba. Megyek ki a kéményen,
mindenem kifért, csak a fejem nem fért ki. Ott a kuckóba a fejsze,
felkapom a fejszét, úgy levágtam a fejemet, mindjárt hetet fiadzott a
fejsze. Teszem a fejem a zsebembe, avval szaladok a malomba. Hát a malom
nincs otthon. Hol a malom, kérdem a molnárt. Hát aszongya, elment a
malom az erdőbe. Hát ott eprészik a malom az erdőbe az ugorkafa alatt,
csak úgy hullott róla a dió meg a mogyoró, magam is úgy jóllaktam
sárgaretekkel, feketerépával, csakúgy zörög bennem a korpacibere.
Megettem egy tucat sütőtököt, egy mogyorót már nem bírtam megenni,
felkaptam, kettéharaptam, egyik csónak, másik evező. Felszántottam a
Tiszát, vetettem belé dudát, trombitát, lekaszáltam a búzát, lett belőle
két véka árpa, eladtam a zabot, megittam az árát, olyan józan lettem
mint az öklöm, de nem hiszi a könyököm.

2. pásztorfiú. Én elhiszem. Hanem az én apám, mikor még öreg ember volt,
Bécsbe szolgált a magyar császár udvarába. Az mesélte, hogy früstököl a
császár?

1. pásztorfiú. Hát hogy früstököl a császár?

2. pásztorfiú. Úgy früstököl a császár, hogy kijön az udvarba, ilyen
karéj kenyérrel ni _kicsapja a karját, mellbevágja az 1. pásztorfiút_.

1. pásztorfiú _a fejébe vág a 3. pásztorfiúnak_. Nem én voltam te, Gabri
volt.

3. pásztorfiú. Erigy mert úgy képennyallak…

Öreg juhász. Ejnye erre-arra huncut fattyai, nem maradhattok? Majd
közibétek vágok!

2. pásztorfiú. Hát egy nagy arany hordó lekvár az udvar közepén. A hordó
mellett két generális két nagy lapáttal. A császár odatartja a kenyerét,
a két generális kétfelől hányja rá a lekvárt. Igy früstököl a császár.

3. pásztorfiú. Nahát nincs hazugság nélkül.

Öreg juhász. Jó lenne már aludni is fiaim.

1. pásztorfiú. Gabri te.

2. pásztorfiú. He?

1. pásztorfiú. Játsszunk verespecsenyét.

2. pásztorfiú. Gyere. _Az 1. és a 2. pásztorfiú csapkodnak egymás
tenyerebe nevetve, kurjongatva, végre az 1. pásztorfiú pofonvágja a 2.
pásztorfiút. Mind nevetnek._

2. pásztorfiú. Nézze már kelmed, hát nem pofonvág?

Öreg juhász. Nem baj fiam, elfelejted mire megházasodol.

2. pásztorfiú. Megállj…

3. pásztorfiú _a tűzre tesz_.

Öreg juhász. Ne tegyél már arra a tűzre, Jancsi. Jobb ha lefekszel.

3. pásztorfiú. Nem alhatnám. Olyan szép az éjszaka. _Felnéz az égre._

Öreg juhász. Mit nézel?

3. pásztorfiú. Az eget.

Öreg juhász. Mit nézel rajta!

3. pásztorfiú. A sok csillagot.

Öreg juhász. Mit nézel a csillagon?

3. pásztorfiú. Miből van, hogy úgy ragyog?

1. pásztorfiú. Miből van? Csillagból.

3. pásztorfiú. Én azt tudtam, a csillagok kis gyertyák, a jó isten
ablakába világítanak éjszaka.

2. pásztorfiú. Inkább olyan az, mintha arany kutyatej nyitna kék
mezőben.

1. pásztorfiú. Nem arany a csillag, ha ezüst. Hátha az ég az úristen
gúnyája, akit telivarratott ezüst pitykével.

Öreg juhász _szipákol_. Kialudt a pipám. _A tenyerébe kap egy parazsat,
a pipájába teszi, rácsattantja a kupakot, tovább szíjja. Messziről szól
a duda egy kicsit._

2. pásztorfiú. Mért olyan keserves a dudának a szava?

Öreg juhász. Siratja a szarva az ökröt.

3. pásztorfiú. Csillag… Miért fényesebb egyik csillag a másiknál?

1. pásztorfiú. Hogy a bolondok csudálkozzanak rajta. _Nevet._

3. pásztorfiú. Samu bácsi, mért különb egyik csillag mint a másik?

Öreg juhász _köp egyet_. Hát alkalmasint a csillagok is, az egyik báró,
a másik gróf, a harmadik herceg, a negyedik szolgabíró. Annál fényesebb,
mennél nagyobb sarzsi.

2. pásztorfiú. A kis csillag parasztcsillag.

1. pásztorfiú. Samu bácsi.

Öreg juhász. Mit fiam.

1. pásztorfiú. Azt mondja meg kelmed, mért áll mindig egy helybe a
Göncöl szekere?

Öreg juhász. Nem látod csacsi, hogy el van törve a rúdja?

2. pásztorfiú. Miska te.

1. pásztorfiú. He.

2. pásztorfiú. Azt mondd utánam, de szaporán: Itat a csetneki csikós a
Tiszán, csorba cserép csengő cseng a csetneki csikós csikaja csikajának
a csikaja nyakán.

1. pásztorfiú. Az semmi, hanem ezt próbáld meg: Pipa-kupak, pípa-kupak,
pipa-kupak. De szilajon!

2. pásztorfiú. Pipa-kupak, pipa-kupak, pipa-kupak, pipak, puk, pik, pak.
puk, pakuk, pik… hogy a fene egye meg. _Mind nevetnek, csak a 3.
pásztorfiú néz komolyan az égre._

1. pásztorfiú. Hallga csak… _tücsök hallatszik._ Hallod a tücsköt?

2. pásztorfiú. Hallom. Cirip, cirip, cirip, azt mondja,

1. pásztorfiú. Merre szól vajon?

2. pásztorfiú. Nem tudom én. Sose tudja az ember, hol, merre, közel-e
vagy messzi.

3. pásztorfiú. Én sokszor azt se tudom, a földön szól-e vagy az égen.
Csak hallja az ember, nem látja. A csillagokat meg csak látom, nem
hallom. Hátha az égen szól valami. Hátha egy csillag muzsikál…
_Hallgatnak._

1. pásztorfiú. De nagy csend lett.

2. pásztorfiú. Angyal megy felettünk.

3. pásztorfiú. Én nem csudálnám, de igazán, ha most az angyalok a
tejúton elkezdenének sétálni, osztán lesétálnának a földre, osztán
ideülnének a tűzhöz. _Mind hallgatnak, felnéznek._

1. pásztorfiú. Milyen furcsa minden.

Öreg juhász _kiveri a tenyerébe a pipáját_. Alszik a tűz kifelé.
Nyugodjatok már kis pásztorok.

3. pásztorfiú _a parázs elé tartja a kezét_. Nézzétek már a kezemet.
Mintha gyertyalángból lenne az ujjaim.

2. pásztorfiú _szintén a parázs elé tartja a két kezét_. Igazán.

1. pásztorfiú _ő is odatartja a kezét_. Aj de szép. _Mindahárman némán
mozgatják a kezüket a tűz előtt._

2. pásztorfiú. Egy kis lángja van még.

3. pásztorfiú. Olyan ez a láng, akar az őszi virágszál.

Öreg juhász. Hamar elhervad a tűzvirág.

1. pásztorfiú. De miből lehet a láng, hogy nem lehet megfogni?

2. pásztorfiú. Nem lehet megfogni, oszt ha megfogod, mégis megéget. _Egy
kicsit hallgatnak._

3. pásztorfiú. Nini… _felmutat az égre_.

1. pásztorfiú. ⎫
               ⎬ Mi a?
2. pásztorfiú. ⎭

3. pásztorfiú. Ahol ni, most szaladt le egy csillag.

1. pásztorfiú. Jaj de szép volt… olyan volt, mint mikor egy hegyeset köp
az ember.

2. pásztorfiú. Milyen fényes volt. Legalább a gróf lehetett.

Öreg juhász. Csillaghullás van.

3. pásztorfiú. Samu bácsi, mondja kelmed, hová hull a csillag, aki
lehull? Hová lesz a csillag?

Öreg juhász. Meghal. _A furulya elhallgat._ Holnap estére másik kis
csillag születik a helyébe.

3. pásztorfiú. Hát a csillag is meghal?

2. pásztorfiú. Meg hát, te jószág, nem hallod?

3. pásztorfiú. Samu bácsi… azt mondja meg kend nékem, hogy hát mért kell
meghalni?

Öreg juhász. Számadó juhász vagyok fiam, de erről nem tudok számot adni.

3. pásztorfiú _nagyot sóhajt_.

1. pásztorfiú. Én el se tudom hinni, hogy én is meghalok egyszer.

2. pásztorfiú. Én is…

3. pásztorfiú _riadtan, hangosabban_. Én is! _Mesziről a viszhang._ Én
is…

Öreg juhász. Ne is higyjed kis bojtárom. Majd ráérsz elhinni, ha így
megöregszel te is is. Már az én fejem kalásza nagyon érik az öreg kaszás
keze alá.

2. pásztorfiú. Nem fél kend?

Öreg juhász. Én fiaim huszár voltam, majd csak megűlöm a Szent Mihály
lovát is.

1. pásztorfiú. Ha meghal kend Samu bácsi… nem látjuk többet kendet.

Öreg juhász. Bajosan. _Egy kicsit hallgat._ Én se látlak tikteket. Se a
birkát. Se a mezőt. Se a tornyot. Se az eget. Majd akad másik számadó a
helyembe.

1. pásztorfiú. Én tudom ríni fogok, ha temetik kendet.

Öreg juhász. Nekem pedig hiába ríssz. _Megsimogatja a fiú fejét._

3. pásztorfiú. Halál, halál.

Öreg juhász. Aludjatok már. Nem tudtok jó hajnalba felkelni.

3. pásztorfiú. Nem alhatnám.

1. pásztorfiú. Nékem se akaródzik még. Ez meg már behúnyta a szemét,
eltátotta a száját.

2. pásztorfiú _hortyog_.

3. pásztorfiú. Meséljen kend egy szépet Samu bácsi. Még máma nem is
mesélt.

1. pásztorfiú. Igazán, meséljen kend.

Öreg juhász. Már megint mese kell?

3. pásztorfiú. Olyan szépeket tud kend.

Öreg juhász. Adjál csak egy kis parazsat Jancsi.

3. pásztorfiú egy darab parazsat tesz a pipájába az öregnek.

Öreg juhász _egy darabig hallgatagon szíjja a pipáját_. Na megálljatok
hát no.

1. pásztorfiú _megrázza a 2. pásztorfiút_. Ne aludj Gabri.

2. pásztorfiú. He… ne izélj…

1. pásztorfiú. Ülj fel te, hallgasd a mesét.

2. pásztorfiú _felül, dörzsöli a szemét_. Mese… mese…

Öreg juhász. Hát volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is
túl volt, de még azon is túl, ott ahol a kurtafarkú kis disznó túr,
százesztendős öreganyám ezerráncú rokolyájának ezeregyedik ráncában
lakott egy kis bolha. Annak a kis bolhának a bal hátulsó lábának a
legkisebbik kisujjának a körme alatt volt egy nagy hatalmas ország.
Annak a nagy hatalmas országnak volt egy nagy hatalmas öreg királya,
annak az öreg királynak egy jóravaló takaros fia. Hát ez az egyszeri
királyfi sok vitéz háborúba megfordult, sok törököt-tatárt muszkát,
szerecsent levágott, sok országot, sok világot bejárt, mikor osztán
megint hazakerült az öreg király házába, egyszerre csak elváltozott a
természete. Hogy-hogy nem, eszébe jutott ennek a királyfinak, hogy hát
meg kell halni. Hát ő osztán mindig csak ezt forgatta a fejébe, se
éjjele, se nappala nem volt, hogy hát miért is kell az embernek
meghalni. Lett belőle egy szomorú királyfi. Semmihez se volt már kedve,
kivül se ment a pitarajtón, csak lekönyökölt ablakába, ott gunnyasztott,
szomorkodott, bámészkodott kifelé…

_Mig az öreg juhász beszél, a csillagos ég elenyészik, lassankint
egészen besötétedik a szinpad, az öreg juhász egyre halkabban mondja a
szavakat, mire a végéhez ér, hátul látszani kezd a királyfi szobája, a
juhászok eltünnek, a szoba felragyog, a királyfi ott könyököl az
ablakban._




MÁSODIK KÉP.

_Fejérre meszelt parasztszoba. Boglyakemence, magosra vetett tornyos
nyoszolya, három tulipántos láda, alacsony asztal, körülötte magoshátú
kis székek. A falon aranyos kis tükör, aládugva két barkaág. Cifra
sublát. Az ajtó felett virágos tányérok. Az ajtó mellett kulacs lóg a
falon. Az egész egy nagy gazda tiszta szobája, csakhogy minden duplán
szép és diszes benne. Az ajtó – a sugólyukkal szemben – nyitva van,
kilátni rajta az udvarba. A kerítés arany léceire csudaszép szilkék
vannak borítva. Gyönyörű kis kert, tulipántos vályú, aranyos kútágas.
Kétfelől az udvaron fák, amelyeken óriási ragyogó almák, szilvák,
barackok csüngenek. A fák alatt pici virágágyak. Az egész udvaron valami
dicsőséges világosság. A kis kertben guggol a királyleány_ _egy virágágy
előtt, locsolgat arany locsolójából s halkan énekel:_

  Rózsa, rózsa, szarkaláb,
  Teljes szegfű, gyöngyvirág,
  Bazsalyikom zsályával,
  Viola virágjával.

A királyfi _az ablak előtt ül, lekönyököl a párkányra, néz kifelé a
virágos cserepek fölött az elhúzott firhangok között. Egyszer-másszor
sóhajt. A királyleány a kertben tovább dudolja a melódiát. Egyszer csak
beszalad a nyitott ajtón egy kis csirke. Utána nagy csetepatéval jön a
királyné, aranyos nyelű meszelőt ráz a kezében. A királyné
parasztasszony, de korona van a fejében._

A királyné. Ssss… ssss… ejnye erre-arra macskanadrág! Hol az a kutya
csirke! Mán megint beszaladt a tiszta szobába! Tán leesne a gyémántos
gyűrű az ujjatokról, ha betennétek egyszer a házajtót! Ssss… ssss… _űzi
a csirkét_. Hogy nem tudtok vigyázni te! Ssss… ssss… _csapkod a
meszelővel a csirke felé,_ _azután csalogatni kezdi_. Pipipipi kis
csibém, pipipipi… _a királyfihoz fordul_, te meg mit bámulsz, te, mikor
a csirke a házba szaladgál? He! Pipipipi kis csibém… ssss… ejnye, hogy a
forgószél kergesse meg! pipipipi… Hát hol a szemed, nem láttad, hogy
bejött a csirke?

Királyfi. Nem láttam édes.

Királyné. Ssss, te betyár csirke! Nem láttad? Hát hol jár mindig az
eszed, mit nézel mindétig kifelé azon az ablakon?

Királyfi. Csak nézek édes.

Királyné _nem bir a csirkével_. Gyere be már édes egyetlen lányom,
hajtsuk ki ezt a lator csirkét, ssss… ssss…

Királyleány _beszalad a királynéval együtt kihajtják a csirkét._

Királyné. Seperd ki a palotát aranyos kis seprüddel, lelkem gyermekem.

Királyleány _a sarokból előveszi a seprüt, seperni kezd._

Királyné _csipőre rakja a két kezét, odaáll a némán bámészkodó királyfi
elé._ Hát te hamvadba hótt vitéz, te málékirályfi, te sete-suta, te tedd
ide-tedd oda te!

Királyleány. Ne bántsa édes.

Királyné. Nem bántom én, dehogy bántom, szépséges fiam, legszebb
pávatollam, szagos tulipántom, legnagyobb gyémántom! Mi kell gyenge kis
magzatom, lefektesselek a kuckóba, betakarjalak a subába? Tentéljél, ha
álmos vagy kis pulyám.

Királyfi. Nem alhatnám édes.

Királyné. Hát mi kéne? Kell aranygaluska, kell gyémánttal töltött
káposzta, kell pattogatott igazgyöngy?

Királyfi. Se ehetném, se ihatnám, édes.

Királyné. Hát mit ülsz egész nap abba az ablakba?

Királyleány _leteszi a seprüt, kimegy, megint locsolni kezd._

Királyfi. Én csak űlök, űldögélek kis ablakomba, nézem, nézegetem ég
domborúlását, felhő fordúlását, csillag ragyogását, napnak pirulását,
holdnak sápadását, tél-nyár bujdosását, madár útazását, szeleknek
fúvását, virág száradását, levelek hullását, életnek múlását.

Királyné. Ni csak ni! Hát osztán szépséges egy fiam, mi van ezen annyi
bámulni való?

Királyfi. Nem tudom én magam se, édes, csak nézek, nézegetek, osztán
csak szeretnék utána eredni a szélnek…

Királyné. Mit szeretnél, te?

Királyfi. Utána eredni a szélnek, szeretném ha sóhajtásom túlszállana az
operenciákon, szeretnék elmenni megkeresni a tavalyi virágok elveszett
jó szagát, szeretnék olyan messzire látni, ahová a darumadár elrepül…

Királyné. Ne te ne!

Királyfi. Szeretnék vándorfelhő lenni az égen, napnyugattól-napkeletig
meg vissza, örökkön-örökké odafenn uszkálni, soha széjjel nem szakadni…

Királyné. Hallga csak!…

Királyfi. Szeretnék esthajnalcsillag lenni, mindég-mindétig az égen
ragyogni, szeretnék ifjú víg tündér lenni, soha, soha, soha meg nem
halni.

Királyné _összecsapja a kezét_. Lelkem, édes fiam, mi bajod, mi lelt
tégedet? Elment a szép eszed?

Királyfi _a két tenyerével eltemeti a szemét_. Halál, halál, halál,
halálnak országa. Édes kedves szülém, minek is szült engem erre a
világra?

Király _belép_. Adjon isten. _Ékes szeredását felakasztja a szegre,
aranyos kapáját a sarokba támasztja. A király paraszt gazda, de korona
van a fejében._

Királyné. Adjon isten magának is, felséges férjem királyom.

Királyfi _halkan_. Adjon isten felséges atyám királyom.

Királyné. Jó hogy jön kelmed felséges férjem, királyom…

Király. Mi bajod kedves feleségem? _Arany kupakos tajtékpipát húz elő a
dereka mellől._

Királyné. Hallgassa már maga is, milyen zöldeket beszél ez a gyermek.
Szaladni akar ő, aszongya, az égen a felhővel, meg a széllel, tavalyi
virágot akarna szedni…

Király. No, no.

Királyné. Meg tündérekkel komázna, meg darumadár aszongya, meg csillag,
meg-meg a jó isten csudája, oszt halál, halál, halál, azt hajtja.

Király. Micsinál?

Királyné. Hogyhát ő csak itt ül az ablakba, oszt nem akar semmitse.
Óperencia, meg tündér, meg ördög, meg halál.

Király _előveszi a derekáról sallangos dohányzacskóját, kezdi megtömni a
pipáját._ Hát mi bajod van néked fiam? Reggeltől-estig itthon kuksolsz,
semmit se csinálsz. Mire nézed a napot? Aranyos ekéddel nem szántod a
földet, ezüstös kaszáddal nem vágod a füvet, micsoda király leszel te,
hogy nem dolgozol? Mit mond majd a föld népe, ha a király se dolgozik?

Királyfi _sóhajt_.

Királyné. Azt mondom én kelmednek, felséges férjem királyom, hogy ördög
bútt ebbe a mi fiúnkba.

Királyfi. Nem bútt énbelém.

Királyné. Vagy a cigányasszony verte meg szemmel, aki a minap az arany
tekenőt megfoldozta. Boszorkányfüst használna tán neki.

Királyfi. Nem a cigányasszony szeme vert meg, a halál nézett énrám,
édes.

Király _megsimogatja a királyfi fejét_. Mit csináljak véled, mi kell
néked, szépséges egy fiam?

Királyfi. Semmi kivánságom, felséges atyám királyom, csak az a bajom,
hogy minek kell meghalni.

Királyné. Ehen van ni!

Király. Már aki anyától lett, fiam, annak bizony mindenek meg kell
halni.

