The Project Gutenberg EBook of Vasárnapi Könyv, by Various
This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org
Title: Vasárnapi Könyv
1914. Elsó félév 12. füzet
Author: Various
Editor: Kálmán Árkay
Release Date: October 28, 2009 [EBook #30346]
Language: Hungarian
Character set encoding: UTF-8
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK VASÁRNAPI KÖNYV ***
Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team.
Vasárnapi Könyv
Kiadja az Országos Közművelődési Tanács
1914. Első félév 12. füzet
A kerékpár
Három feltaláló. A kerékpár története
Az 1813-ik évben Draisz Károly találta fel a kerékpárt, vagy
amint idegen szóval nevezik: a biciklit. Különösnek látszik, hogy
a vasúti mozdonyt, amely pedig sokkal bonyolultabb szerkezetű,
már előbb feltalálták, pedig a mozdonynak az alapja--a négykerekű
kocsi--már megvolt, két egymás mögött álló keréken haladó
közlekedési eszközt azonban az 1813-ik év előtt még nem ismertek.
Hogy két egymás mögött elhelyezett keréken is lehet utazni, arra
Draisz jött rá először abból a megfigyelésből, hogy az erős
lendítéssel elgurított kerék nem dűl el addig, ameddig mozog. Az
első kerékpár ennek alapján készült: két fakereket olyanformán
kötöttek össze, mint ahogyan a mai kerékpárnál is látjuk. Az első
kereket kormányozták. Draisz ezt az egyszerű szerkezetet úgy
hajtotta, hogy a lábaival felváltva a földre ért és így lendített
egyet-egyet a kerékpáron. Ezen a kezdetleges módon négyszer olyan
gyorsan tudott haladni, mint a gyalogos ember.
Draisz Károly 1785-ben született a németországi Karlszruhe
városban. Már kora ifjúságában érdekelték a gépek, mindenféle
szerkezetek és csak a családja kívánságára választotta a katonai
pályát. Nem is katonáskodott sokáig, korán visszavonult és a
találmányainak élt. Először húsvágógépet szerkesztett, utóbb
írógép szerkesztésén törte a fejét, majd másféle találmányok
jártak az eszében. Sok eleven gondolata volt, de mind között
legnagyobb sikere a kerékpárnak--vagy mint akkoriban nevezték: a
»futógépnek«--lett.
A kerékpár feltalálása az 1813-ik évre esik: ennek az évnek
december hónapjában mutatta be Draisz Károly az orosz cárnak. Az
első kerékpár szerkezete még nagyon kezdetleges volt, tehát nem
is lépett vele a nyilvánosság elé. Négy esztendeig dolgozott és
gondolkodott a javításán, végre 1817-ben elhatározta, hogy
bemutatja az új közlekedő-eszköz gyakorlati használhatóságát. A
Mannheimből Schwetzingenbe vezető négyórás utat az új találmány
segítségével egy óra alatt akarta megtenni. Akik a tervről
hallottak, nevetve fogadták:
--Hacsak egyfolytában nem szalad,--mondták--akkor azzal a két
furcsa kerékkel a félutat sem teszi meg!
Draisz nem vitatkozott velük, hanem elindult és egy óra múlva a
kitűzött céljához ért. Aki a mai kerékpárt ismeri, ezen nyilván
nem csudálkozik, de arra kell gondolnunk, hogy milyen volt az a
kerékpárszerkezet, amelyet Draisz Károly ezen az útján használt.
Két fakerékre nyereg volt erősítve, az első keréken a
kormányzószerkezet. Ezen a kerékpáron a lábaival lökdöste magát
előbbre, mert még nem tudta annak a módját, hogy miképen ülhetne
rajta, anélkül, hogy a földet érintenie kellene.
A második nevezetes útja az újfajta gépen Karlszruhéból a francia
határon fekvő Strasszburgba vitte: ezt a nagy útat, amely
gyalogszerrel tizenhat órába telt, négy óra alatt tette meg. A
váratlanul nagy sikerek mellett is Draisz ugyanazokon a bajokon
és vesződségeken ment keresztül, mint amelyek minden újítót és
feltalálót nyomon követnek. Valóságos néptömeg kísérte,
valahányszor újfajta közlekedő-eszközével Karlszruhe város utcáin
megjelent. A gyerekek körülfogták és nagy zsivajjal, lármával
követték.
[Illustration: Draisz Károly bemutatja találmányát a közönségnek
A feltaláló azt akarja igazolni, hogy a kerékpárral lépcsőkön
lefelé is biztosan halad.]
[Illustration: Draisz Károly »futógépe« a Strasszburg felé vezető
úton]
A feltalálót mindez nem ejtette kétségbe. Mivel két útjával a
kerékpár hasznavehetőségét igazolnia sikerült, most már arra
törekedett, hogy a találmányát értékesítse. Elment Franciaországba,
ott ismertető előadásokat tartott róla és a kerékpáron való
közlekedést Páris utcáin be is mutatta.
Igen érdekes az az árszabás, amelyet Draisz Párisban
szétosztogatott ismertetéséhez csatolt. Az árszabás szerint az
egyszerű gépek ára 44 pengő forint. Olyan gép, amelynek ülését
magasabbra vagy alacsonyabbra lehet állítani, hogy mindenféle
termetű emberek használhassák, 50 pengő forint. Kétüléses gép,
amelynek ülései egymás mögött vannak és az egyik utas mindig
pihenhet, míg a másik a lábával a gépet hajtja, 75 pengő forint.