Királyfi. Meg az a bajom, hogy minek kell élni, mikor úgyis meg kell
halni. Felséges atyám királyom azt gondolja, hogy uralkodni kell a
népen, édes anyám a háztájat takarítja, kis testvérem a virágot ápolja;
én meg nem tudom, én mit csináljak ezen a világon.

Királyné. Jaj de nagyon szomorítod a szívemet.

Király _a három tulipántos ládára mutat_. Három kincses ládám, egyik
teli ezüsttel, másik teli aranynyal, harmadik teli gyémánttal,
mindahármat neked adom, csak jobb kedvedet lássam.

Királyfi. Se ezüsttől, se aranytól, se gyémánttól jobb kedvem nem lenne.

Király. Ezer legszebb katonámat rendelem alád, menj hatalmas seregeddel,
hódítsd meg kutyafejű tatár szultán országát. _Két szál masinát vesz
elő, végighuzza a nadrágszárán._

Királyfi. Minek nékem kutyafejű tatár szultán országa?

Király _rágyújt_. Fele királyságom, fele hatalmam a tied.

Királyfi. Nem kell nékem hatalom, királyság.

Király. Ejnye ebadta!

Királyné. Hátha házasodhatnék a gyermek, apjok?

Király _az első füst után sercent egyet_. Tizenkét aranyszőrű paripán
küldöm tizenkét legszebb grófomat, száz ezüstszörű paripán száz
fellejtáromat török császár udvarába, török császár leányáért.

Királyné. Papot-hóhért hivatunk, hétországra szóló nagy lagzit csapunk.

Királyfi. Nem óhajtom török császár leányát.

Királyné. Bolond ez a mi fiúnk, hallja már, mit csináljunk véle?

Király. Nohát kedves feleségem, adok neki egypár pofont, hátha attól
megjön az esze. _Megköpi a markát._

Királyné _megfogja a király kezét_. Meg ne üsse kelmed, felséges férjem
királyom, bánatja van a szegénynek, bánatról nem jó a verés

Király _megvakarja a fejét_. Ejnye… igyál egy kis pálinkát te. _Felveszi
a kulacsot, nyujtja a királyfinak._

Királyfi _lassan megcsóválja a fejét_.

Király. Jó kisüstön főtt pálinka te.

Királyfi _csóválja a fejét, néz kifelé az ablakon._

Királyleány _énekel a kertben_.

  Szedem szép rózsáját,
  Kötöm bokrétáját,
  A fejére tűzöm
  Gyöngyös koszorúját

_dúdolja tovább halkan._

Királyfi _elmerülve tekint kifelé az ablakon_. Halál, halál, halál,
halálnak országa. Halál szánt a mezőn, halál fürészel az erdőn,
halálfelleg megy az égen, halál zúg a víz alatt…

Király. Ne gondoskodj már a halálon, aranyos egy fiam, nézd meg
atyádat-királyodat, öreg-rend ember vagyok, mégis csak megvagyok.

Királyné. Beszélhet annak, akar a falnak.

Királyfi _feláll_. Hát én többet nem is gondoskodok, felséges atyám
királyom, hanem csak annyit gondoltam, van-e olyan ország a
földkerekségén, a hol a halálnak hatalma nincsen. Én hát egy életem egy
halálom, én már tovább nem maradok, én elmegyek felséges atyám királyom,
meg nem állok addig, mig azt az örök országot meg nem találom.

Király. Hogy mondod, te? _Megvakarja a fejét._

Királyné _összecsapja a kezét_. Jaj egyetlen fiam, gyöngyházam,
rubintom, ragyogó gyémántom, hát te elmennél hetedhét ország ellen?

Királyfi. El én, édes, hetvenhetedhét ország ellen is, túl az üveg
hegyeken, térgyig kopik a lábom, de az örökszép országot megtalálom.

Királyné. Ó, ó. _Kiszól a királyleányhoz._ Hallod-e már leányom, gyenge
virágszálom, el akar menni a te testvéred, elvándorolna, azt se tudja,
merre, ó istenem, istenem.

Királyleány _beszalad, némán átöleli a_ _királyfit. Királyfi
megsímogatja a királyleány haját._

Király. Hát ha már olyan nagyon mehetnél, fiam, nem bánom, eredj el
szerencsét próbálni, csak azt várd meg legalább, míg egy tarisznya
aranyat töltök neked az útra. _Kimegy._

Királyné _siránkozva_. Várjál lelkem legszebb jószágom, szaladok kis
udvaromba, elvágom gavallér kakasom nyakát, kakastéjjel sütök néked az
útra pogácsát. _Indul kifelé sírva._

Királyfi. Jó lesz nekem hamuba sült pogácsa is, édes, mert sietek.

Királyleány. Én meg megyek kis kertembe, bokrétámat megkötöm. _Kimegy._

Királyfi _az ablak mellett csüngő kardját felövezi._ Isten hozzád
palota, isten hozzád kis kert, isten hozzád gémeskút, isten hozzád
galambdúc, isten hozzád kis ablakom, isten hozzád édes apám, isten
hozzád anyám, isten hozzád húgocskám.

Király _jön a tarisznyával_. Itt a tarisznya fiam, ne, megraktam
aranynyal, megsóztam gyémánttal. _Ráakasztja a jobbvállára._

Királyné _jön zokogva_. Itt a hamuba sült pogácsa fiam. _Ráakasztja a
pogácsás tarisznyát a királyfi balvállára._ Egy kicsit megégett, mert
siettem véle.

Királyleány _jön, virág a kezében_. Kis bokrétám süvegedre. _Leveszi a
királyfi süvegét, ráteszi a bokrétát, pityeregni kezd._

Királyfi _nagyot sóhajt_. Hát én most már elindulok.

Királyné Jaj, jaj, jaj, szerelmes magzatom, látlak-e még valaha.
_Keserves sírással dől rá._

Király. Ne rijjál már anyjok, mert még magam is rákezdem, királynak
pedig nem szabad ríni.

Királyleány _hátulról igazgatja, tisztogatja a királyfit._ Irjál majd
Tündérországból, hogy mint van sorod, kis galamb a szárnyán elhozza
postádat.

Királyfi. Jó egészséget, minden jókat adjon isten, felséges édes
szüléim. _Indul az ajtó felé._

Királyné _a balvállára borul, sírva kíséri_.

Király _a jobbvállára borul, dünyögve kiséri_.

Királyleány _kötőjét arcához emelve megy utána._

Királyfi _az ajtóban összecsókolózik velük, s maga indul előre._

Királyné. Vigyázz osztán, lelkem gyermekem, majd ha az üveghegyeken
jársz, az üveggöringyek fel ne sebezzék a lábodat…

_A függöny összemegy._




HARMADIK KÉP.

_Egy falu határában, a mezőn egy csapat gyerek játszik. A messzi faluból
csak a tornyot látni. Tavasz édes szép napja. Gyenge zöld a határ,
tiszta az ég, mosolyog, zeng az egész színpad. A levegőben papirsárkány
táncol, egy kis fiú tartja, szaladgál a madzaggal, felnéz. Hátul kicsi
dombon egy szál deszka végén sikoltozva libikókázik egy kis fiú meg egy
kis leány. Elől egy kis fiú hasal, egy csiga a kezében, végtelen
türelemmel mondogatja:_

  Csiga-biga gyere ki,
  Tejet adok ideki,
  Ha nem jösz ki megbánod,
  Jönnek a tatárok,
  Sós vízbe tesznek,
  Onnan is kivesznek,
  Malom alá tesznek,
  Össze-vissza törnek.

_Hátul, a szinpad jobb sarkában madárijesztő, ócska sárga keménykalappal
a fején. Két kis lány féllábon ugrál egy kis darab területen, kavicsot
rugdosnak. Egy pár fiú lovasdit játszik, köröskörül nyargalják a
szinpadot. A jobb sarokban, elől, egy kis lány ül, a kötője teli
pongyola-pitypanggal, egyik virágot a másik után veszi elő, elfújja a
pelyhet a virágok fejéről. Egy másik kis lány a bal sarokban, elől,
bábut kötöz rongyból. A középen, ahol nagy darab szabad hely van, ez a
társasjáték folyik: Egy kis lány magában áll, öt-hat kis lány messzibb
egy csomóban, egy kis fiú a lányok mellett, oldalt._

A magános kis lány. Gyertek haza libáim!

A többi kis lány. Nem megyünk!

A magános kis lány. Miért?

A többi kis lány. Félünk.

A magános kis lány. Mitől féltek?

A többi kis lány. Farkastól!

A magános kis lány. Gyertek haza aranyólba!

A többi kis lány. Nem megyünk!

A magános kis lány. Gyémántfűre, gyöngyharmatra!

A többi kis lány. Nem megyünk!

A magános kis lány. Gyertek haza kukoricára!

A többi kis lány. Megyünk! Megyünk! _Mohó sikoltozással feléje
szaladnak, a farkas utánuk, az egész játék elvész a mindenfelől
előszaladó sok gyerek forgatagában. Összefogóznak. nagy kört csinálnak,
körbe kezdenek szaladni. A kör közepén két kis lány ezt játsza:_

  Szédeli a borsó,
  Eltört a kis korsó,
  Nincsen benne csörgő,
  Kihullok belőle.

_A dombra fektetett deszkán hintázó két gyerek ezt énekli közben:_

  Egy üveg alma,
  Két üveg alma,
  Három üveg alma,
  Négy üveg alma,
  Öt üveg alma…

A királyfi _a libajáték végén bejött a színpadra, balról, a háttérben,
meglepetve áll meg, fáradt homlokát megtörli, lábujjhegyen megy előre,
azután megint hátrahúzódik, úgy nézi a gyerekeket elragadtatva. Senkise
veszi észre._

1. kis fiú. Gyerekek! Gólya! Ni! Gólya! _felmutat az égre. Az égen egy
gólya száll nyugalmasan. A tavasz első gólyája._

Mind a gyerekek. Gólya! Gólya! Gólya! _Mind háttal fordulnak a
nézőtérnek, felfelé tartják a fejüket, felnyujtják a karjaikat, karban
énekelik._

  Gólya, gólya, gilice,
  Mivel jöttél haza?
  Síppal, dobbal,
  Nádi hegedűvel.

_A gólya eltűnik. A gyerekek utánanéznek._

  Gólya, gólya, gilice,
  Mit viszel a szádba?
  Kígyót, békát,
  Jó lesz vacsorára.

_A gyerekek visszafordulnak. Együtt vannak, csak a deszkán a két
hintázó, a pongyolapitypangos,_ _a csigás, meg a bábus kis lány
folytatja a játékát._

1. kis lány. Mit játsszunk gyerekek?

Több kis gyerek. Mit játszunk? Mit játszunk?

1. kis fiú. Kinn a bárány, benn a farkas.

2. kis lány. Játszunk szembekötősdit.

Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!

1. kis fiú. Kinn a bárány…

2. kis fiú. Tüzet viszek!

3. kis fiú. Katonásdit!

Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!

Mind a gyerekek. Szembekötősdi! – Szembekötősdi! Szembekötősdi!
_Ugrálnak, tapsolnak, összevissza zsibonganak._

1. kis lány. Gyerekek! Nézzétek csak!

Több kis gyerek. Mit? Mit? Mi az?

2. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!

1. kis fiú. Jányok, jányok, gyerünk!

3. kis lány. Kezdjük! Kezdjük!

1. kis lány. Ott ni… azt az embert…

2. kis lány. Pszszsz…

3. kis lány. Jaj, ki az? _A gyerekek lassan elcsendesednek._

1. kis fiú. Vigyázzatok!

2. kis fiú. Idegen ember. _A gyerekek a színpad közepe felé igyekeznek._

A királyfi _kitárja két karját, előjön_. Gyerekek… Gyerekek…

Mind a gyerek _összehúzódik egy csomóba_.

Királyfi. Gyerekek… hová mentek… már nem játszottok?

Mind a gyerek _összesúgnak-búgnak_.

Királyfi _kérő hangon_. Na játsszatok tovább… játsszatok…

1. kis lány. Vigyázni, meg akar verni!

2. kis lány. Várjunk míg elmegyen.

_Egy kis csend._

Királyfi. Gyerekek…

1. kis fiú. Nem ver meg bácsi?

1. kis lány. Ne szólj hozzá, te buta, akkor igazán megver!

2. kis fiú. Ha elmegy, meggórjuk göringgyel, oszt elszaladunk!

_A két kis gyerek a deszkán hintálva, a királyfit nézi, halkan éneklik:_

  Hat üveg alma,
  Hét üveg alma,
  Nyolc üveg alma,
  Kilenc üveg alma,
  Tíz üveg alma.

Királyfi. Hát mért nem játszottok tovább, kedves kis lányok, kis fiúk,
az elébb olyan szépen játszottatok. Úgy szeretném még nézni. Ne féljetek
tőlem.

1. kis fiú. A nagy emberek mindig bántják a kis gyerekiket.

Királyfi _hátrafordul, körülnéz_. A nagy emberek? Hát hol van itt nagy
ember?

1. kis fiú _félénken rámutat az ujjával_. Maga.

Királyfi _kacag_. Kicsoda te, én? Hisz én nem vagyok ember, én is gyerek
vagyok, csak olyan, mint tik. Én is gyerek vagyok, én is, ne féljetek…

Gyerekek _összenevetnek_.

Királyfi _közelébb jön hozzájok_. Tán nem is hiszitek? Már pedig én
éppen most jövök Óriásországból. Óriásország királyának a fia vagyok én.
Ott ilyen nagyra nőnek a gyerekek. Tizenkét fiúk vagyunk otthon, én
vagyok a legkisebbik.

Gyerekek _összenéznek, csudálkoznak_.

Királyfi _egészen közel jön hozzájok_.

1. kis fiú. Hát hány esztendős vagy te?

Királyfi. Én? Hat. Van egy nagyobbik testvérem, az olyan magos, mint az
a torony ni. De az már nyolc esztendős. Bizony. Az édesapám, az óriások
királya, az meg tíz ilyen toronynál is magasabb, ha az lábujjhegyre áll,
beleveri a fejét az égbe, egy csomó csillag mindig beléragad a hajába.
Olyan magos.

2. kis fiú. Mér van kardod?

Királyfi. Jaj, gyerekek, muszáj a szitakötők miatt. Mifelénk olyan
szitakötők repülnek, mint tinálatok a gólya. Ha nekem jön egy, kirántom
a kardomat. A nagyobbik testvéremnek olyan kardja van, mint az a
kútostor.

1. kis fiú. Hát igazán gyerek vagy te is?

Királyfi. Igazán hát.

Mind a gyerek. Hű, á, á, á, c, c, c, jaj, jaj, hű, á, á… _nem győznek
csudálkozni._

1. kis lány. Jaj istenem, de furcsa!

1. kis fiú. Igy görbülj meg? _Meggörbíti a kisujját._

Királyfi _úgy csinál_. Igy görbüljek meg.

Gyerekek _közben egyre vigabbak, hangosabbak lesznek, körülveszik a
királyfit, nézegetik ruháját, tarisznyáját, kardját._

Királyfi. Hát féltek még tőlem?

Gyerekek. Én nem félek! Én se félek! Én se! Nem! Nem! Nem!

Királyfi _lekuporodik a földre_. Nem féltek? Nem féltek? Bú, bú, itt a
medve, megesz a medve! _Négykézláb mászkál köztük, a gyerekek nevetnek,
visongatnak, futkároznak körülötte._ Ki tud cigánykereket hányni?
_Cigánykereket hány, a gyerekek örülnek, tapsolnak. Több gyerek
próbálgatja, bukfenceznek, elesnek, kinevetik egymást._

Királyfi _feláll, észreveszi a kis fiút_. Mellé _hasal a földre._ Hát te
mit csinálsz itt pajtás? A csigát hivod kifelé? Nem jön még?

A csigás kis fiú. Nem. _Tovább mondja a verset._

Királyfi. Várjál, segítek, hátha jobban jön. _A gyerekkel együtt
kántál._

  Ha nem jösz ki, megbánod,
  Jönnek a tatárok,
  Sós vízbe tesznek,
  Onnan is kivesznek…

Gyerekek. Játsszunk! Kezdjük! Kezdjük már! Játszani! Kezdjük! Kezdjük!

Királyfi _felugrik_. Mit is akartok játszani? Szembekötősdit?

Gyerekek. Szembekötősdit. Szembekötősdit.

Királyfi. Jaj, azt én is tudom. Úgy szeretnék én is játszani veletek.
Ugye bevesztek a játékba? Ugye én is játszok? Ugye? Ugye? _Hizelegve
kántál._ Hadd játszak én is, vegyetek be… no…

Gyerekek. Jó, jó, jó, jó.

Királyfi. Jaj de jó! Istenem, játszani… _átölel két kis leányt_ nem
tudni semmiről semmit, se életről, se halálról, játszani… játszani…

1. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!

Több kis lány, kis fiú. Gyerünk! Kezdjük! Kezdjük!

2. kis lány. Ki lesz a fogó?

Gyerekek. Én, én, én, én, én, én.

Királyfi. Én! Én!

Gyerekek. A királyfi, a királyfi, a királyfi!

1. kis lány _leoldja a nyakáról virágos keszkenőjét._ Itt a keszkenőm,
hadd kössük be a szemedet! _Ágaskodik, nem éri fel, nevetnek._ Jaj de
magos vagy te óriás királyfi, nem érlek fel!

Királyfi _letérgyepel_.

1. kis lány _beköti a szemét, a háta mögé állva._ Jó lesz? Nem látsz ki
alóla?

Királyfi. Nem. _Eközben a hinlálók, a csigás kis fiú, a bábus meg a
virágos kis lány is abbahahagyták a játékukat és a többiek közé
vegyültek._

1. kis fiú _elébe áll a királyfinak, feltartja egy ujját._ Hány ujjamat
látod?

Király. Ötöt.

Mind a gyerek _elneveti magát_.

Királyfi _feláll_. Na most szaladjon mindenki, egy, kettő, há-rom!

Mind a gyerek _nagy sivalkodva széjjelszalad_.

Királyfi _boldog mosolylyal kezd támolyogni, jobbra-balra indul,
keresgél a karjaival, – a gyerekek széjjelszaladtak, íncselkednek vele,
meg-megráncigálják._

Királyfi. Most… most…

Gyerekek. Itt vagyok! Erre, nem arra! Tűz! Víz! Tűz! Víz! Na most! Fogd
meg! Fogd meg!

Királyfi _kapkod utánok, nevet, bukdácsol, összevissza szaladgál, a
gyerekek sivalkodnak, mindig kibújnak a keze alól._

1. kis lány _az ajkára teszi az ujját, páran köréje gyülnek,
összebeszélnek, mindnek jelekkel magyarázzák, hogy szökjenek el. Sunyi
nevetéssel, lábujjhegyen egymásután mind kiszaladnak a szinpadról
balfelé._

Királyfi _egyedül maradt a színpadon, tapogatózik, kapkod jobbra-balra._
Hol vagytok? Ejnye hát merre vagytok, gyerekek, gyerekek…

Egy gyerek _kivülről_, Itt vagyok! _Topogás is hallatszik._

Királyfi. _Belékap a karjával a levegőbe._ Megvagy!

Gyerekek _távolódó nevetése hallatszik_.

Királyfi. Ahá, ahá…

Egy kis fiú _kintről, balfelől_. Erre! Erre!

Egy kis lány _kintről, jobbfelől_. Erre! Erre!

Halál _megjelenik a színpad bal sarkában, fekete szűrben, kaszával,
lassan megy a királyfi felé._

Királyfi. Ahá… itt jön ni… megvagy! _Elkapja a Halál szűreujját._
Megfogtam gyerekek! Vedd le a keszkenőt a szememről, te leszel a fogó.

Halál _leoldja a keszkenőt a királyfi szeméről_.

Királyfi _hátratántorog_. Jaj… ki vagy te? _Eltakarja a kezével a
szemét._ Te vagy a Halál.

Halál. _lefejti a királyfi kezeit a szemeiről._ Ember vagy fiam, hogy
megösmertél. Az vagyok, nem is más, én vagyok az öreg Halál.

Királyfi. Halál…

Halál. Hát te volnál az a királyfi, aki én előlem el akar szökni? He! Te
vagy az a híres? _Hóna alá veszi a kaszát, a keszkenő két végét a két
kezébe fogja, lóbálja a keszkenőt, mint mikor korbácsot csavarnak a
gyereknek._ Hát te akarsz az öreg csőszön kifogni hékás? Te akarsz ez
alól a kasza alól szabadulni, he? _Kacag, megrázza a kaszát._

Királyfi. Én… nem…

Halál. Micsoda? Nem? Engemet akarsz a falhoz állítani? Tán azt gondolod,
az öreg Halál nem tud minden emberfiának minden lépéséről? Azt hiszed az
úristen csősze nem tud vigyázni a rábízott jószágra? A te neved is fel
van róva a kaszám nyelére, te szép kis királyfi, te! Meghalsz, meghalsz,
királyfi, ne félj nem szabadulsz a kezem közül!

Királyfi _bedugja a két fülét, jobbra-balra támolyog._

Halál _hangosabban_. Azér van nyakad, hogy a kaszámnak legyen hová
suhintani. Azér van hajad, hogy lefújjam a fejedről.

Királyfi _a földre rogyik, a Halál csizmája orrához._

Halál. Azér van szemed, hogy kiássam, mint a földből a csicsókát. Azér
van fogad, hogy letörjem az állkapcádról, mint a kukoricát a
csutkájáról. Körmeid azér van, hogy lefricskázzam ujjaidról, te, te szép
királyfi! _Megrázza a kaszát._ _A kulisszák közül bizonytalan gyenge
gyerekdal hallatszik._

Királyfi _átöleli a Halál csizmáját, nyöszörög_.

Halál. Zengő füledet megsüketítem, keresztbe teszem hintázó karjaid,
megdermesztem táncoló lábaid, megállítom doboló szívedet, véredet
elapasztom, bőrödet lehúzom, húsodat lehántom, oszt beterellek a föld
alá, az én juhaim közé.

Királyfi. Jaj istenem, jaj, jaj, jaj, istenem…

Halál. Pszszt. Hallgasd csak, kis cimboráid milyen szépen énekelnek.

Gyerekek _messzi, gyenge hangon, kórusban éneklik, egy-egy kacaj is
hallatszik:_

  Kis kacsa fürdik
  Fekete tóba,
  Anyjához készül
  Lengyelországba.

Halál. Aj de gyönyörű szép.

Királyfi _arra fordul, epedve kinyujtja a két kezét, arrafelé támolyog._
Eressz… játszani…

Halál _elébe tartja a kaszáját_. Ne te ne! Hóha! Még visszamenne
játszani. Nix dájcs, királyfi, ott már neked semmi helyed. Erre
indultál, mars csak tovább.

Gyerekek _halkan kivülről:_

  Fejér liliomszál
  Ugorj a Dunába,
  Mosakodjál meg te,
  Törülközzél meg te,
  Fésülködjél meg te,
  Akit szeretsz, azt kapd el!

Halál. Csak eredj útadra. Nem bántalak, eleresztelek, mehetsz, amilyen
sebesen csak tudsz. Ne félj, majd szemmel tartalak! Valahányszor
megfordulsz, ott állok a sarkadba. Aló mars, előre. Majd meglássuk, ki
tud elszökni az öreg Halál elől. Na, ájn, cváj. _A királyfi felé döf a
kaszával._

Királyfi. _A két karját gyáván maga elé tartva, szepegve kihátrál a
szinpadról, jobbra._

Gyerekek _még messzibb mint az imént:_

  Bujj, bujj zöld ág,
  Zöld levelecske,
  Nyitva van az aranykapu,
  Csak bujjatok rajta.

Halál _utána néz a királyfinak, fenyegeti a kaszával._ Megállj ebadta,
majd hátulkötöm a sarkadat! Majd adok én neked. Majd megtanítalak én.
Majd elhúzom én a nótádat! _Kaszáját a vállára teszi, a pipáját a
szájába dugja, mérgesen indul a királyfi után. A madárijesztő előtt
megáll, lekapja a kaszát, megköpi a markát._ Hát te még mindig a világon
vagy? _Sujtani akar, de hirtelen a kalap alá néz, megcsóválja a fejét._
Ejnye az ántiját, evvel mindig így járok. Mán megint embernek néztem.
_Vakarja a nyakát._

_A függöny összemegy._




NEGYEDIK KÉP.

_Majális, ezüstös erdő tisztásán, alkonyat idején. Egy szép nagy fa a
tisztás közepén. Hátul nagy sátor, virággal, zöld ággal. Elől, a színpad
jobb sarkában pirosnadrágos cigányfiú muzsikál. A tisztás teli van
táncoló párokkal. A táncoló fiatalok előtt fel-alá sétál az ezüst
királykisasszony két szolgáló leánynyal, ezek viszik utána két ágba
eresztett szőke hajának egy-egy fonatát. Ezüst korona van a királyleány
fejében, kis fehér keszkenő a kezében. A cigányfiú csárdást húz, a párok
lépkednek, illegnek, ugornak, forognak. A leányok keszkenőiket rázzák, a
legények kurjongatnak s fel-felkiáltanak tánc közben:_

  1. legény.
  Haj, haj, haj!
  2. legény.
  Icaca, recece!
  3. legény.
  Hopp Sári sarokra!
  4. legény.
  Szorítsd hozzád nem anyád!
  1. legény.
  Ha szorítod csókot ád!
  5. legény.
  Levendula ágastúl,
  Ugorj egyet párostúl!
  2. legény.
  Ne te ne!
  6. legény.
  Tejes csupor fatányér,
  Majd meghalok a jányér!
  1. legény
  Ihajla, csuhajla!
  7. legény.
  Erre kokas, erre tyúk,
  Erre van a gyalogút!
  8. legény.
  Ide te, oda te!
  Karjaimba gyere te!
  1. legény.
  Ez a lábom, ez, ez, ez,
  Jobban járja, mint emez!
  2. legény.
  Huj, huj, huj!

Királyfi a legények kurjongatása közben ér a színpadra, elől, a bal
sarokban lép be, megáll, egy fának dűl, úgy nézi a mulatságot.

  3. legény.
  Tyu, tyu, tyu, tyuhaj!
  9. legény.
  Hej laboda, laboda,
  Lábod ide, nem oda!
  4. legény.
  Happ, happ, happ!
  1. legény.
  Három a tánc mindhalálig!
  5. legény.
  Kivilágos kivirradtig!

_Cigányfiú lassu csárdást játszik, a párok_ _csendesednek, halkulnak, a
majális majdnem némán folyik._

Ezüst királyleány _észreveszi a királyfit_. _Megáll, nézi, suttog a
szolgálókkal, majd hozzá fordul._ Hát te nem táncolsz?

Királyfi. Nem.

Ezüst királyleány. Talán nincs párod?

Királyfi. Nincs.

Ezüst királyleány. Idegen vagy ezen a földön?

Királyfi. Idegen vagyok.

Ezüst királyleány. Ki vagy te idegen legény?

Királyfi _egyet lép előre_. Nagy világ árvája, bánat útazója, bujdosó
királyfi.

Ezüst királyleány. Isten hozott bujdosó királyfi, én vagyok ezüst király
leánya. Mi járatban vagy erre, te bujdosó királyfi? Talán bizony
szolgálatot keresel?

Királyfi. Nem keresek szolgálatot, te ezüst királyleány. Kerget engem a
halál, az elől bujdosok, keresem az örök élet szép országát, ahol a
halálnak hatalma nincsen.

Halál _megjelenik a királyfi háta mögött_.

Ezüst királyleány. Pihenj meg minálunk, mulatozz mivélünk, szomorú
királyfi.

Királyfi. Nem pihenhetek, nem mulathatok, sarkomban az öreg Halál.

Halál _csettint az ujjával, illegeti a derekát, a táncolók felé megy,
átmegy a párok közt, a hátuk mögé kerül, úgy nézi őket._

Ezüst királyleány _nevet_. Eredj már, te bolond királyfi, hol a Halál ha
áll a bál? Nézzed csak hogy forognak, kurjongatnak, muzsikálnak!

Királyfi. Hogy tudtok táncolni, mikor meg kell halni? Nem féltek a
Haláltól?

Ezüst királyleány _elkacagja magát_.

Két szolgálóleány _összenevet egymással_.

Ezüst királyleány. Ne papolj már ilyen furcsákat, inkább gyere közelébb
egy kicsit te királyfi.

Királyfi _feléje lép egyet_. Ne híjjál te ezüst király leánya, hadd
menjek én tovább magányos utamon.

Ezüst királyleány. Még közelebb gyere, no gyere már… _Hivogatja a két
kezével._

Királyfi _közelébb megy_. Királyleány…

Ezüst királyleány. Gyere te királyfi, elibém gyere, hadd nézzek már a
szemedbe.

Királyfi _közelébb jön egy kicsit_. Ne nézz te az én szemembe, hajnali
víg királyleány, ne nézz bele a szemembe. Az én szemem szomorú mint az
este, a halál van az én szemembe írva.

Ezüst királyleány. Ne hallgassunk rá, én kedves szép szolgálóim,
kapjátok el a két kezét, forgassuk meg egy kicsit ezt a búbánatos
királyfit.

Két szolgálóleány _kacagva megkapják a királyfi kezeit egy kezükkel,
másikkal a királyleány kezébe fogóznak, így forognak négyen egy darabig.
Ezalatt a muzsika egészen megcsendesedik, a párok abbahagyják a táncot,
lassan eltünedeznek a sűrű erdőbe._

Két fellejtár _előugrik jobbról-balról, a fák közül, egyik a nyelvével
csettint, a másik egyet füttyent, mindaketten a fejükkel integetnek_ _a
két szolgálóleánynak. Ezek eleresztik a királyfi kezét, s a
fellejtárokat nézik._

Ezüst királyleány. No menjetek kedves szép szolgálóim, vár a kedvesetek,
két deli fellejtárom.

Két szolgálóleány _kétfelé szaladnak, a két fellejtár karjaiba, s
ölelkezve tünnek el velük._

_A nap ekkora egészen leereszkedett. A cigányfiú gyenge muzsikaszóval
kimegy a színpadról. A háttérben magában áll a Halál, az eltünt
táncosnép után néz._

Ezüst királyleány. No most add ide a kezedet te halálos királyfi.

Királyfi _a királyleány kezébe teszi a kezét_. Milyen jó, hogy megfogtad
a kezemet.

Ezüst királyleány. Ne félj semmit királyfi. Gyere.

Királyfi. Vezess, vezess. El ne ereszd a kezem.

Ezüst királyleány. Gyere királyfi, üljünk le ez alá a nagy fa alá.

Halál _utánok megy lábujjhegyen_.

Ezüst királyleány. Lecsücsüjjünk csücscs! Így ni! _A fa alá ülnek._
Félsz-e még királyfi?

Halál _a fa mögé állott s elődugja a fejét_.

Királyfi. Mióta megfogtad a kezem, nem félek úgy. Mikor meg szólsz
hozzám, olyan jól esik a hangod. Beszélj királyleány, hadd hallom
hangodat.

Ezüst királyleány. Te… te királyfi. Szegény királyfi. Jó királyfi.

Királyfi. Királyleány. Jó királyleány. Te kedves királyleány.

Ezüst királyleány. Nem jó itt te árva királyfi? Nem jó ebben a gyönyörű
erdőben? Nézzed az eget, nézzed a lombot, nézzed a virágot, nézzed a
pillangót. Hallgasd a tücsköt, hallgasd a vadgalambot.

Királyfi _a tenyerét nézi_.

Ezüst királyleány. Jaj, iszen te ide se hallgatsz. Mit nézed a tenyered?

Királyfi. Látod te ezüst királyleány, látod ezt a nagy Mö betűt? Azt
teszi: meghalunk.

Ezüst királyleány. Hadd lám csak. _Előveszi a királyfi kezét, nevetve
megcsiklandozza a tenyerét._

Királyfi _nevet egy kicsit, becsukja a tenyerét, aztán megint
elkomolyodik._ Az erdő is a Halálé. A Halál cirógatja a fa lombját, a
Halál öntözi a violát, a Halál illatozik, a Halál zengedezik, a Halál
tündököl. Én félek, én úgy félek mindenütt. Jaj hova bújjak, hogy a
Halált ne lássam?

Ezüst királyleány. Ide bújj mellém, te félő királyfi, közelébb húzódj
hozzám, jobbkaroddal derekam öleld meg. _Elveszi a királyfi jobb karját,
derekára húzza._ Így.

Királyfi. Milyen jó a jobbkaromnak derekadat ölelni.

Ezüst királyleány. Milyen jó a derekamnak jobbkarodat érezni.

Királyfi _közelebb húzódik a királyleányhoz_. Énnekem az egész testemnek
olyan jól esik, hogy közel vagy te ezüst királyleány.

Ezüst királyleány. Én is a legkisebb kisujjamban is érezlek tégedet,
királyfi.

Királyfi _megsimogatja a királyleány haját_. Milyen szép hosszú hajad
van. _Az arcát._ Milyen szép a te orcád. Szebb mint a kis testvéremé. _A
karját._ Milyen bársony a karod. _Melle fölött elhúzza a kezét._ Milyen
gyenge szép mejjednek hantjai. Milyen szép vagy te királyleány.

Ezüst királyleány _a királyfi mellére hajtja a fejét._ Királyfi…

Halál _hátranyúl a kaszával, egy rózsabokorról egy szál rózsát vág le
vele. A rózsát a királyfi elé hajítja._

Királyfi _meglátja a rózsát_. Rózsa. _Felveszi, nézi, szagolja,_ Olyan
mint te. Néked adom, néked termett. _A királyleánynak adja._

Ezüst királyleány. Rózsa leveléhez, leány a legényhez. _Szorosan a
királyfihoz simúl, orcáját orcájára fekteti, karjaival átöleli._

Királyfi. Ajkad olyan piros mint a rózsa. Olyan ifjú, olyan bársony,
olyan…

Ezüst királyleány. A rózsa hideg, ajakam forró. Rózsát megszagolod,
ajkam megcsókolod.

Királyfi _megcsókolja_. Csók… milyen jó, milyen édes. _Két karjukkal
összeölelkezve, megint megcsókolják egymást._ A második édesebb mint az
első. Még. _Csók._ A harmadik a legédesebb. Még. Még. _Csókolóznak._

Ezüst királyleány. A századik százszor édes, az ezredik ezerédes.
_Csók._

Királyfi. Milyen jó csókolni. Karjaim ölelnek, szemem becsukódik, a
halált nem látom. _Csók._ Ha ajkam mindétig ajkadon tarthatnám. _Csók._
Édesebb a méznél, a tűznél pirosabb, arany sarkantyúnál zengőbb. Két
csillagot ha összevernek, csak az csendülhet így. Ó milyen szép vagy
királyleány, most százszor szebb vagy, szebb vagy mint százszor szép.
Milyen jó hogy te is élsz. Milyen csudálatos, hogy te is a világon vagy
királyleány. Milyen csudálatos vagy. Szememből kikacsintottad a bánatot,
homlokomról letörülted a gondot, ajakamról elcsókoltad a sohajtást.

Ezüst királyleány. Én szeretlek tégedet.

Királyfi. Szeretlek! Még egyszer mondjad.

Ezüst királyleány. Szeretlek.

Királyfi. Még egyszer. Még, még.

Ezüst királyleány. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
szeretlek, szeretlek.

Királyfi _együtt mondja a leánynyal_. Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
szeretlek… _A zene fellélegzik most, a csillagok megsokasodnak, a hold
ragyogóbban ragyog, minden tündököl, az egész erdőből visszhangzik:
szeretlek._

Királyfi _megcsókolja a királyleányt_.

Ezüst királyleány. Szeretlek szívemből.

Királyfi. Én is szeretlek.

Ezüst királyleány. Szívemből-lelkemből.

Királyfi. Úgy szeretlek, mint a galamb a tiszta búzát.

Ezüst királyleány. Úgy szeretlek, mint a gerlice a párját.

Királyfi. Milyen szépen süt a hold. Tegnap még nem mertem a holdvilágba
nézni. Pedig hogy mosolyog.

Ezüst királyleány. Mosolyog a szerelem.

Királyfi. Milyen szépen ragyog a csillag.

Ezüst királyleány. Ragyog a szerelem.

Királyfi. Milyen szépen szól a tücsök.

Ezüst királyleány. Szépen szól a szerelem.

Királyfi. Milyen szép minden.

Ezüst királyleány. Szép a szerelem.

Királyfi _a keze a rózsával babrál a királyleány mellén._ Te rózsa.
Rózsám.

Ezüst királyleány. Violám.

Királyfi. Galambom.

Ezüst királyleány. Gyöngyöm, gyémántom.

Királyfi. Angyalom.

Ezüst királyleány. Csillagom.

Királyfi. Édesem. Kedvesem.

Ezüst királyleány. Lelkem.

Királyfi. Szememnek kegyesse.

Ezüst királyleány. Szívemnek szerelme.

Királyfi. Párom, szerelmes társam.

Ezüst királyleány. Életem. Boldogságom. Mindenem.

Királyfi. Szeretsz?

Ezüst királyleány. Szeretlek. _Összecsókolóznak._

Halál _előredugja a fejét a fa mögül_. Ó kedves kis bárányaim.

Királyfi. Szeretném orcádat hajnallal mosdatni, déllel szárogatni,
alkonyattal takarni.

Ezüst királyleány _lehunyja a szemét_… Mint a galamb a tiszta búzát.

Királyfi. Szeretném a szivárványt pántlikának két ág hajadba.

Ezüst királyleány. Szeretlek…

Királyfi. Az égi csillagokat kalárisnak a nyakadra.

Ezüst királyleány… Mint a gerlice a párját.

Királyfi. A fényes holdat kis tükörnek a kezedbe.

Ezüst királyleány… Mint a galamb a tiszta búzát, mint a gerlice a
párját.

Királyfi. Felűlnék a Göncöl szekerére véled, végtelen tejúton végig
csókolózni…

Ezüst királyleány. Szeretlek, királyfi. Örökkön-örökké.

Halál _lábujjhegyre áll, a kaszájával lecéloz a fáról egy levelet,
visszahúzódik. A levél letétovázik a királyfi elé._

Királyfi. Hallga… muzsika szól a szívemben. _Gyönge szép cimbalom
kezdődik._

Ezüst királyleány. Az én szívem is muzsikál.

Királyfi. Hallgassuk a szívünket.

Ezüst királyleány. Hallgassuk a szerelmet. _A cimbalom édesen pattog, a
fejük lassan, egyformán hintál egy darabig._

Királyfi _észreveszi az elébe hullott levelet_. _Felveszi, nézi,
sohajt._

Ezüst királyleány. Miért sohajtottál, szívemnek szerelme?

Királyfi _a levelet nézi_.

Ezüst királyleány. Örömöd lehajlott?

Királyfi. Mint a darú tolla.

Ezüst királyleány. Szíved nem muzsikál?

Királyfi. Halál belédudál.

Ezüst királyleány. Halál belédudál?

Királyfi. Nézzed királyleány: falevele. Lesett. Meghalt. Jaj, te
királyleány… itt a Halál! Utánam jött…_ felugrik._

Ezüst királyleány _nevet_. Hol a Halál, te bolond?

Királyfi _visszanéz befelé az erdőbe, amerről jött, azután hátra néz,
azután jobbra, aztán a fa mögé néz._

Halál _a fa derekához búvik, jobbfelé, úgy hogy a királyfi nem látja
meg._

Királyfi _átöleli a fát, jobbra-balra les, a Halál meg balra-jobbra
kapkodja előle a fejét. Egy percig, mintha incselkedő gyerekek
volnának._

Ezüst királyleány _felnyújtja a kezét, lehúzza maga mellé a királyfit._
Gyere már galambom, ne félj a Haláltól, gyere, gyere.

Királyfi _visszaül_. Nem látom… de félek, hogy jönni talál.

Ezüst királyleány. Elkergessük egy csókkal! _Megöleli a királyfit,
megcsókolja. Míg a csók tart, a Halál visszahúzódott a fa mögé, mihelyt
eleresztik egymás száját, a Halál megint elődugja a fejét. Ez
háromszor-négyszer ismétlődik._

Királyfi _leereszti a fejét, hallgat_.

Ezüst királyleány _elveszi a falevelet a királyfi kezéből, elröpíti._
Nézzed csak királyfi, milyen vígan száll a levél, mint a pillangó. Nem
nézed? _Megcsókolja._ Szemed elbágyadt, ajakad kiszikkadt. Fáradt vagy,
szomjas vagy, mingyár megitatlak csecses kis korsómból _felszökik
ültéből, leveszi a rózsát melléről, szirmait leszedi és a királyfi
fejére szórja_, megyek kis korsómért, viszem a patakra, tiszta vízzel
megmerítem, szikkadt ajkad megitatom… _arccal a királyfi felé indul, a
maradék szirmot visszadobálja rá._

Királyfi _karját utána nyujtja_. Ó királyleány, messzire ne menj el, itt
ne hagyj magamba, siess vissza hozzám, hozzad friss vizedet, csókos
ajakat…

Ezüst királyleány. Szerelmes szívemet. _Kacagva, szökdösve szalad
jobbfelé hátra._

Halál _utánanéz a királyleánynak és lassú lépésekkel balra indul, a
hidacska felé, amelynek karfája a háttérben látszik. Ott megáll,
rátámaszkodik a karfára._

Királyfi _csendesen danolni kezd_.

  Minek a zöld levél,
  Sárguljon, lehulljon,
  Minek a boldogság,
  Minek, hogy elmuljon.
  Ifjú szép szerelem,
  Mikor visz el a szél,
  Szép ifjú szerelem,
  Falevél, falevél.

Ezüst királyleány _szökdösve szalad elő a karján gyönyörű kis korsó, a
híd felé fut, a királyfi felé néz, csókot int neki._ Lallala, királyfi,
lallala… _A hídon megáll, dúdolva lehajlik a korsóval._

Halál _a királyleány háta mögé lépked, s mikor a királyleány lehajlott,
a kaszáját leveszi_ _a válláról, előveszi a bicskáját, s rovást vág a
kasza nyelére._ No te szép ezüst királyleány, most vagy a legszebb.
többé-többet ilyen szép nem lennél. Most vagy a legboldogabb,
többé-többet ilyen boldog nem lennél: most halj meg te szép ezüst
királyleány. _Felé suhint a kaszával. Csak éppen hogy megérinti vele._

Ezüst királyleány _hangos sikoltással beléesik a patakba._

Halál _utána hajol, aztán visszasétál a fa mögé._

Első    ⎫
        ⎬ szolgálóleány _jobbról-balról,_
Második ⎭

_kiki a maga fellejtárjával, beszaladnak, ijedten széjjelnéznek, a
patakhoz rohannak._

Leányok, legények _jobbfelől, balfelől egymásután futnak be, a híd köré.
Nagy sikoltozás._

Királyfi _feláll, a híd felé fordul_.

_Leányok, legények, sírva mint a szél és hajladozva mint a nád, hozzák a
királyleány testét gallyakon, amelyekről nagy selyemkendők csüngenek.
Legelől a két szolgálóleány_ _támolyog, utánok a két fellejtár levett
sapkával, lehajlott fejjel._

Királyfi _ahogy a menet közeledik, hátrál előtte lassan, a két kezét a
szemére, fülére tapasztja, nem akarja hinni, amit lát. Mikor aztán a
királyleányt már ki akarják vinni a színpadról, odarohan._ Királyleány,
királyleány, királyleány!

1. szolgálóleány. Meghalt a királyleány! _A menet megáll._

2. szolgálóleány. Halott a mi szépséges királykisasszonyunk!

Királyfi. Halott? Halott? Halott?

Leányok, legények. Halott, halott, halott, halott. _Zokogó és egyre
sűrűsödő hangon hallik: halott. Az egész erdő zúgja mindenfelől:
halott._

Királyfi _a fiatalság hullámzó zokogása közben_. Királyleány! _Egy
pillanatnyi csend._ Nem felelsz? Miért halott? Hisz itt a kék szeme, itt
a rózsa szája, hajának ágai, karja koszorúja, madárka-lábai,
pillangó-dereka. Királyleány! Nyissad kék szemedet, szól piros ajkaddal,
ölelj jobb karoddal. Violám, gyémántom, csillagom, galambom. Mondjad,
hogy szeretlek… szeretlek… szeretlek…

1. szolgálóleány. Ó, elszállt a lelke! _Hintálja derekát a fájdalomban._

2. szolgálóleány. Ó, jaj nekünk. _A zokogás új hullámai jönnek._

Királyfi. Elszállt a lelke? Hova szállt? Merre szállt? _Jabbra-balra
futkos._ Hol a lelke? Még nem lehet messzire… Milyen a lelke, hogy
lássam meg? Mint a pillangó? Mint a gilice szárnya? Mint a falevél? Mint
a muzsika hangja? Mint a virág jószaga? Nem látom… nem látom… hogy
fogjam meg? Hol van, hol a lelke? _Forog, mintha megháborodott volna._
Elment a lelked, ezüst király lánya? Elment a szíved, elment a
szerelmed? Hangod, mosolyod, csókod? Nem szeretsz már? Mint a galamb a
tiszta búzát, mint a gerlice a párját… _A holttesthez rohan, letérdel
előtte._ Mondjad mégegyszer, mondjad… szeretlek. Mondjad… szeretlek
szívemből, szívemből-lelkemből, örökkön-örökké… _a fiatalság zokogása
el-elnyomja a hangját_ szívemnek szerelme… boldogságom… csókolj meg…
Szeretsz?… Hogy szeretsz?… _A királyleány testét kezdik kifelé vinni, a
gyásznép lassan húzódik jobbra a színfalak közé, zengő zokogással._ Nem…
nem… nem… mondjad… _utánuk ájuldozik_ mint a galamb, mint a gerlice…
mint a galamb… _A menet eltünik lassan a királyfival, a zokogás gyengül
s a királyfi hangja halkabban jajong kívülről_ a párját… szeretlek… mint
a galamb…

Halál _előjön a fa mögül, ott áll a megfehéredett szomorú világosságban,
a kasza nyelére támaszkodva, mozdulatlanul néz a sírás-rívás után. Majd
felnéz a fára, a kaszával lesuhint egy pár levelet, felveszi őket, a
markában morzsolygatja, szagolja őket, s megint visszaszórja a földre.
Csak egy levél marad a kezében, az különösen tetszik neki, nézi a
holdsugárnál, forgatja, leveszi ócska kalapját, mellé tűzi a sárga
levelet, s lassan indul kifelé ő is a gyásznép után._

_A függöny összemegy._




ÖTÖDIK KÉP.

_Fehérfalu csárdában, este. Hosszába egy nagy kecskelábú asztal, két
kisebb kecskelábú asztal keresztbe jobbfelől-balfelől. Hátul a bal
sarokban az ajtó, a jobb sarokban a rácsos söntés. Az ajtó mellett a
falon óriási fokhagymakoszorú. Az ajtón nagy krétarovások. Jobboldalon
az ablak. Az ajtó mellett, a bal sarokban való asztalnál ül a dudás,
régi módi kutyabőrdudával az ölében, amellyel az egész képet
végigkíséri. Mellette egy pipázó cigányasszony meg egy szép ezüstös
sátoros-cigány. A cigányasszony kártyát rak ki, a cigányember a kártya
fölé könyököl. A söntés előtt áll a korcsmárosné._

Juhászbojtár _bejön az ajtón, a nagy asztalhoz ül, lekönyököl:_

  Korcsmárosné bort ide az asztalra,
  Itt iszik egy, itt iszik egy, itt iszik egy
  Tisza mellett, Duna mellett nevelkedett
  Pörge bajszú, kondor hajú
  Komiszgatyás juhászbojtár bújába.

Korcsmárosné _bort hoz neki, ahogy leült a juhászbojtár._

Királyfi _a juhászbojtár nótája alatt benyit, sírva, körülnéz,
betétovázik s leül a jobb szélső kis asztal mellé, ott törülgeti a
szemét._

Korcsmárosné _a királyfi elé is azonnal bort tesz._

Királyfi _iszik egy kortyot, a juhászbojtárra néz, félénken megszólal._
Te juhászbojtár, mit búsulsz?

Juhászbojtár.

  A kalapom fekete,
  Bokréta van mellette,
  Egyik ága lehajlott,
  A szeretőm elhagyott. _Iszik._

Királyfi _megint iszik egy kortyot_.

  Sír a szemem mindakettő,
  Hull a könyvem mint az eső,
  Ki a földre, ki ölembe,
  Ki szomorú kebelembe.

Betyár _danolva nyit be_.

  Nagy fenn száll a darumadár,
  De magába jár a betyár…

_Leül a nagy asztalhoz, a korcsmárosné bort tesz elébe. A betyár a két
tenyerébe hajtja a fejét._

Királyfi. Te betyárgyerek, mit gondolsz magadba?

Betyár _danol_.

  Istenem, istenem
  Hol lesz a halálom,
  Erdőn-e vagy mezőn,
  Vagy pedig tengeren?
  Ha erdőn halok meg,
  Ki temet el engem,
  Ha tengeren veszek,
  Ki sirat meg engem?
  El is eltemetnek
  Az erdei vadak,
  Meg is megsiratnak
  Az égi madarak.

_Előveszi nagy tarka keszkenőjét, megtörüli a szemét._

Öreg ember _benyit, nagy bottal jön az asztalhoz, leül, bort hoz neki a
korcsmárosné._

Királyfi. Hát te minek iszol te öreg ember.

Öreg ember _danol_.

  Öreg ember vagyok,
  Én csak iszogatok,
  Még csak meg nem halok,
  Már csak iszogatok.

Két sántikáló asszony _jön be, egyik jobbra, másik balra sántikál, míg
az asztalig jönnek, egy tempóra sántikálnak._

Első asszony _szaporán_. Tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz,
tudtam, hogy így lesz…

Második asszony _egyszerre mondja az elsővel_. Hogyha tudtad, minek
tetted. _Leülnek, bort hoz nekik a kocsmárosné._

Első asszony.

  Meg ne mondja komámasszony az uramnak,
  Hogy eladtam buzámat a zsidónak,
  Majd azt hazudjuk neki,
  Hogy az egér rágta ki,
  Komámasszony.

_Összenevetnek, koccintanak, isznak._

Drótostót _bejön, leül, bort kap_.

  Hej szegin tót legin,
  Mindig krumplit zabálnyi,
  Kaszálgatnyi, kapálgatnyi,
  Fazekakat drotoznyi,
  Mégis krumplit zabálnyi. _Iszik._

Két vándorlegény _benyitnak, az első énekelve jön az asztalig._

  Nincs jobb élet a miénknél,
  A vándorló legényeknél,
  Masérozunk, énekelünk,
  A világgal nem törődünk.

_Leülnek, bort kapnak._

Második vándorlegény _danol_.

  Megúntam én a vándorlást,
  Más tűzhelyen vacsorálást,
  Istállóba való hálást,
  Azt a soha meg nem nyugvást.

Gyűrűs zsidó _nagy cifra láda a nyakában, a karjáról szallagok csüngnek.
Bejön, sorba mutogatja a portékáját, aztán leül az asztal szélére. Bort
kap. Egy strimfliből rézpénzt önt maga elé, olvasni kezdi._ Zipcene,
zakcene, drajcene, fircene… aj véj, aj véj. _Nagyot sohajt, s eltolja a
borát._

_Egy darabig mind némán iddogálnak, csak a kutyabőrduda szól tovább_

A cigány ember. Hej dáré, dáré, vaskondáré… _felhajtja a borát._

Öreg ember _ráüt a második asszony vállára_.

  Ángyom, ángyom, édes ángyom,
  Kell-i bunda másvilágon?

Második asszony:

  Nem kell bunda, se köpenyeg,
  Mert a pokol úgyis meleg.

Mind _fölnevetnek_.

Öreg ember _felemeli az ujját, rákezdi:_

  Két újja van, két újja van egy ködmönnek…

Mind:

  Két újja van, két újja van egy ködmönnek,
  Négy újja van két ködmönnek,
  Hat újja három ködmönnek,
  Nyolc újja van négy ködmönnek…

Öreg ember _megint feláll, diktálja:_

  Hej bunda, bunda, bunda…

Mind:

  Hej bunda, bunda, bunda,
  Hej bunda, bunda, bunda,
  Bunda, bunda, bunda, bunda…

_ezt egyhanguan dünnyögik karban tovább, egy-egy kurjantás szaggatja
csak az egyhanguságot._

Cigányasszony _összeszedi a kártyáit, s a királyfihoz somfordál, aki
eddig némán bámészkodott s ivott._ Szép ifiúr, nem danol, baja-bánatja
van, ne is tagadja, szive szándékát megmondom, hármat vegyen csak le a
kártyából…

Királyfi _engedelmeskedik_.

Cigányasszony _szétteszi a három kártyát_ _az asztalon s éneklő hangon
hadarja mondókáját, amely alatt a nagy asztalnál halkabban dünnyögik a
bunda-nótát._ Jaj de nem szeretem a szivét, látom nagy gondba van.
Köpjön rá erre a kettőre szép ifiúr, a harmadikra meg ezüstpénzt tegyen.

Királyfi _aranyakat vesz elő a tarisznyából s az asztalra dobálja._

Cigányasszony _megköpködi s elteszi az aranyakat._ Pű, pű, apád-anyád
idejőjjön. Emelje csak meg az úrfi. _Megkeveri a kártyát s szétrakja az
asztalon._ Jaj eszem a száját, de nyughatatlan lelke van magának. Ne is
tagadja, megmondja a kártya. Útra gondol, ehen van ni, c, c, c, de nagy
bánatba van barna személy végett… ugyi barna?

Királyfi _nem szól_.

Cigányasszony. Ha nem barna, szőke. Szőke személy. Itt van ni. Piros
szerelem van nála. Szép csók, szép ölelkedés. Nagyon sajnálja maga aztat
úrfi, de barna nőért elfelejti. Megmondja a kártya. Nagy szeretetbe lesz
maga avval, örömágyra lép vele, nézze szép ifiúr, maga tartja örömágyát.
_Keveri a kártyát._ Fél az ifiúr nagy irigyétől, nagy ellenségtől,
pletykabeszédre ne hajtson, _rakosgatja a kártyát az asztalra._ Halott
van a kártyába, halottja van, ne is tagadja. Nagy gondolkozásba van az
úrfi, gondolja szerencsétlennek maga magát, megfordított szerencsével
járt, de majd igazi szerencséje fog lenni, megájjon csak, lássa, benne
van a kártyába, _megint kever_, amire gondol, rámegy szíve szándékára,
jaj de gyönyörű szép szeme van, ifiúr _megint kirakja a kártyát_, nagy
sokára fog meghalni, ehen van ni örömbe, boldogságba, egészségbe,
jókedvibe… tegyen csak rá megint egy kis ezüstpénzt…

Királyfi _megint egy pár aranyat dob neki_. Jól van már te
cigányasszony.

Cigányasszony _felkapkodja az aranyakat_. Ó kezit csókolom szép ifiúr.
_Köpködi az aranyakat, visszaszalad a dudás asztalához._

Mind _hangosabbra emelik a dünnyögést_.

  Hej bunda, bunda, bunda,
  Bunda, bunda, bunda, bunda…

_a fejükkel verik a taktust, s jobbra-balra hajladoznak._

Paprika jancsi _beugrik az ajtón_. _Piros csörgős süveg, piros magyar
ruha van rajta. Az asztalig táncol, lekapja a sűvegét, az asztalra csap
vele, mindenki figyelni kezdi._

  Icakos, ficakos szerencsés jónapot,
  Fületekkel bámuljátok,
  Orrotokkal hallgassátok,
  Diktom-dikté-diktárom!
  Az okányi malom előtt való héten megesett:
  Szerda csütörtökre esett.
  Ipadom, napadom,
  Jöttek a tótok, olájok,
  Sátoros cigányok,
  Rothadt kalapu taliánok,
  Ócska gubernántok,
  Botos ispány,
  Vicispány,
  Sír a kis jány
  Kis Isvány.
  Ántom, tántom, tafatántom,
  Kilenc gallérom,
  Egy tallérom,
  Potya gavallérom,
  Zabolai Zebulon.
  Penészből pipa,
  Csirizből csutora,
  Ködből dohányzacskó,
  Vereben patkó,
  Holdvilágból bicska,
  Cselő-csálé-muzsikálé-málépulicka,
  Kukoricaderce perece,
  Recece.
  Szátok tátsátok,
  Vakapátok,
  Bekapátok,
  Varnyú vigyázzon rátok!
  Zimondom, zámondom
  Mán mondom, kimondom
  Eszem egy csepp se volt,
  Pókhálóba kötöttem,
  Szűröm sose volt,
  Az ujjába tettem,
  Hálistennek elvesztettem.

_A mulatók ezt a versezetet nevetéssel kisérik. Míg a vers mondódik, a
Halál csendesen kinyitja az ajtót, bejön, egy darabig az ajtó mellett
áll, úgy nézi a mulatozókat, aztán a söntéshez megy, egy üveg bort vesz
el magának, avval a királyfi asztalához ül szembe vele. Senkise veszi
észre, a királyfi se, ő is a verset hallgatta. A vers végén Paprika
Jancsi nagyot ugrik s leül az asztalhoz a mulatók közé. Kocsmárosné bort
hoz neki. Paprika Jancsi komédiázik, mindenféle grimászokkal mulattatja
az embereket, a szájából végre hosszú pántlikákat húz elő._

Juhászbojtár:

  Kocsmárosné már én többet nem iszok,
  Mer én kendnek, mer én kendnek, mer én kendnek
  Tizenhárom, huszonhárom, harminchárom,
  Negyvenhárom, ötvenhárom,
  Hatvanhárom pengőjével tartozok.

Öreg ember _holtrészegen felerőlködik az asztalról, megint rákezdi:_

  Hej bunda, bunda, bunda…

Mind _egymásután felemelkednek, topognak, tapsolnak, kalapjaikat,
üvegjeiket rázzák a levegőben, a derekukat illegetik, aztán a
csizmaszárat, a nyakukat, a fejük búbját ütögetik, összevissza tempóznak
a karjukkal. Egyre hangosabban, részegebben, mélyebben, vadabbúl szól a
nóta. Egyik-másik nagyot rikolt belé._

Királyfi _eleinte még némán nézte, de a Halál többször egymásután
telitöltötte a poharát, s ő kiitta. Már integet a fejével, már
felállott, tapsol ő is, utánozza a nagy asztal tempóit._

Halál _ülve marad, ő is iszik, s poharát a királyfi poharához
koccingatja. A fejét taktusra bólogatja s az ujjával dirigálja a
bunda-bunda tempóját. A kalapját mélyen lehúzta volt a szemére._

Juhászbojtár _elrikoltja magát_. Sose halunk meg!

Halál _megcsóválja a fejét, felugrik az asztaltól, s felkapja a
kaszáját, s ingadozó lépésekkel a juhászbojtár háta mögé megy._

Csikós _mikor a juhászbojtár elrikkantotta_ _magát, kivágja az ajtót,
beugrik, megáll, az ajtó nyitva marad. Kék ingben-gatyában van, karikás
a vállán, fokos a kezében. Bal csizmáján van csak sarkantyúja,
sárgarézből. Nagyot kurjant s megüti a fokossal a mestergerendát._ Ki a
legény a csárdába?

Mind _elhallgatnak, a duda szól csak fojtottan tovább._

Juhászbojtár _elébe ugrik a csikósnak_. _A Halál utána tántorog a
magasra emelt kaszával._

Csikós. Ki a legény a csárdába?

Juhászbojtár. Vagyok olyan legény, mint te!

Csikós. Félre szekér, jön a kocsi!

Juhászbojtár. Állok elibe! _Gyürkőzik, köpi a markát._

Csikós. Nem térsz ki?

Juhászbojtár. Száz ilyen fattyúnak se! _A duda is elhallgat._

Csikós. Ejnye erre meg arra, hogy merted az anyám istenit szidni?
_Megforgatja a fokost a feje fölött s a juhászbojtár felé sújt vele._

Halál _abban a pillanatban kapja fel a kaszát s a juhászbojtár nyaka
felé sújt._

Juhászbojtár. Jaj! _Hanyatt esik._

Halál _a közönség felé fordul s rovást vág a kasza nyelére._

Kocsmárosné _sivalkodva szalad elő a söntés mögül._

Paprika jancsi. Meghótt,

Nem kell a fenekire fót! _Kacag._

Mind _mozdulatlanul és némán állanak még_.

Királyfi _felugrik az asztal mellől s iszonyodva kezdi nézni a
juhászbojtár testét._

Mind _egymásután lehajolnak a juhászbojtárhoz, aki nem mozdul. Vad lárma
és zürzavar támad, nekiesnek a csikósnak, aki a fokossal csapkod maga
előtt, úgy hátrál kifelé._

Halál _a kasza nyelével nyomkodja, tereli kifelé a nyitott ajtón az
egész népséget. A dudás is ki akar szaladni, de a Halál visszahuzza és
becsapja az ajtót. A zaj elnémul._

Királyfi _eközben a juhászbojtárt bámulta, leguggolt hozzá, a halott
karjait emelgette, a lábait, azután a fejét emelte fel s belenézett a
szemébe. Eleresztette a fejét s felugrott._

Halál _a kaszáját a falnak támasztja_.

Királyfi. Halál! Halál! Halál! _Ki akar szaladni az ajtón._

Halál _egyik kezével még a dudást fogja, a másik kezével elkapja a
királyfi karját._ Nininininini! Te vagy az öcskös? _Kacag s előre-hátra
rángatja a királyfit meg a dudást._ Hát megint csak a szemem elé
kerültél? Hehehe… hát a csárdába búttál? Hehehe… Az öreg Halál is bejött
a csárdába… utánad jöttem… te… királyfi. Ugye az vagy? Hehehe… Nem
felejtettem el… _részegek módjára dűlöng és nevetgél s erősen fogja
őket._ Nézzétek már azt a juhászbojtárt, te, milyen szépen lefektettem.
Semmi baja már annak. Hehehe.

Királyfi _a félkarjával eltakarja a szemét_.

Halál _nagyot ránt a dudás karján s rákiabál_. Fújjad dudás dudádat, mér
nem fúvod dudádat? Fújjad ha mondom! _Jól megrázza._

Dudás _egy riadt hangot fúj a dudán_.

Halál _a királyfit rázza meg_. Hát te… kis királyfi, te… hát osztán
elmentél a csárdába? _Nevet_. Hehehe. Búsulni, jó bort inni, danolni,
vigadni? Hehehe. Jól van az, úgy is kell azt. _Megrázza a dudást._
Fújjad te!

Dudás _megint egy ijedt hangot hallat a dudából._

Halál. Nézzed már azt a szép fiatal bojtárt. Egy szót se szól. Azt
mondta, sose halunk meg… hehehe. Ejnye, hát mit reszketsz a kezembe,
mint a nyárfalevél? Részeg vagy?

Királyfi _nem szól_.

Halál. Nem vagy már részeg? Mer én az vagyok. Hehehe. Jó kis bor volt
ez! Nagyon jó volt! Nagyon jó kis bor volt! Jó kedvem kerekedett tőle.
Hehehe… Jó szokásotok van, hogy borítallal éltek. Az öreg Halál is
megkivánta egyszer… No. Mi van abba? _A dudást megrántja._ Fujjad!

Dudás _nyöszörögteti a dudát_.

Halál. Hol van csak az a jó bor… _Odamegy velük tántorogva az asztalhoz,
elereszti _ _a dudás kezét, felhajt egy kis bort, földhöz vágja az
üveget._ Tyuhaj la! Na ne ereszd el úgy az orrod királyfi… Te meg dudás
fújjad, mert… mindjárt odafektetlek amellé a másik mellé, ni!

Dudás _ríkatni kezdi a dudát_. _Alig áll a lábán a reszketéstől._

Halál _elereszti a dudást_. Na te királyfi, gyere táncoljunk egyet.
Énvelem még úgyse táncolt senkise. _Erőszakkal megforgatja a királyfit,
aki rémülten húzódik tőle._

Királyfi. Nem, nem, nem, eressz…

Halál _elereszti a királyfit_, Ejnye ebadta, hát nem táncolsz? _A duda
rívására fütyülni kezd, illegeti a derekát, megveregeti a csizmaszárát,
kurjongat._

Királyfi _reszketve áll előtte_.

Halál. Na gyere már nem bántalak. _Nyújtja feléje a kezét._

Királyfi. Nem, Halál, nem… Eressz… eressz el…

Halál. Itt maradsz! Mulatunk… máma mulatunk… hehehe… _A dudáshoz._ Ugyi?
He?

Dudás _ijedtében nagyot jajgat a dudán_.

Királyfi. Eressz… _El akar futni, a Halál utána ugrik, a királyfi
jajgatva, visongva szalad előtte, a Halál támolyogva utána. Egy darabig
az asztalok körűl kergetőznek._

Halál. Te! Megállj te! Megállj már! No! Nem hallod! Ejnye… Hol a kaszám?
Megállj csak! _Felkapja a kaszát, avval kergeti tovább a királyfit._

Királyfi _kergetőzés közben gyerekes hangon siránkozik._ Ne bánts… jaj
istenem… eressz el… hadd megyek… ne bánts… mit akarsz…

_A jobb szélső asztalnál a Halál egész közel éri a királyfit, a királyfi
hamar lebúvik az asztal alá előle. A halál utána akar hajolni, de
meglátja az asztalon a boros poharat, felkapja, nevet, felhajtja._

Királyfi _kibúvik az asztal alól s az ajtó felé iramodik lelkendezve._
Eressz, messzire, messzire, meszire… _Kinyitja az ajtót, nagyot sikolt,
becsapja maga után, eltűnik._

Halál _utána dülöngőzik_. Ni. Ni csak. Hol vagy már. Te. Izé… Hogy is
hínak… _Az ajtót fenyegeti az öklével._ Megállj csak, majd adok én
neked! Nem akar táncolni… hehehe… elszökik… na megállj. Dudás!

Dudás _nagyot jajdít a dudán_.

Halál _átöleli a dudást_. Te dudás, te. Itt vagy? Gyere dudás, gyere.
Most mán magam mulatok… hehehe… _Leül a nagy asztalhoz._ Ide gyere. Ide
az öreg Halál ölébe. Az ölembe ülj dudás. _Az ölébe ülteti, átöleli,
megcsókolja._ Oszt most nekem dudálsz. Az én nótám dudáld el…

Dudás _reszketve acsarkodtatja a dudát_.

Halál. Megállj te dudás… _Felemeli a mutatóujját, fejét jobbra-balra
ingatja._ Aztat hogy, aztat hogy, hát aszongya hogy… _Kinyílik az ajtó,
a sötét éjszakából messziről kutyák ugatnak, vonítanak._

  Mikor mentem haza felé,
  Kinyílt az ég három felé,
  Ragyogtak rám a csillagok,
  Mert tudták hogy árva vagyok.

_A függöny összemegy._




HATODIK KÉP.

_Balról erdő széle, a színpad közepéig. Azontúl szép zöld mező. Az
erdőből az előtérben szekérút jön ki, szeliden csavarog át a színpadon.
Egy kis domb van az erdő szélén, a dombocska fölött fakereszt. A
királyfi a földön alszik, fejét a dombon nyugtatja. Hajnalodik. Kakas
szól, s utána madár csicsereg, világosodik a mező, ragyogni kezd a
reggel._

Királyfi _a kakas szavára felébred_. _Felül, megdörzsöli a szemét._
Adjon isten jó reggelt. _Körülnéz._ Magam vagyok, nincs kinek jó reggelt
köszönni. Magam vagyok rengeteg erdő szélén. Aludtam… felébredtem… a
világon vagyok. Én vagyok a királyfi, akit kerget a Halál. Minek
ébredtem fel. _Sohajt, visszaejti a fejét a domb oldalára._ De szépet
álmodtam…

Hol voltam, hol nem voltam, mosolylyal keltem, örömmel jártam, dallal
deleltem, napsugárral kergetőztem, szerelemmel forogtam, csókkal
bujkáltam. Jobb álmodni, mint élni. Ó ha álmomban élhetnék. _Felül,
körülnéz._ Hasad a hajnal, felkél a nap, hajlik az erdő, zöldül a mező,
csácsognak a sárga lábú madárkák. Nini milyen kék az ég, milyen fehér a
felhő, milyen magos a fa, milyen egyforma a levél… milyen sokféle a fű,
milyen cifra a virág, hogy gyöngyellik a harmat. Miért zöld a lomb? Ha a
lomb kék volna, az ég meg zöld volna, a mező meg piros… Most nyár van,
mert süt a nap… mi lenne, ha eleredne a hó az égből? De nem a fehér hó,
hanem kék hó, vagy rózsa hó, vagy arany hó hullana… Arany tél a zöld
mezőben… Milyen furcsa a világ… _Ölébe veszi a tarisznyáját, egy
pogácsát vesz ki belőle, eszik egy harapást._ Milyen szép a nyár. Milyen
jó a zöld halomra dűlni. _Megsimogatja a sírdombot, hátranéz, felugrik._
Sírhalom! Sírhalom! A Halál zsámolyára tettem a fejemet… jaj tovább,
tovább… _Jobbra indul, de az erdőből halló hangra megáll._

Vak koldus _kijön az erdőből, rongyos ekhós talyigán, átmegy a
színpadon, madzaggyeplő a kezében, rossz gebe sántikál a talyiga előtt._

  Tengeritöréskor lesz egy esztendeje,
  Hogy egy falás kenyér nincs a tarisznyámba

Királyfi. Vak koldus. Nem látja a zöld mezőt. _Tarisznyájából aranyakat
markol ki, beléhajítja a talyigába._

Vak koldus _tovább kántál_

  Adjatok, adjatok amit isten adott,
  Megsegít az isten, tik is megvakúltok.

_Az utolsó sor már kívülről hallik._

Lerongyolt cifra nőszemély _zokogása már az erdőből hangzik, kezét a
szemére tapasztva megy át lassan a színpadon, énekel._

  Mikor engem szűltél,
  Szűltél volna követ.
  Mikor takargattál
  Gyenge gyolcs ruhába,
  Takargattál volna
  A tüzes parázsba. _Zokogva eltűnik._

Királyfi _utána fordul_. Kiféle vagy? Mi bajod?

Három árva _sírva jön az erdőből_. _Három egyforma kis leány, rongyosak,
hajuk teli van szalmával, mezitláb vannak. Egymást kézen fogják._

Királyfi _feláll, elébök megy_.

  Hová mégy te három árva?

_A három árva megáll._

Három árva _egyszerre_. Hosszú útra, szolgálatra.

Királyfi _felágaskodik, egy fáról három gyenge hajtást tör le, kiosztja
a három árva között._

  Ne menj el te három árva
  Hosszú útra, szolgálatra,
  Adok néktek három vesszőt,
  Verjétek meg a temetőt.

Három árva _elveszik a három vesszőt, odafutnak a kis dombhoz, egyszerre
letérdelnek, egyszerre verik a dombot a vesszőkkel, s egyszerre mondják_

  Kelj fel, kelj fel édes anyánk.
  Elszakadt már ingünk, ruhánk.

Anya hangja _mintha a domb alól jönne:_

  Nem kelhetek három árva,
  Koporsóba vagyok zárva.

Három árva _elzokogják magokat_.

Anya hangja:

  Vagyon néktek mostohátok,
  Aki gondot visel rátok.

Három árva _egyszerre, karban:_

  Mikor fésüli a hajunk,
  Sarkunkon foly piros vérünk,
  Mikor kenyért ád a kézbe,
  Hét ördög űl a szemébe.

Anya hangja _felsír a domb alól_.

Három árva _nagy sírással-rívással állanak_ _fel, kézenfogva indulnak
kifelé a színpadról, jobbra._

Királyfi. Megálljatok három árva, van még három hamuba sült pogácsám a
szeredásomban. _Előszedi, kiosztja köztük. Nesze, nesze, nesze._

_Három árva szepegő sírással megy ki a színpadról._

Százéves ember _rettenetesen meggörnyedve, fejsze a kezében, fejét
jobbra-balra lógatva jön elő az erdőből._

Királyfi. Jónapot adjon isten öregapám.

Százéves ember. Adjon isten neked is fiam. Jól tetted hogy öregapádnak
szólítottál, mert éppen ma töltöttem be a száz esztendőt.

Királyfi. Mit keres kend öregapám, hogy mindig csak a földet nézi?

Százéves ember. A sírt keresem fiam. _Eltünik._

Öreg anyó _szinte a földig görbülve, nyögve tipeg elő az erdőből, kis
bottal a kezében. Rőzsecsomót cipel a hátán._ Jaj istenem. Jaj de nehéz.
Jaj istenem. _Leteszi a rőzsecsomót._ Gyere már Halál… _a szájára
ütöget_ ó atyám, majd mit mondtam megint! _Körülnéz._ Szép legényke, nem
láttad erre az öreg Halált?

Királyfi _összerezzen_. A Halált? Hol?

Öreg anyó. Hát a minap is hogy elfáradtam ebben a nagy erdőben, egy
nagyot suhajtottam, gyere Halál, mondok, szabadíts meg Halál. Hát abba a
szempillantásba ott terem az öreg Halál, feladja a rőzsét a hátamra,
oszt azt mondja, híttál, itt vagyok, azt mondja, hát mikor vigyelek el?
Megijedtem én, osztán mondom, gyere holnap Halál. Jön osztán másnap az
öreg Halál az ablakom alá, _nevet_ de én akkorra kiírtam krétával a
házajtóra, hogy: holnap! Látja a Halál, elballag, azóta mindennap arra
jön, de mindennap csak azt látja: holnap, holnap. Így csalom osztán
őkelmét egyik napról a másikra, de _sohajt_ hej, csak letörülöm már a
holnapot az ajtóról, nem birják már öreg csontjaim. Add fel már, az
isten áldjon meg, ezt a rőzsét a hátamra.

Királyfi _feladja az öreg anyó hátára a rőzsét._

Öreg anyó _elindul nagyokat nyögve_. Adjon isten minden jót, diófábúl
koporsót. _Eltünik._

_Szél süvölt hirtelen._

Királyfi _összeborzad_. Jaj de hideg lett egyszerre!

Garabonciás diák _előviharzik az erdőből_. _Nagy fekete kucsma a
fejében, szél fujja százgalléros köpenyegét. Nagy bőrtarisznya csüng a
válláról._

Királyfi _ijedten_. Hát te ki vagy?

Garabonciás diák. Én vagyok a garabonciás diák.

Királyfi. Hová mégy erre garabonciás diák?

Garabonciás diák. Csak ide a szomszéd határba.

Királyfi. Mit viszel a fekete szeredásba?

Garabonciás diák. Szelet, jégesőt, kórságot küld a gazdám, az öreg Halál
a föld népének. _Eltűnik, utána is nagyot süvít a szél._

_Az erdőből csengő, remegő sikoltások és vad hörgések hallatszanak._

Óriási ragyogó pillangó _ingadozó szárnyalással átrepül a színpadon._
Jaj segítsetek! Jaj meg akar fogni! Gyilkos, haramia! Segítsetek jó
lelkek! Jaj!

_A pillangó után óriási fekete pók száll befelé, s lábait nyujtogatja
utánna._

Királyfi _mihelyt a pók megjelent, azonnal odarohan és kirántja a
kardját._ Megállj te kegyetlen nagy pók, mit bántod azt az ártatlan
pillangót! _A pók felé sújt, a pók visszahuzódik az erdőbe, a királyfi
kergeti egy kicsit, a pók eltünik._

Királyfi _kacagva dugja vissza a kardot a hüvelybe._

Pillangó _aki már félig kinn volt a szinpadról, erre visszafordul, hát
egy ragyogó kis princ lett belőle. Pillangószín ruhája van, két
pillangószárny a hátán._

Királyfi _ámulattal csapja össze a kezét_.

Pillangó. Ne csudálkozz, vitéz halandó, tudd meg, hogy én vagyok
pillangók fejedelme. Megmentettél hatalmas ellenségem keze közül,
jótettedért megjutalmazlak. Kívánj akármit, minden kívánságod
teljesítem.

Királyfi _nem tud hova lenni_. Igazán?

Pillangó. Igazán hát. Csak mondd meg szaporán, mi a kívánságod.

Királyfi. Megmondjam… _hátranéz, mintha félne_ halld meg tehát pillangók
jóságos fejedelme. Kerget engem az öreg Halál, sarkamban van, merre
járok, széles e világon. Az elől bújdokolok-bújkálok, én szegény halandó
királyfi, keresem az örök élet szép országát, ahol a Halálnak hatalma
nincsen…

Pillangó _kegyes kézmozdulattal_. Elég. Te jó királyfi, te
Tündérországba szeretnél elmenni.

Királyfi. Tündérországba…

Pillangó. Ennél pedig semmise könnyebb. _Benyul a keblébe._ Itt ez a kis
arany fütyölő, fújj bele háromszor, hipp-hopp ott vagy Tündérország
kiskapujába. _Odaadja az arany fütyölőt a királyfinak._

Királyfi. Ó… _meg akarja a pillangófejedelem kezét csókolni._

Pillangó _hátradugja a két kezét_. Ne bántsd királyfi, nem vagyok én
pap.

Királyfi. Ó pillangók gyönyörű fejedelme, hogy köszönjem meg jóságodat?

Pillangó _ijedten az erdő felé mutat_. Csak ne köszöngess most,
királyfi, ha igyekezz, ahol ni, jön is már az öreg Halál. Fújj belé a
fütyölőbe, egy-kettő!

Királyfi _ijedten balra néz, a jobb sarokba szalad._ Jaj! _Belefúj a
fütyölőbe, egy kicsit felemelkedik._

Halál _megjelenik az erdő szélén, meghallotta a fütyölőt, a királyfi
felé lohol, rázza a kaszát._ Megállj te! Várjál te! Nini!

Pillangó _belebben az erdőbe_. Ne félj királyfi! Repűlj!

Királyfi _másodszor is belefú a fütyölőbe_. _Még feljebb emelkedett,
mire a Halál odaért hozzá._

Halál. Hova mégy te, gyere le te… _meg akarja kapni a lábát._

Pillangó _kívülről_. Repűlj királyfi, repűlj…

Királyfi _harmadszor is belefútt a fütyölőbe, eltűnt_. Tündérország…

Pillangó _messziről hallik édes kacagása_.

Halál _felfelé suhint a kaszával, ugrándozik, kapkod utána._ Püff neki,
elrepűlt Tündérországba. Na öreg Halál, most osztán utána! Usgyé!
_Lehúzza a kalapját a fejébe s felemelt kaszával lohol kifelé._

_A függöny összemegy._




HETEDIK KÉP.

_Tündérország kiskapuja. Leveles-virágos, aranyos-gyémántos oszlopos
rács végig a szinpad hosszába, a kerítés közepén az ékes kapu, olyan
virágokkal, díszszel, amilyeneket ládára, szűrre, bekecsre szoktak
rajzolni. A kerítés előtt keskeny fehér gyalogút, ez választja el
Tündérországot a mi földünktől. A mesgyén innen egy csík zöld mező, a
mező bal sarkában egy lefektetett vastag faderék, mint a faluban a házak
előtt. A kerítésen belül egy sor földöntúli lombozatú fa, az ágakon
meseszín nagy madarak ülnek, egy-egy cifrát füttyentenek. Egy pár madár
folyton jobbra-balra szálldogál. A fák lombja felett szelíd kék ég,
fehér selyem felhők rajta. A kerítés mögül lassú, édes gyerekéneket
hallani és aranycsengettyűk folytonos gyenge csilingelése hallatszik._

Királyfi _a szinpad jobb sarkában terem, mintha csak most szállott volna
le a levegőből. Megdörzsöli a szemét, tapsolni, kacagni kezd s
ugrándozik örömében._ Itt vagyok! Megjöttem! Tündérország kis kapuja!
_Odafut, felágaskodik a kerítéshez, bekiált._ Tündérek! Itt vagyok!
Megjöttem! Tündérek!

_A kapu megnyilik, egy tündérkisasszonyka dugja ki a fejét rajta.
Gyönyörű magyar ruhában van, arany pántlikán kis fejér bárányt vezet. A
báránynak arany csengettyű csüng a nyakában, a hátán meg két apró fehér
szárnya van._

Tündér _meglepetésében elereszti a bárány pántlikáját,_ Jaj! Egy ember!
Visszaszalad sivalkodva. Jaj királyné, felséges királyné!

Királyfi _a kezébe veszi a bárány pántlikáját, lehajlik, simogatni kezdi
a bárányt._ Jaj de szép kis bárány… tündérbárány… angyalbárány… bari,
barikám.

Tündérkirályné _megjelenik a kis kapuban, ünnepélyes magyar rokolya,
mente van rajta, a fején káprázatos párta. Háta mögé_ _kíváncsi tündérek
gyűlnek. A tündérkirályné összecsapja a kezét, csak nézi a királyfit,
hogy simogatja a bárányt. Mosolyog, lehajlik, megsimogatja a királyfi
haját._

Királyfi _felugrik, elereszti a bárányt pántlikáját, azután rögtön
letérgyepel és összeteszi a két kezét._ Ó tündérek királynéja…

Tündérkirályné. Hát te halálfia, hát te hol jársz erre, amerre a madár
se jár?

Királyfi. Akár jár erre a madár, akár se, én már csak itt volnék,
tündérek felséges királynéja.

Tündérkirályné. Hát osztán kicsoda-micsoda vagy, mi fán termettél te
halál fia, mit keresel Tündérország kiskapujába?

Királyfi. Én vagyok, én vagyok, bús királyfi vagyok. Halál országából
Tündérországba kivánkoztam. Mentem, mendegéltem, bolyongván-bolyongtam,
míg a pillangók jóságos fejedelme nem segített rajtam.

Tündérkirályné. A komám uram?!

_A tündérek ezalatt egymásután felkapaszkodtak_ _a kerítésre, két
kezecskéjükkel a rácsba fogóznak, a kerítés felett csak a fejük látszik.
Izgatottan nézik a királyfit, sugdolóznak, nevetgélnek, forgatják a
fejüket._

Királyfi. Pillangók fejedelme mutatta meg útam, arany fütyölőt adott,
_előveszi megmutatni_ abba belefúttam, szállottam, szállottam, idáig meg
se állottam. Ó tündérek hatalmas királynéja… _ríva fakad._

Tündérek _sajnálják_. Szegény királyfi… szegény királyfi… szegény
királyfi.

Tündérkirályné. Mért rísz, kis királyfi?

Királyfi. Ó tündérek királynéja… nem tudom én magam se. Oly szomorú volt
vándorlásom, olyan jó, hogy ideértem. Ó tündérek hatalmas királynéja,
eressz be engemet gyönyörű országodba…

Tündérek. Eresszük be! Eresszük be! Eresszük be!

Tündérkirályné _kitárja a kiskaput_. Gyere be királyfi!

Tündérek _ugrálnak, nevetnek örömükben_.

Királyfi _felugrik, egyik lábával túllép a mesgyén, a királyné nyujtja
neki a kezét._

Halál _nagy loholva ott terem, elkapja a királyfi kezét._ Megvagy
juhocskám, megvagy! De megszalasztottál hallod!

Királyfi. Jaj, a Halál!

Tündérkirályné _megkapja a királyfi másik kezét._

Tündérek _ijedten felsikoltanak s lebújnak a rács mögött._

Tündérkirályné. Gyere, kis királyfi!

Halál _kifelé rántja a királyfit_. Hogyisne menne már! Eressze csak el
szomszédasszony a kezét! Az enyém ez a királyfi. Elrepült, utána
inaltam, megfogtam, visszakísérem. Eressze el szomszédasszony, hadd
számolok véle!

Tündérkirályné _befelé rántja_. Már inkább csak maga eressze el
szomszéd, hallja, mert én már befogadtam Tündérországba.

Halál _kifelé rántja_. Én meg nem adom.

Tündérek _egyenkint emelik fel megint a fejöket._

Királyné _befelé rántja_. Az enyém ez a királyfi!

Halál _kifelé rántja_. De bíz az enyém, jobb ha elereszti már!

Királyné _befelé rántja_. Én el nem eresztem, mert jussom van hozzá!

Halál _kifelé rántja_. Nincs hozzá jussa a szomszédasszonynak!

Királyné _befelé rántja_. Jussom van hozzá, mert már rálépett
Tündérország földjére. Tudja, hogy csak eddig a gyalogútig van a Halál
Országa.

Halál _kifelé rántja_. Igen ám, de csak az egyik lábával lépett volt rá
Tündérország földjére, a másik lábával még a halálföldön áll. Nézze meg
csak, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Hát osztán? Ketté csak nem vághatjuk?

Halál. Már mért ne vághatnánk, éppen hogy kettévághatjuk. Én magam
hasítom ketté mingyárt, fele az enyim, fele a magáé. Eb aki bánja, kutya
aki szánja.

Tündérkirályné. Nékem fél királyfi nem kell, énnekem egész királyfi
kell.

Halál. Abból pedig nem eszik, kedves szomszédasszony.

1. tündér _hosszú pávatollal megbirizgálja a Halál nyakát._

Halál. Csiba te!

2. tündér _a Halál fejébe vág egy arany kavicsot._

Halál. No! Majd mingyár közibetek vágok!

3. tündér _orrot mutat neki_.

Tündérkirályné _befelé rántja a királyfit_. Eressze el a kezét, menjen
dolgára, semmi helye magának az én portámon.

Halál _kifelé rántja_. Én a királyfit oda nem adom, nékem minden
juhocskámmal el kell számolni estére.

Tündérek _orrot mutogatnak, a nyelvüket dugdossák rá._

1. tündér. Meeee… Meeee…

2. tündér. Csúnya Halál… csúnya, csúnya!

3. tündér. Nem félünk mink magától, nem félünk!

Tündérkirályné. Én pedig ezt a kis királyfit cselédemnek fogadom.

_Megint ide-oda ráncigálják a királyfit._

Halál _az öklét rázza a tündérek felé_. Megálljatok csak ebadta, majd
móresre tanítalak!

Tündérek. Megállunk! Megállunk! Nem félünk! Nem félünk! _Tovább
csúfolódnak vele._

Tündérkirályné. Csak ne fenyegesse az én kis cselédeimet! Semmi köze
magának azokhoz.

Halál. Akkor mondja meg a pulyáknak, szomszédasszony, hogy hát ne
ingerkedjenek az öreg Halállal.

Tündérkirályné. Eressze el kelmed ezt a kis halandót, akkor oszt
békesség van köztünk.

Halál. Ejnye már, hányszor mondjam már, hogy nem eresztem. Nem szabad az
úristen nyáját megdézsmálni. Oszt punktum.

Tündérkirályné. Ezt az egyetlenegy kis hitványat se adhatja nékem? Hej,
rossz ember kend, szomszéd. _Megfenyegeti az ujjával._

Halál. Nem vagyok én rossz ember.

Tündérkirályné. De bizony rossz ember maga Halál szomszéd.

Halál. No már higyje meg, kedves szomszédasszony, hogy rossz ember nem
vagyok. Odaadnám ha lehetne, mért ne adnám, mikor ilyen gyönyörű
fehérszemély kéri, mint a kedves szomszédasszony. Higyje meg, édes
szomszédasszony.

Tündérkirályné. Ugyan nagy baj is lenne, ha ezt az egy lelket
elszakasztanánk a nyájból. Marad még ott elegendő. Nézze már az
ártatlant, hogy fél magától, hogy szeretne már a kapun belül lenni.
_Megsimogatja a királyfi fejét._

Halál _megbarackolja a királyfit_. Ejnye ebadta! Ejnye, hát mit
csináljunk szomszédasszony?

Tündérkirályné. Egygyel több vagy kevesebb, meg se látszik. Oda se neki!

Halál _vakargatja a nyakát, sóhajt, csóválja a fejét, felpislog az
égre._

Tündérkirályné. Hát így öreg estig itt cigánykodhatunk, mert én el nem
eresztem a királyfit.

Halál. Ni. Egyet mondok, szomszédasszony, kettő lesz belőle. Magyarok
vagyunk, ne bántsuk egymást, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Nagy igaza van, kedves szomszéduram.

Halál. Hát úgy elkivánja ezt a juhocskámat, kedves szomszédasszony?

Tündérkirályné. Sose kellett egy se, sohase is kell több, de ezt az
egyet nagyon megóhajtottam, ezt az egyet adja ide, Halál szomszéd.

Halál. Na, nem bánom, odaadom…

Tündérek _felzendülnek, tapsolnak, ugrándoznak_.

Tündérkirályné. Ó kedves szomszéd…

Halál. Ni, lassabban csak. Odaadom, de nem ingyen. Egy csók az ára,
szomszédasszony, arról a szép piros szájáról.

Tündérkirályné. Az én számról?

Halál. Arról hát, csakis arról, kedves szomszédasszony, a tulajdon édes
szájáról.

Tündérkirályné. Ó, menjen már, szomszéd… ilyen öreg ember…

Halál. Öreg ember nem vén ember.

Tündérkirályné. Osztán tudja, hogy Tündérország királynéja senki fiával
nem csókolózik.

Halál. Hát azt is tudhatja, szomszédasszony, hogy magam se vagyok csókos
természet. Hanem a szomszédasszony szép szájára nagy gusztusom volna.
Egy csók az ára, mondom.

Tündérek _nevetgélnek_.

Tündérkirályné. Jaj de hamis ember. _Megfenyegeti az ujjával._ Hanem
senkinek meg ne mondja, szomszéd.

Halál. Nem szokásom, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné _hátrafordul_. Hunyjátok be a szemeteket, kis cselédeim.

Tündérek _elfödik két kezecskéjökkel a szemüket_.

Halál _széttörüli a bajuszát_. Félre bajusz csókot kapsz. Jöjjön, lelkem
szomszédasszony.

_Átöleli a tündérkirálynét, nagyot cuppant a szájára._

Tündérek _szétterjesztik az ujjaikat, úgy leskelődnek._

Halál. Ajnye de jó volt, eszem a száját. No még egyet. _Megint cuppant
egy nagyot._ Most jövök rá az ízére, még egyet no, három a magyar
igazság. _Harmadszor is cuppant._

Tündérek _huncutul vihognak, tapsolnak_.

Tündérkirályné. Jaj de szégyellem magamat. _Egy kezével eltakarja az
arcát._

Halál _megtörüli a száját_. No, te királyfi, szabad vagy, elmehetsz.
_Elereszti a kezét, utána fenyeget._ Többet a szemem elé ne kerülj.

Tündérek. Éljen! Éljen! Éljen!

Királyfi _a kerítéshez szalad, felágaskodik_. Tik vagytok a tündérek?

1. tündér. Mink vagyunk a tündérek.

Királyfi. Szerbusztok!

Tündérek. Szerbusz! Szerbusz! Szerbusz! _A kerítésen át sorba kezet
adnak a királyfinak._

Halál. Hanem ha ezt a vásárt az úristen megtudja, rögtön elcsap a
hivatalból.

Tündérkirályné. Mink el nem pletykáljuk.

Halál. No no, nem tom mi lesz. _Felpislog az égre._

Tündérkirályné _hátrafordul_. Tisztáljátok meg a szegény királyfit,
osztán vigyétek be a kis kapun.

Két tündér _kiszalad a kapun, két pávatollal, azzal lekefélik a
királyfit, kézenfogják és beviszik az ujjongó tündérek közé, mind
eltünnek. Távolodó kacagás, dal hallatszik._

Halál. Hát kedves szomszédasszony, minden jókat kivánok.

Tündérkirályné. Isten áldja meg, kedves szomszéd. _Paroláznak, a Halál
indul, a tündérkirályné bemegy a kerítés mögé, beteszi a kaput. A
kerítésre támaszkodik, s utána szól a Halálnak:_ Osztán kedves
szomszéduram…

Halál _megáll_.

Tündérkirályné. Ha erre jár, hát csak kiáltson be Tündérországba…

_A függöny összemegy._




NYOLCADIK KÉP.

_Tündérország kertje. Gyöngyvirágból van a földje. Kétoldalt és a
háttérben fák, a fákon ágak helyett liliom meg tulipánt. A levegőben
csudaszép madarak tűnnek jobbra-balra, hosszú cifra füttyökkel. A
gyöngyvirágmező közepén ül a tündérkirályné ékes arany trónon. Egy
tündérleányka hajlik az ölébe, a tündérkirályné annak a haját fonja.
Hátrább két kis tündérfiú arany kaszával kaszál a mezőben. Elől a trón
előtt arany kötélen hinta csüng az égből, a királyfi ül rajta, két
tündér hintáztatja. A királyné lába előtt két arany zsámolyon két
tündérfiú ül, az öleikben kis arany cimbalom, arany verőkkel verik. A
mezőn előre-hátra báránykákat legeltetnek a tündérek, fiúk, lányok
vegyest, futkosnak, hemperegnek, cicáznak velük. A trón előtt félkörben
ül valami tizenkét tündér énekelve. Az ég közepén három-négy_ _fehér
fényes, fodor bárányformájú felhő, a felhőkre mosolygó kis angyalok
könyökölnek. Odébb rózsafelhők meg violafelhők szép füzérekben. A
tündéri énekkar a trón előtt cimbalom-kisérettel énekel, a bárányok
arany csengői is hallatszanak közbe. Ének közben a tündérek jobbra-balra
hintálják derekukat._

1. tündér.

  Keljünk, énekeljünk
  Tündérek, jó tündérek,

Mind:

  Keljünk, énekeljünk,
  Zengjen gyenge mejjünk,
  Örömöt lehelljünk,
  Öröm ez az élet
  Tündérek.

1. tündér _megcsókolja a 2. tündért_. Add tovább.

2. tündér _a szomszédjához hajlik a csókkal_. Add tovább. _A csók így
végigmegyen a földön ülő tündérek közt._

2. tündér:

  Hajnalban kacajjal,
  Tündérek, jó tündérek.

Mind:

  Hajnalba kacajjal,
  Délbe boldog jajjal,
  Este szép sohajjal
  Szunnyadozni térnek
  Tündérek.

_Megint sorba csókolják egymást, de visszafelé._

3. tündér.

  Alma, körte gyönge,
  Tündérek, jó tündérek,

Mind:

  Alma, körte gyönge,
  Lágy szeder göröngye,
  Szedett szőllő gyöngye
  Jó nekünk kenyérnek
  Tündérek.

_Megint sorba cseng a csók, elülről._

4. tündér:

  Gyöngyláncot akaszszunk,
  Tündérek, jó tündérek.

Mind:

  Gyöngyláncot akaszszunk,
  Harmatot fakaszszunk,
  Illatot szakaszszunk,
  A virágok kérnek,
  Tündérek. _Ujra sorba jár a csók._

5. tündér:

  Címbalom a hanggal,
  Tündérek, jó tündérek,

Mind:

  Cimbalom a hanggal,
  Színe az aranynyal,
  Szárnyával az angyal
  Ha összevesznének…
  Tündérek

_Csókolóznak és elkezdenek nevetni. Felnéznek az angyalokhoz, az
angyalok tapsolnak és ők is elnevetik magukat. Egy felhő még üres volt,
afölött is megjelent egy angyal, lekönyököl. Orra és szájaszéle csupa
fehér._

1. angyal. Nini angyalok. _Rámutat az uj angyalra._

Angyalok _odanéznek kacagnak_.

4. angyal. Mit nevettek rajtam? _elpityeredik._

1. angyal. Orrod-szád csupa tejfel.

4. angyal. Megkergettem a tejúton a fiastyúkot, oszt elestem, attól
lettem tejfeles. _Letöröli a tejfelt az arcáról, megszopja utána az
ujját._

Angyalok, tündérek _nagy nevetésben törnek ki. Cimbalom, csengő,
madárfütty és kacaj, valami végtelen édes muzsikával töltik be a
szinpadot._

1. kaszás tündér _felkiált az angyalokhoz_. Hé angyalok! Égi testvérek!

1. angyal. Mi kell jó tündér, földi testvérünk?

1. kaszás tündér. Küldjetek egy kis esőt erre a mezőre.

Angyalok. Szívesen, szívesen, szívesen. _Az ölükből két marokkal ragyogó
gyöngyöt szórnak le a mezőre._

Tündérek _felugrálnak, futkároznak boldog sivalkodással a gyöngyesőben,
a tündérleányok a szoknyácskájukat a nyakukba kerítik, így szaladnak
körbe. A bárányokat is körbe futtatják. Énekelnek._

  Gyöngy, gyöngy, gyöngyeső,
  Nő, nő a mező,
  Bárány-legelő,
  Gyöngyeső, gyöngyeső.

_Eső után a gyöngyvirág szemlátomást nő, a tündérek lehajtják
szoknyácskáikat, a két kaszás tündér vigan tovább kaszál._

1. tündér. Milyen nap van máma, tündérek?

2. tündér. Pünkösd.

3. tündér. Tegnap volt húsvét.

4. tündér. Holnap karácsony.

Tündérek. Karácsony! karácsony! karácsony!

1. tündér _felnéz a felhőkre_. Van-e már holnapra hó, angyalok?

Angyalok. Van, van, van.

1. tündér. Adjatok kóstolóba.

Tündérek. Adjatok! Adjatok! Adjatok!

1. angyal. Milyen hó kell, ezüsthó vagy aranyhó?

1. tündér. Aranyhó!

Tündérek. Arany hó, arany hó, arany hó, arany hó.

1. angyal. Szórjunk le egy kis arany havat angyalok!

Angyalok _a felhők mögül egy-egy fehér párnacihát vesznek elő,
széjjeltépik, sűrű_ _arany hó hull lefelé. A tündérek feltartják a két
karjukat, boldogan forognak, énekelnek._

  Hó, hó, arany hó,
  Ó, ó, olyan jó,
  Télből kóstoló,
  Arany hó, arany hó.

_Az angyalok kacagva rázzák a párnacihákat, az arany hó mindig sűrűbben
hull, a tündérek le-lehajolnak, felmarkolják a havat, hajigálni kezdik
vele egymást nevetve és sikoltozva. A két kaszás eldobja a kaszáját, a
két cimbalmos otthagyja a cimbalmot, a tündérkirályné öléből felugrik a
tündérleány, a királyfit hintáló két tündér is otthagyja a hintát, mind
elvegyül a többi közé, szaladgálva, bujkálva, visongatva, vigan szórják
egymásra az aranyhavat. A tündérkirályné lekönyököl a trón karjára,
boldog mosolylyal nézi cselédjeit. Hátul az égen halovány és mindig
ragyogóbb bűvös szivárvány jelenik meg, a havazás csendesedik, a zaj
megszelidül. A hinta áll, a királyfi némán ül rajta._

1. angyal. Tündérek! Tündérek! _Egy_ _kis csend lesz._ Tündérek, földi
testvérek, nézzétek már a királyfi nem játszik. Hijjátok játszani!

Tündérkirályné. Mért nem játszol máma királyfi?

Tündérek _odaszaladnak a királyfihoz_. Mért nem játszol? Gyere játszani!
Mért nem játszol? Gyere királyfi! Gyere játszani!

Királyfi _némán csóválja a fejét_.

Tündérkirályné. Eredj játszani királyfi!

1. tündér. Húzzátok le!

Tündérek. Húzzuk le, húzzuk le, húzzad, húzzad, húzzad. _Kacagva
lehúzzák a hintáról, elkezdik hóval hajigálni, a királyfi némán áll a
tündérek közt._

Tündérkirályné. Mi lelt téged királyfi? Mért nem játszol?

Tündérek. Mi lelt királyfi? Mi lelt királyfi? Mi lelt királyfi?

Királyfi. Nincs kedvem tündérek.

Tündérkirályné. Jaj! Mit mondtál királyfi? _Összecsapja a kezét._

Tündérek _csudálkozva ismétlik maguk közt_. Nincs kedve, nincs kedve,
nincs kedve.

Tündérkirályné. Nincs kedved? Én még ilyet sohase hallottam. Hogy-hogy
nincs kedved? Sohase mondtál ilyen furcsát, mióta itt vagy szép
Tündérországban. Mindig csak játszottál, hengergőztél a mezőben,
kaszáltál a gyöngyvirágban, bárányokkal kergetőztél, hintán hajladoztál,
csak nevettél, csak cicáztál, angyalokkal cimboráltál.

1. angyal. Máma még szavát se hallottuk.

Tündérkirályné. Ejnye tulipánthordta, hát mi dolog ez királyfi? Mért
nincs máma kedved? Mi lelt kis királyfi?

Királyfi _nagyot sohajt_. Eszembe jutott nékem valami, felséges
királyné.

Tündérkirályné. Mi jutott eszedbe szép Tündérországban?

Királyfi. Az jutott eszembe szép Tündérországban, hogy hát otthon mit
csinálnak?

Tündérkirályné. Kicsodák te?

Királyfi. Édes apám, édes anyám, kis testvérem.

Tündérkirályné _csóválja a fejét_. Hallga csak…

Tündérek _meglepetten sugdossák egymásnak_. Édes apám, édes anyám, kis
testvérem.

Királyfi. Édes apám, édes anyám, kis testvérem, akiket elhagytam. Jó
egészségben vannak-é, örülnek-é, búsúlnak-é, gondolnak-é elveszett
fiokra?

Tündérkirályné. Ó te királyfi!

Királyfi. Tündérek felséges királynéja… úgy szeretném látni őket, édes
szüléimet, kedves húgocskámat. Megmondanám nékik, nem vesztem el, jó
sorom van, itt vagyok, ragyogok szép Tündérországban. Jó tündérek között
vigan éldegélek. Ó tündérek királynéja, úgy szeretném mégegyszer látni a
szülei házat…

Tündérkirályné. Ó mit hallok! Mit beszélsz királyfi!

Királyfi. Felséges királyné, nincs már maradásom, csak azt kérem én
tőled, eressz vissza engem az elhagyott földre.

_Alkonyodni kezd, az angyalok eltünnek egy-két percre a felhőkről._

Tündérkirályné. Visszamennél a földre, királyfi?

Tündérek _sopánkodnak, körülveszik a királyfit_. Ó, ó, ó, ó, ó.

Királyfi. Vissza én, felséges királyné, ha nem többre, egyetlenegy
napra. Csak megölelném, megcsókolnám apámat, anyámat, kedves kis
hugomat, avval jönnék megint szép Tündérországba. Csak az a kérésem
felséges királyné, eressz el egy napra szép Tündérországból.

Tündérkirályné. Ne menj el királyfi.

Tündérek _körülölelik a királyfit_. Ne menj el, ne menj el, ne menj el.

Királyfi. Eressz el, tündérek felséges királynéja.

Tündérkirályné. El ne menj, megbánod.

Királyfi. Nincs már nékem maradásom, otthon jár minden
gondom-gondolatom, addig jobb kedvem nem lesz, míg az otthonvalókat nem
látom.

Tündérkirályné. Maradj itt királyfi, azt mondom maradj itt.

Tündérek _körülhízelgik a királyfit_. Maradj itt, maradj itt, maradj
itt, maradj itt.

Angyalok _megint kijöttek a felhőkre, a két kezük teli ragyogó nagy
csillagokkal. Az ég halványodik, az angyalok leköszönnek._ Jó estét
tündérek!

Tündérek _felnéznek_. Jó estét angyalok!

1. angyal. Szórjuk már a csillagot!

2. angyal. Virágját az égnek!

3. angyal. Legyen szép világos!

4. angyal. Csillogó virágos! _Ez alatt a kis csevegés alatt kirakják
maguk körül jobbra-balra a csillagokat az égre, ameddig csak elér a
kezük. A csillagok olyan szabályosak, mint a katona gallérján. Azután
jobbra-balra, előre-hátra hajigálják maguk körül a csillagokat, az ég
lassankint végig csillagos lesz. Egy csillag hirtelen leesik, olyan mínt
mikor lefut egy csillag._

3. angyal. Jaj, leejtettem egy csillagot.

1. angyal. Ó te ügyetlenke!

2. angyal. Lyukas a kis marka!

Angyalok _nevetnek_.

Királyfi _odaszalad, felveszi a csillagot, visszahajítja az égre._

3. angyal. Köszönöm jó királyfi. _Megkapta a csillagot, azt is elhajítja
az égen._

Királyfi. Szivesen, máskor is.

Angyalok _alakjuk elhomályosodik, távoli hangon köszönnek le._ Jóccakát
tündérek. Szép álmokat.

Tündérek. Jóccakát angyalok. Rózsás csókokat.

Tündérkirályné. No ugye nem mégy el királyfi. Itt az áldott este,
tündéri álomba tentélünk.

Tündérek _körülölelik a királyfit_. Ne menj el, ne menj el, ne menj el.

Királyfi. Eresz el engemet felséges királyné. Nem tudok én már egy
éjszaka se aludni, míg az otthonvalókat nem láttam.

Tündérek _cirógatják_. Ne eresszük, ne eresszük, ne eresszük, ne
eresszük.

Királyfi. Csak egy napra megyek, avval jövök vissza. Hozzátok elő
tündérek, szép kis cimboráim, süvegemet, tarisznyámat, kardomat, hadd
indúlok.

Tündérkirályné. Hát mindenáron el akarsz menni királyfi?

Királyfi. El én felséges királyné, mindenáron:

Tündérkirályné. Hát lássátok kis cselédeim, nem tudom a királyfit
szándékáról leuntatni.

Tündérek _sopánkodnak_. Ó, ó, ó, ó, ó.

Tündérkirályné. Eredjetek, hozzátok elő süvegét, kardját, tarisznyáját.

1. tündér _kiszalad és rögtön jön vissza a holmival._

Tündérkirályné. Osztán igyekezz vissza szép Tündérországba.

Tündérek _segítenek neki a kardot felövezni, tarisznyáját a vállára
adják, süvegét a fejébe teszik._ Gyere vissza, gyere vissza, gyere
vissza.

Királyfi. Visszajövök jó kis tündérek. _Leveszi a süvegét._ Hát én most
már elindúlok. Isten hozzád Tündérország, isten hozzád tündérek felséges
királynéja, isten hozzátok tündérek.

Tündérkirályné _homlokon csókolja a királyfit_. Isten hozzád királyfi.

Tündérek _ölelik, csókolják a királyfit, aki lehajolgat hozzájok._ Isten
hozzád királyfi.

Királyfi _felteszi a süvegét, elindúl jobbra_.

_(A függöny összemegy.)_




KILENCEDIK KÉP.

_Tündérország kis kapuja. A kerítésen belül édes halk ének hangzik,
amelyet csengőcskék kisérnek._

Halál _pipával a szájában, virággal a kalapja mellett, egy nagy
tarisznyával az oldalán, vállára vetett kaszával jön balról, a kapuig
megy, bekiált._ Hé tündérnép! Éneklő hangon. Itt vagyok! Itt vagyok! Itt
az öreg apó! Hé! _A kaszafokával megveri a kapufélfát, visszamegy a
fatőrzsig, arra komótosan leül, maga mellé támasztja a kaszát._

Tündérek _nagy zsivajjal kitódulnak a kapun, versenyt futnak a Halálhoz,
visongatva,_ Halál apó! Kedves Halál apó! Öreg apó! Apó! Apó!

Halál _kinyitja a két karját a tündérek elé_. Gyertek, gyertek pulyáim,
kedves kis tündérek! Ide, ide az ölembe!

Tündérek _sívalkodva, kacagva a térdére, a vállára, a nyakába másznak a
Halálnak,_

Halál _nem bír velük_. Lassan, lassan kis bolondok, lehúztok, ejnye no,
megesztek… _cirógatja, csókolgatja a tündéreket._

Tündérek _ki a Halál térdén ül, ki a vállán, ki mellette a padon, ki
elébe kuporodott a földre,_

1. tündér _a térdén ül_. Jaj de régen nem volt már itt Halál apó.

2. tündér _a vállán_. Én megálmodtam az éjszaka, hogy eljön máma.

3. tündér. Mit hozott?

Tündérek. Mit hozott? Mit hozott? Mit hozott? _Kapkodnak a tarisznya
felé._ Nekem? Hát nekem? Nekem is? Halál apó? Halál apó!

Halál. Csendesen kis gonoszok. Ne bántsátok a tarisznyát, összetöritek a
vásárfiát.

Tündérek _nyugtalanul szökdécselnek_. Mit hozott? Halál apó! Mutassa!
Mutassa! Mit hozott? Nekem? Nekem?

Halál. Sssss… várjatok sorotokra, tudjátok hogy Halál apó sohase jön
üres kézzel. Ereszd el azt a tarisznyát fiam… _Hátrafordul_. Te meg mit
csinálsz ott? _Egy tündér a kaszával játszik._ Megint nem hagysz békét
annak a kaszának?

4. tündér. Csak azt nézem, milyen éles. Oszt mégse vágja el az újjamat.
Ni! _Húzgálja a kasza élén le meg fel az ujját._

Halál. Ne bántsd már, mert kiveszed az élét. Hogy ezek sose maradhatnak!
Nohát gyöngyeim, csend legyen… _Előveszi a tarisznyát._

Tündérek _tapsolnak, ugrálnak, mind odadugja a fejét._

Halál _belenyúl a tarisznyába_. Most majd meglássátok, kis tündérek,
micsoda sok fura játékjok van az embereknek. _Előhúz egy régi módi
pisztolyt._ Pú, pú, pú!

1. tündér. Jaj mi az?

2. tündér. Mi ez Halál apó?

3. tündér. De furcsa!

4. tündér. Nem látok, eresszetek!

Tündérek. Jaj mutassa! Mi ez? Mi az? Hol van? Hadd lám?

Halál. Hát tündérkéim, ezt úgy híjják hogy: puska!

1. tündér. Hogy hijják?

Halál. Puska.

Tündérek. Puska. Puska. Puska. _Nevetnek._

2. tündér. Oszt micsoda játék ez?

Halál. Hát ez olyan játék, hogy egyik ember megöli vele a másik embert.

Tündérek _némán bámészkodnak egymásra_.

Halál. Oszt akkor a másik ember meghal. Én meg viszem.

Tündérek. Ó, c, c, c, jaaaaaj c, c, c, ó.

3. tündér. Osztán hogy csinálják azt Halál apó?

Halál. Ide nézzetek. Látjátok ezt a csövet ni?

Tündérek. Látjuk. Látjuk. Látjuk.

Halál. Ebbe a csőbe beledugnak egy kis golyót, akit ólomból csinálnak.
Ezt itt meg, itt ni, ezt úgy hijják hogy kokas. Ezt itt, így, felhúzzák,
oszt akkor itt megint lecsapják, neki a golyóbisnak, oszt ez olyan erős,
hogy kitoszítja a puskából a golyóbist, bele a másik emberbe. Annak oszt
kámpec.

Tündérek. Jaj de furcsa. C, c, c. De érdekes.

1. tündér. Hát mér öli meg egyik ember a másikat?

Halál. Nem férnek egymástól. Mindig bajok van egymással.

4. tündér. Olyan rosszak az emberek, Halál apó?

Halál. Nem rosszak… emberek. Van nekik ennél nagyobb puskájok is, akinek
a csöve ilyen hosszú. _Mutatja a fél karján._ Avval meg az állatot ölik
meg. A nyuszit, az őzet, meg a szép madarakat, a galambot, a szárcsát, a
gémet.

2. tündér. A nyuszira is haragszanak?

3. tündér. A galambocskára is?

Halál. Dehogy haragszanak. Szeretik. Úgy szeretik, majd megeszik.
Megölik, megeszik.

1. tündér. Hallga!

Tündérek. Jaj! Ó! Jaj! Ó! _Borzadoznak._

4. tündér _kihúz a tarisznyából egy pápaszemet_. Nini tündérek!

Tündérek. Mi ez? Hát ez mi? Hadd nézzem! Mutasd! Mi az?

1. tündér. Halál apó, ez miféle puska?

Halál. Melyik te? Mit vettetek ki a tarisznyámból?

4. tündér. Ezt ni. Mi ez? _Magosra tartja._

Halál _nevet_. Hoccide csak. _Elveszi a tündértől._ Ez meg, pintyőkéim,
pápaszem.

Tündérek _tanulják_. Pápaszem, pápaszem, pápaszem.

5. tündér. Pávaszem.

2. tündér. Nem pávaszem te, pápaszem.

Halál. Ez nem puska, ez még gonoszabb jószág. _Kiveszi a szájából a
pipát, leteszi maga mellé a fatörzsre._ Azt már meséltem a múlt héten,
ugyi, hogy a halandók nem maradnak mindig fiatalok, mint a tündérnép,
hanem megöregszenek.

1. ⎫
   ⎬ Tündér. Igenis.
2. ⎭

Halál. Legelébb is a szemök öregszik meg. Az azért van, hogy mindig
kevesebbet lássanak abból a szép világból, akitől nékik maholnap el kell
búcsúzni.

1. tündér _erősen köhög_.

Halál. Mi lelt te kis ártatlan? Mit csinálsz… nini, hát nem pipál?
Teszed le mindgyárt!

Tündérek _nevetnek_.

1. tündér _köhögve visszaadja a pipát a Halálnak._ Felhőcske jött
belőle.

Halál. De az emberek ravaszabbak szeretnének lenni, mint Halál apó,
osztán ilyen üvegszerszámot akasztanak az orrukra, hogy jobban lássanak
a tulajdon szemöknél. Oszt mikor már járni se tudnak _Felteszi a
pápaszemet._ csak ott ülnek a kuckóba, _Jobbra-balra bólogat._ oszt
nagyokat suhajtanak, úgy nézik a szép világot.

Tündérek _nevetnek_.

Halál. Ne, tedd fel csak. _Odaadja a pápaszemet a 2. tündérnek._

2. tündér _felveszi a pápaszemet_. _Mind kacagnak, körülugrálják._

Tündérek. Jaj de csúnya! Jaj! Pápaszemes! Vénasszony!

2. tündér _tréfásan sóhajtozik, tipeg_. Jaj de öreg vagyok! Ó szép
ifjuságom! _Odahajlik egy tündér arcába._ Halál apó én ezen semmit se
látok!

Tündérek _összevissza_. Mutasd! Mutasd! Add ide! Nekem is! Add ide már!
_Nyújtogatják kezecskéiket. A pápaszem sorba jár._

Halál _eközben a tarisznyából egy csomó ezüstöt-aranyat szedett elő,
rázza a markában._

Tündérek Hát az mi? Mi az? Jaj mi az? Mit zörget? Mi zörög? Mi van a
markába?

Halál _feldobja a markában a pénzt, a levegőben csillog az arany-ezüst._
Tudjátok-i mi ez? _Megint hintáltatja a pénzt, aztán szétteszi a két
tenyerét._ Nézzétek! Nézzétek, szép ez tündérkéim?

1. tündér. Jaj de csúnya.

2. tündér. Miféle göringyek ezek?

3. tündér. Tán aszalt gyümölcs.

4. tündér. Nem a, szemét.

5. tündér. Ez bizony nem szép.

Tündérek Csúnya, csúnya, csúnya, csúnya, jaj de csúnya.

Halál _nevet_. Ezt úgy hijják hogy pénz.

Tündérek. Pénz, pénz, pénz, pénz,

1. tündér. Nem szép szó!

Halál. Pénz. Ezt szeretik az emberek a legeslegjobban a világon. Jobban
mint a kék eget, jobban mint a zöld erdőt, jobban mint a sárga rigót,
jobban mint a piros virágot. Jobban mint az apjokat-anyjokat,
testvéröket, gyereköket, ipat-napat, ángyot-sógort, minden
pereputtyokat.

Tündérek _fejüket csóválják, nagyon csudálkoznak_. Hallga. Hallga már.
C, c, c. Hm, hm, hm.

Halál. Nesztek, játsszatok véle. _Pénzt tesz a kezecskéikbe._

1. tündér. Nem kell nékem.

2. tündér. Nekem se.

3. tündér. Énnekem se. _A földre szórják a pénzt._

Tündérek. Ne adjon. Nem kell. Csúnya pénz. Nem kell. _Hátradugják a
kezüket._

1. tündér. Pattogatott tengerit nem hozott, Halál apó?

Halál. Tyű az ántiját, elfelejtettem.

2. tündér. Pedig azt igért a minap.

3. tündér. Az nagyon jó lehet.

Tündérek. Pattogatott tengerit, pattogatott tengerit, pattogatott
tengerit…

Halál. Ejnye, ejnye vén szamár fejem. No majd ha megint eljövök, teszek
a tarisznyámba vagy száz zsákkal.

Tündérek. Jaj de jó, jaj de jó, jaj de jó.

4. tündér _megrázza a tarisznyát_. Zörög még itt valami!

Halál. Az ám, ni, várjatok csak! _Kikotor a tarisznyából egy csomó
karikagyűrűt._ Ehen van ni.

Tündérek _ágaskodnak_. Hol van? Hadd lám! Mi az? Mi az?

1. tündér. C, lyukas pénz.

2. tündér. Karikába semmi.

Halál. Csend, pintyőkéim. Ennek a neve: gyűrű. Karikagyűrű.

2. tündér. Hát ez mire való, Halál apó?

Halál. Mert a halandóknak olyan hitvány szivök van, hogy avval csak
egyet tudnak szeretni. Egy ember egy asszonyt. Ezt a karikagyűrűt osztán
az ember ráhúzza az újjára annak a bizonyosnak, akit elszeret. Evvel
bijjogozza meg, hogy hát ez az a bizonyos akit ő szeret. Különben
elfelejtené.

1. tündér. Jaaaaj…

Halál De ahogy a gyűrűt ráhúzta, attól fogva nem szereti azt a
bizonyost. Olyan furcsa jószág ez a karikagyűrű.

Tündérek _csudálkoznak, nevetgélnek_.

2. tündér. Ezt a sok kis karikát is a kertjében szedte össze, Halál apó?

Halál. Abba, tubicáim, abba.

3. tündér. Ahol a keresztfák nőnek?

Halál _bólint_. Ahol a keresztfák nőnek. No kinek kell ebből a szép
karikagyűrűből? Nesztek, nesztek… _Kinálja a két nyitott markában._

1. tündér. Nem kell nékem!

2. tündér. Nekem se!

3. tündér. Nekem se!

Tündérek. Nem kell, nem kell, nem kell, nem kell.

1. tündér. Mink mind egyformán szeretjük egymást.

2. tündér. Mint virág a virágot.

3. tündér. Mink nem teszünk személyválogatást.

4. tündér. Nem bizony!

Tündérek. Bizony nem, bizony nem, bizony nem… _Mind gyöngéden
ölelkeznek._

Halál. Ó ti áldott szivű tündérek. Gyertek, hadd szeresselek meg.
_Néhány tündért magához ölel, cirógatja a képüket, simogatja a hajukat._
Hát akkor visszavisszük az én földemre ezt a sok sárga karikát, jó?
Megint szétosztogassuk a halandók közt, hadd örüljenek, nem igaz? De
egyet itt tartok a tarisznyába, oszt aki rossz lesz, _Fenyeget az
ujjával._ az ujjára húzzuk a csunya gyűrűt!

Tündérek. Jók leszünk, jók leszünk, jók leszünk.

Halál. Azér! Van-i még valami a tarisznyába?

Tündérek. Jaj, mi van még, mutassa, mutassa, hadd nézzük…

Halál _a keze a tarisznyában_. Hohohó, ezt meg majd itt felejtettem már
a tarisznya fenekén! Itt van la! _Egy királyi koronát húzott ki a
tarisznyából._

Tündérek. Mi ez? Mi ez? Mi ez? Mi ez?

Halál. Ez? Korona. Ko-ro-na. Király fejébe való korona.

1. tündér. A halandóknak is van királyok?

Halál. Van hát, hogyne volna. Nem tudnak azok király nélkül ellenni.

2. tündér. Oszt hány királyok van?

Halál. Hány? Hát egygyel kevesebb. Mert egy király épen máma halt meg.
Annak a fejébe volt ez a korona.

3. tündér. Hát a király is meghal?

Halál. Meg ám, a királynak is csak meg kell halni.

1. tündér. Osztán mégis félnek tőle?

Halál. Jobban mint az öreg istentől.

1. tündér. Halál apó a királynál is nagyobb úr.

Halál. Meghiszem azt! _A koronát egyik tündér kezébe adta, a korona
kézről-kézre jár, nézegetik, emelgetik._

2. tündér. Halál apó a királynak is parancsol?

Halál. Bijon hogy parancsolok! _Büszkén megsodorja a bajuszát._ A király
mikor Halál apót meglátja, leveszi a fejéről az arany koronát, olyan
illedelmesen köszön Halál apónak. Pedig az én fejemben csak ez az ócska
zsíros kalap van ni, akit most ezer esztendeje vettem debreczeni
vásárkor. _Mig ezeket mondja, a pipáját kiveri a tenyerébe és belenyomja
a szájába a bagót._

Tündérek _már gurigáznak a koronával, nagy félkörbe állanak, nevetve
guritják egymás felé._

1. tündér. Mit vett most a szájába Halál apó?

Halál. Én? A bagót.

1. tündér. Micsodát?

Halál. Mondom, a bagót.

1. tündér. Mi az a bagó?

Halál. Az, lelkem, az a legjava a pipának. _Sercent egyet, aztán átteszi
a bagót a másik oldalra._ Egy pofa bagónál nincs jobb a világon.

1. tündér. Adjon egy kicsit, Halál apó.

Halál _kacag_. Mi kell neked, te? Bagó?

1. tündér. Bagó. Adjon.

Halál. Pipás embernek esik az jól, te. Nem vagy te pipás ember, mert te
tündér vagy.

1. tündér _pityeregni kezd_. Bagót adjon, bagózni akarok.

Halál. Na, ne ríjjál már, inkább adok egy kicsit. Megállj no. _Benyúl a
szájába._

Tündérkirályné _megjelenik a kapuban_. Micsoda pityergést hallok az én
portámon? Ki mer ríni szép Tündérországban?

Halál. Adjon isten jónapot, kedves szomszédasszonyom.

Tündérkirályné. Adjon isten kelmednek is, kedves szomszéduram. Hát
kelmed itt ül? Én meg nem is tudtam.

Halál. Itt volnék, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Régen nem volt erre mifelénk, kedves szomszéd. Mér
kerüli el a szegény tündérkirályné házatájékát?

Halál. Nem volt érkezésem mostanába, kedves szomszédasszonyom. Sok volt
a dolgom.

Tündérkirályné. Mér volt sok dolga, kedves szomszéd?

Halál. Hát, kedves szomszédasszony, most volt a nagy aratás ideát az én
földemen. Háború volt.

_A tündérek közben már kigurították a koronát, utána szaladtak, a
baloldali kulisszák közt játszadoznak, behallatszik a lármájuk._

Tündérkirályné. Háború? _A kerítésre könyököl a két karjával._

Halál. Háború. Egyik nemzet neki a másik nemzetnek, ölték, gyilkolták
egymást. Oszt ilyenkor terem a pestis, kolera, mindenféle nyavalya. Úgy
hullottak a halandók, mint a kalász. Olyan termésem volt, alig győztem a
takarást.

Tündérkirályné. Mindennap emlegették a kis tündérek Halál apót, hogy hol
marad mostanába? Nagyon megszerették kelmedet az én kis cselédeim.

Halál _boldogan nevet, megsimogatja a mellette szepegő tündér fejét._
Jól is esik a szeretet öreg szívemnek. Csak itt tanálok egy kis
szeretetet… igaz a, el is felejtettem a bagót. Kell-i még a bagó?

1. tündér. Bagót! Bagót! _Tapsol örömében._

Tündérkirályné. Ejnye liliomadta, rozmarinteremtette! Mi kell neked te,
bagó?

Halál. Ne adjunk neki egy kis bagót? Azér ritt a kis ártatlan.

Tündérkirályné. Nem ám, kedves szomszéd, hogy is gondolt olyat? Bagót
adni a kis tündérnek! De még magára is haragszok érte, nagyon éreztem a
minap a száján.

Halál. Már pedig nincs az a virág, akinek szebb szaga lenne. _A kis
tündérhez._ No, ne pityeregj, gyere ide, hadd cirógatlak meg. _Az ölébe
vonja, cirógatja._ Szereted-i az öreg Halál apót?

1. tündér. Szeretem.

Tündérkirályné. A kelmed népe nem szereti kelmedet?

Halál. Bizony, kedves szomszédasszony, nem vagyok nagy szeretetbe az
emberek előtt. Félnek tőlem, ijesztgetik velem egymást, útálnak mint a
bűnöket, gondolni se igen mernek rám. _Simogatja a tündér fejét._ Ide
járok egy kis szeretetért, kell a belső részemnek a jó érzés.

Királyfi _megjelenik a jobb sarokban_. _Leoldott kardjára támaszkodva
jön lassan, rongyosan, hajdonfővel. Megáll, megtörüli a homlokát és
kardjára támaszkodva hallgatja a Halált. Nem látják, hogy ott van._

Halál. Azt hiszik az emberek, kedves szomszédasszony, hogy hát én vagyok
a legnagyobb ellenségök.

Tündérkirályné. Ó a balgák.

Halál. Hát pedig el nem hinnék, hogy igaz jóakarójok vagyok, jó szívvel
vagyok hozzájok, csak jót teszek vélök. Féltik a nyakukat ettől az ócska
szerszámtól _felveszi a kaszát, megrázza_, míg oda nem suhintok. Mikor
osztán lekaszáltam őket, egyszeribe megbékélnek az öreg Halállal,
megcsendesednek, megboldogulnak. Látná csak, kedves szomszédasszony,
hogy felderül a képök, mikor kiterítem őket. Behunyják a szemöket, oszt
elkezdenek mosolyogni, osztán mosolyognak. Se haragszanak, se rínak, se
káromkodnak, se irígykednek, se óhajtanak, se sohajtanak. Mosolyog az
mind, mint a gyermek, mikor angyallal álmodik. Bécsi rongy, szappan,
márciusi hó, rózsavíz, tudósasszony írja-zsírja meg nem tudta úgy
szépíteni az orcájokat, ahogy a kegyetlen öreg Halál. _A tündér
simogatja a kasza nyelét._ Mikor úgy végignéztem őket a terítőn, a
lelkem is örűl, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Áldott a maga mestersége, kedves szomszéd.

Halál. Áldott az. Áldott. Ezt hallgassa meg, szomszédasszony. Üldögélek
a minap az árok partján, fenem a kaszámat, mert igen kicsorbult volt az
éle most aratáskor. Lenézek az árok fenekére, hát ott fekszik egy vén
koldus csavargó. Szennyes-rongyos inge-gatyája, dülled kifelé a szeme az
éhségtől, sáros a szakálla, sebes a lábai, ott hever maga mocskába,
ellepte a testét a nyű.

Tündérkirályné. Ó be rettentő.

Halál. Felkaptam éles kaszámat, egyet suhintok, elszólítottam az
árnyékvilágból. Megmosták, tiszta gyolcsba takarták, meghúzták a
harangot, zöld domb alá tették. _Nevetgél_. Mosolygott az öreg koldus,
azt hitte ő volt a király.

_A kis tündér fölveszi a kaszát, lábujjhegyen bemegy vele a kiskapun._

Tündérkirályné _a szeméhez emeli a kötényét_. Ó de jó lelke is van
magának, kedves szomszéd.

Halál. Csak az a kár, hogy kevesen tudják. Ni, szomszédasszony, igaz is.
Hát a kis királyfi merre van? Nem láttam a tündérek közt máma. Tán a
gyöngyvirág mezőbe hengergőzik odabenn?

Tündérkirályné. Jaj, kedves jó szomszéd, hát nem hallotta? Elment a kis
királyfi, egy esztendő egy nap előtt.

Halál. Elment?

Tündérkirályné. El. Hazakéredzkedett, azt mondta, már ő csak látni
szeretné apját-anyját, kis testvérit, hogy vannak, mit csinálnak.

Halál. Hejnye, hejnye.

Tündérkirályné. Nagy mehetnékje jött, nem birtam szándékáról leverni.
Hát mondok: erigy fiacskám, csak igyekezz osztán vissza. Egy esztendeje,
egy napja, azóta se láttuk. Úgy számítok, kedves szomszéd, hogy éppen
máma kell a kis királyfinak megjönni.

Halál. Hejnye, hejnye. Hejnye. _Nagyon csóválja a fejét._ No de megyek
is már dolgomra, eleget ültem, kedves szomszédasszony, _Feláll._

Tündérkirályné. Hová siet, kedves szomszéd.

Halál. Sietek, kedves szomszédasszony, mert mindjárt rám esteledik,
estére meg vár a gazda. El kell számolni a nyájjal. No minden jókat, jó
egészséget kivánok. _Indul._

Tündérkirályné. Isten áldja meg, kedves szomszéd.

Királyfi _előtipeg a kardra támaszkodva_. Halál… Várj Halál. Itt vagyok.

Halál _megfordul_. Ki az?

Tündérkirályné _összecsapja a kezét_. Királyfi! Nini, a királyfi! Hát
itt vagy? Visszajöttél Tündérországba?

1. tündér. Királyfi! Szerbusz királyfi! _A nyakába ugrik, aztán kifelé
szalad_ Tündérek! Tündérek! Itt a királyfi!

Királyfi. Én visszajöttem, felséges királyné, de nem Tündérországba.
Jöttem, jöttem, egész úton visszafelé a Halált kerestem, itt
megtaláltam. _A Halálhoz._ Öreg Halál, itt vagyok, kezedbe adom
életemet.

Tündérkirályné. Hallga csak! _Összecsapja a kezét._

Halál. Micsinál? Énhozzám igyekeztél, kezembe adod életedet. Hallja-i
ezt, kedves szomszédasszony?

Tündérkirályné. Hallom, hallom, csak higyjek-e fülemnek?

Királyfi. Felséges királyné, minek eresztettél vissza engemet a földre?

Tündérkirályné. Mondtam, ne menj, királyfi!

Királyfi. Minek eresztettél vissza, felséges királyné…

Tündérkirályné. Hát mi a bajod, kis királyfi?

Királyfi. Ó el nem tudom én azt mondani, felséges Tündérkirályné.
Visszamentem a világra, de meg nem találtam az én világomat.

Tündérkirályné. Meglelted felséges urad-atyád országát?

Királyfi. Megleltem felséges uramatyám országát, de ott más népet
találtam.

Tündérkirályné. Megmondtad, hogy te vagy a királyfi?

Királyfi. El nem hitte senki. Szavam is alig értették, beszédemet
kinevették.

Tündérkirályné. Eljutottál a királyi házba?

Királyfi. Tündöklő palota állott a helyén, de más palota, nem akit én
elhagytam.

Tündérkirályné. Benyitottál a palotába, királyfi?

Királyfi. Büszke darabontok útamat állották, be nem eresztettek.

Tündérkirályné. Kérdezted apádat, kérdezted anyádat?

Királyfi. Kérdeztem apámat, kérdeztem anyámat, kis hugomat. Senki semmit
nem tudott felőlök. Csak a pap mondta meg egy ócska nagy kalendáriomból,
hogy az én felséges atyám-királyom ezer esztendő előtt élt a földön.

Halál. Bizony annak éppen ezer esztendeje.

Tündérkirályné. Ezer esztendőt töltöttél Tündérországban.

Királyfi. Se híre, se hamva semminek. Hol van apám, édes anyám, kedves
kis testvérem? Mondd meg, Halál, hová tetted őket?

Halál. Jó helyre, királyfi. A földbe.

Királyfi _sírva fakad, a két kezét szemeire borítja._

Tündérek _víg zajjal szaladnak befelé, meglepetten állanak meg rögtön,
látják, hogy rí a királyfi._

Tündérkirályné. Ne ríjj, királyfi, gyere be, pihend ki magadat.

Királyfi _leveszi a kezét a szeméről_. Megköszönöm jóságodat, tündérek
királynéja, de én Tündérországba vissza nem megyek. _A Halálhoz fordul._
Ó Halál, végy magadhoz, vigyél oda, ahol apám, anyám, kis testvérem.
Tégy a föld alá engem is.

Halál. Micsoda? Hohó! Nem úgy verik a cigányt! Én egyszer eladtalak
Tündérországnak, te most már oda tartozol. Csak sétálj be ízibe azon a
kis kapun. Ide kivánkoztál, most már maradj is itt örökre.

Tündérkirályné. Gyere vissza, királyfi!

Tündérek _hozzászaladnak, körülveszik,_ _körülhizelgik_. Szerbusz
királyfi! Szerbusz királyfi! Gyere be, királyfi! Kedves királyfi! Ne
menj el, királyfi! Maradj itt királyfi!

Királyfi _szeliden rázza a fejét, simogatja, ölelgeti a Tündéreket,
végre kiszabadítja magát közülük s kitárja a két karját a Halál felé._ Ó
Halál!

Halál. Mi az hékás? Hát nem akaródzik visszamenni Tündérországba!

Királyfi. Ó Halál, bocsáss meg nékem, fogadj vissza a te nyájadba,
akiből elszöktem.

Halál. Szánod-e, bánod-e, amit cselekedtél?

Királyfi. Szánom-bánom igaz lelkemből.

Halál. Oszt nem akarsz majd megint elszökni?

Királyfi. Soha többé, Halál.

Halál. Gyere közelebb no… _A királyfi a Halálhoz megy, a Halál
megsimogatja a fejét._ Hát most az egyszer még megbocsátok. Kedves
juhocskám.

Tündérek _nyujtogatják a kezüket_. Királyfi! Királyfi! Királyfi!

Királyfi _némán elfordul tőlük s a Halál mellére hajtja a fejét._

Halál. Hát kedves szomszédasszonyom, tündérek királynéja, most mit
csináljunk? Nincs már maradása a királyfinak. Visszakivánkozik a
juhocska az öreg számadóhoz.

Tündérkirályné. Kis királyfi, hát igazán nem akarnál többé-többet
Tündérországban élni?

Királyfi _csendesen csóválja a fejét_.

Tündérkirályné. Többé-többet le nem hevernél a gyöngyvirág mezőbe? Nem
játszhatnál már az én kis cselédeimmel? Nem simogathatnád már a fejér
selyem bárányokat? Nem köszönhetnél már jóreggelt az angyaloknak, mikor
a a fellegre kijönnek? Nem hallgathatnád már a tündér cimbalom arany
nótáját? _Madarak zengenek, csengő szól, cimbalom zendül._

Királyfi _csendesen csóválja a fejét_.

Tündérkirályné. Én hát tégedet visszaadlak a Halálnak, királyfi. Kedves
szomszéd, igen nagyon sajnálom ezt a kis királyfit, mert hogy
megszoktuk, jól el voltunk véle, jó cimborájok lett az én kis
cselédeimnek, még az égi angyalok is megkedvelték. Ez az első bánat szép
Tündérországban, hogy a kis királyfi örökre elmegyen.

Tündérek _halk, édes sírással sereglenek a királyné köré, aki magához
öleli őket._

Halál _bólint a fejével_. De már ennek így kellett lenni, higyje el,
kedves szomszédasszony. Most pedig megkérném szomszédasszonyomat, küldje
be a kapun a kis tündéreket, ne csalogassák tovább, ne ríjjanak a
királyfin, osztán egy kis számadásom is volna véle. _A királyfihoz._
Erigy fiam, búcsúzz el a jó kis tündérektől.

Királyfi _lassan a tündérekhez megy, a tündérek pityeregve veszik körül,
kezét fogdossák, simogatják, ölelik-csókolják._

Tündérkirályné _lehajlik hozzá, homlokon_ _csókolja._ Menj utadra, kis
királyfi. _Félrefordúl a szemét törölni._

Királyfi _lehajtott fejjel visszamegy a Halálhoz_. _Visszafordul_.
Tiszteltetem a szép angyalkákat.

1. tündér. Köszönjük, átadjuk.

Tündérkirályné. Tündérek, gyertek befelé, egy-kettő. _Egymásután
betereli a pityergő tündéreket a kinyitott kapun, mind utolsót intenek a
királyfi felé. A kis bárány kiszalad, a királyfi meglátja, kinyújtja a
karját, egy tündér hamar visszahajtja a bárányt. Mind bemennek, csak a
királyné marad a kapuban._

Halál _kézen fogja a királyfit, a fatörzshöz megy, leül._ Ülj le te is.

Királyfi _le akar ülni a Halál mellé_.

Halál. Ne a fára ülj, a térgyemre ülj fiam.

Királyfi _a térdére ül a Halálnak_.

Halál. Hát félsz-e még éntőlem?

Királyfi. Nem félek tőled Halál.

Halál. A szemembe nézz. Voltál erdőbe?

Királyfi. Voltam.

Halál. Láttál farkast?

Királyfi. Láttam.

Halál. Féltél tőle?

Királyfi. Nem.

Halál _gyorsan ellegyezi a kezét a királyfi szeme előtt, a királyfi
elkapja a fejét._ Látod, látod, pislogtál. Egy kicsit félsz még, ne
tagadd. Ládd gyermekem, pedig nincs éntőlem mit félni. _Simogatja a
királyfi fejét, a királyfi haja egy-egy simítás után fehér foltos lesz,
végre tisztára megfehéredik._

Tündérkirályné. Nézze már szomszéd, tiszta fejér lett a királyfi
fürtjei.

Halál. Megérett. Így szép az. _Megint simogatja a királyfi fejét._ Ilyen
szép fejér lesz a hajatok, ha az öreg Halál megsimogatja. Ez az igazi.
Akár a hó, akár a galamb. Ugye hogy szép kedves szomszédasszony?

Tündérkirályné. Valami szép!

Halál _lovagoltatni kezdi a térdén a királyfit_.

  Hőc, hőc, katona,
  Ketten ülünk egy lóra,
  Osztán megyünk Váradra.

_A kis tündér visszahozza a kaszát, végigfonták virággal a nyelét.
Letámasztja a fatörzshöz, lábujjhegyen visszamegy. A Halál egy kicsit
még dünnyögi a kis nótát, aztán a kezét a királyfi vállára téve,
csendesen beszél hozzá, egyre lovagoltatva a királyfit._ Félsz lemenni a
földbe, kedves kis cselédem? Ó te balga, nem látod, hogy lefelé
kivánkozik minden a világon, az anyaföld felé? Nem látod a szomorúfűz
ágát, hogy borúl lefelé, nem nézted meg a daru tollát, hogy lankad a
földnek, a búza boldog kalásza hogy hajlik lejebb, lejebb, meg a szép
őszi falevél milyen édesdeden száll, száll a fáról a földre. A friss égi
harmat, a fehér hó is a földre jön az égből, a fényes esti csillag
elúnja a magosságot, lefele szalad a föld felé, a dicső nap is lefele
ballag alkonyattal, minden a földet keresi, minden a földbe vágyakozik.
Hát mi rossz is lenne az anyaföldben? Ládd a mezei egér a földbe megyen
lakni, a bársony vakondok a föld alatt sétál, a sárga ürgére mennyi
vizet kell hordani, míg kicsalogatják a csendes, nyúgodalmas földből. Ó
be áldott is a lágy anyaföld, be drága, be ékes. be jóságos, be
kivánatos, be gyönyörűséges. Abba terem meg a tiszta búza, abból hajt a
zöld selyem fűszál, földből nő a piros pipacs, kék nefelejcs, fehér
szegfű, a viola, bazsarózsa, minden szép virágszál. Ebbe az áldott
földbe teszlek, kis bárányom, olyan puha sirba fektetlek, mint a most
kisütött meleg kenyér, jó kis sirba, szép bölcsőbe Eltakarlak takaros
domb alá, füvet plántálunk, virágot varrunk a tetejébe, köröskörül.
Virágkoronád lesz szép kis királyfi. Úgy megnyugszol majd odalent,
édesanyád kebelén se különben, mikor csecset kaptál. Nem ríssz, nem
panaszkodol, soha semmid se fáj, se gondolatod, se gondod, csendesen
pihensz, tiszta álmodból soha fel nem serkensz.

Tündérek _míg a Halál beszélt, csendesen sorba felkapaszkodtak a
kerítésre, kidugták a fejüket, némán hallgatóztak._

Halál. Jó lesz fiam?

Királyfi _a szeme behunyódott, mosolyog, igent bólogat a fejével._

Halál. Nyisd ki a szemed báránykám. _A királyfi kinyitja a szemét, a
Halál ellegyezi a kezét a szeme előtt._ Látom, most már nem félsz fiam.
Állj fel.

Királyfi _feláll_.

Halál _meglátja a tündéreket, integet nekik, hogy menjenek be csendesen.
Tündérek egymásután eltünnek._

1. tündér. Jaj kedves Halál apó, engemet is tegyen a földbe!

Tündérkirályné. Nem hallgatsz el te, midjárt hátulkötöm a sarkadat!
_Mind a tündér eltünt, legutoljára a királyné vonúlt vissza, zene
hallatszik._

Halál _kinyujtja a karját Tündérország felé a kapu, kerítés lassan
elhomályosodik, végre_ _az egész feketébe borúl._ Most térgyepelj le
fiam, tedd össze a kezed, oszt hajtsd le a fejedet.

Királyfi _letérgyel, összeteszi a kezét, lehajtja a fejét._

Halál _felveszi a kaszát, a földre állítja, előveszi a fenőkövet, lassan
húzgálni kezdi a kaszapengén. A legcsendesebb, legmesszibb hangon
megszólal a lélekharang és a függöny összemegy._






*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EGYSZERI KIRÁLYFI ***


    

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project
Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may
do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
license, especially commercial redistribution.


START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™
electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™
electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg™ License when
you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work
on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the
phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:

    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
    at www.gutenberg.org. If you
    are not located in the United States, you will have to check the laws
    of the country where you are located before using this eBook.
  
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format
other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain
Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:

    • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
        the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method
        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
        to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has
        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
        within 60 days following each date on which you prepare (or are
        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
        Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg
        Literary Archive Foundation.”
    
    • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™
        License. You must require such a user to return or destroy all
        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™
        works.
    
    • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
        receipt of the work.
    
    • You comply with all other terms of this agreement for free
        distribution of Project Gutenberg™ works.
    

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right
of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg™
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any
Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s
goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg™ and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West,
Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation’s website
and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread
public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of
volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.

Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.