Ezen a gépen is szabályozható az ülések magassága. Három-és
négykerekű gépeket, melyeknek egyik ülésük elől van, két kerék
között, a másik ülésük pedig hátul, 100 pengő forintért kínált.
Ez az árszabás mutatja, hogy Draisz Károly sok olyan újítást
végzett a kerékpáron, amit még manapság is használnak.
A kerékpár elterjedése nagyon lassan haladt előre. A városok
megtiltották, hogy a kerékpárosok a gyalogjárókon haladjanak.
Angolország volt a legelső, amely a kerékpárt a póstai
szolgálatban alkalmazni kezdte. A póstakocsit helyettesítő
kerékpárok más országokban is népszerűek lettek, mindazonáltal
Draisz találmánya nem hódított olyan mértékben, mint ahogyan a
feltaláló remélte. Állandóan harcban állott a hatóságokkal,
amelyek mindenféle akadályt gördítettek a munkája elé. A pénze
elfogyott, alig volt annyija, hogy rendesen ruházkodhassék.
Nélkülözés közben töltötte az élete utolsó éveit és 1851-ben
meghalt anélkül, hogy nevezetes és nagyszerű találmányának
diadalát megérhette volna.
A hatóság harminc forintot és negyven krajcárt érő holmit talált
a feltaláló hagyatékában. Még ma is megvan az a hagyatéki
jegyzék, amelyet ekkoriban a vagyonáról felvettek: ebben a
jegyzékben a »futógépének« értéke 3 forinttal szerepel! Később
600 koronáért vásárolta meg ezt a kerékpárt Karlszruhe városa,
amely még ma is őrzi a híres feltalálónak utolsó alkotását. Az
1893-ik évben emléket is állítottak szülővárosában a sokat
hánytvetett férfiúnak, aki egész életét feláldozta a találmánya
sikeréért. Draisz Károly nevét különben egy másik találmánya, a
vasúti hajtókocsi (a róla elnevezett draiszine, vagyis »treszina«)
mai napig is fenntartotta.
Draisz kerékpárján nem volt valami kényelmes az utazás, de
érdeme, hogy az első kerékpár megalkotásával módot adott arra,
hogy találmányát tökéletesítsék. Az 1826-ik évben Fischer nevű
német mehanikus is készített kerékpárt, de ő sem tudott nagyobb
sikert elérni. Az 1867-ik évi párisi világkiállításon a francia
Michaux mutatott be magaszerkesztette kerékpárt. A Fischer
készítette kerékpárok úgynevezett »magas kerékpárok« voltak: az
első, nagy kerék mögött kis kerék gurult. A magas kerékpárok
közül egynéhány 1860 körül Amerikába került: ezeket gúnyosan
»csontrázónak« nevezték el. Utóbb Cowper amerikai mérnök a
kerekeket az addig használt faalkotórészek helyett drótküllőkkel
és tömör gumiabronccsal látta el. A drótküllő és gumiabroncs
tette a kerékpárt hasznos közlekedő-eszközzé. Az első gumikerekű
kerékpárnak két egyforma nagy kereke volt és már nem a földre
lépve hajtották, hanem az első kerék tengelyére felszerelt
hajtókészülékkel (pedál), a nyereg pedig a két kerék között volt.
Nagyobb sebesség elérésére később ismét szerkesztettek magas
kerékpárokat, amelyeknek az első kereke nagy, a hátulsó kicsi
volt és a kerékpáros az első kerék felett ült. A magas kerékpár
alkalmatlansága miatt hamar kiment a használatból.
Az 1885-ik év táján Dunlop angol állatorvos arra a szerencsés
gondolatra jött, hogy fiának a kerékpárjára, amely már nem fából,
hanem acélból készült, nem tömör gumit, hanem levegővel tölthető
gumitömlőket kellene felszerelni. Ezzel a gondolattal
megszületett a mai kényelmes kerékpár.
A levegővel töltött gumicsőnek, a pneumatiknak a feltalálását is
a véletlennek köszönhetjük. Dunlop a kisfiának kerékpárt
szerkesztett. A fiú örömmel fogadta az újfajta játékot, de
hamarosan észre kellett vennie, hogy a kerékpár sokszor elakad, a
kerekek csak sima úton gurulnak könnyedén. Az apa a kertben
hallgatta a fiának a panaszait és tekintete az ott heverő
öntözőcsőre esett. Hirtelen elhatározással felkapta a gumicsövet,
megtöltötte levegővel, a két végén bedugaszolta és a
kerékpár--vagy amint akkor Angliában nevezték: velocipéd--kerekeire
erősítette olyan vászonkötéssel, amivel a beteg állatok lábait
szokta becsavarni, A gumikerekű kerékpárral indult el most már az
ifjú Dunlop Dublin város utcáin. A csudálatos szerkezetet
megbámulták, de később utánzói is akadtak és ez biztosította a
gumikerekű kerékpárok sikerét. Sőt akadt olyan ember is, aki
széltében híresztelte, hogy erre a nagyszerű gondolatra
szabadalmat kér, mert a gumicsövön futó kerékpárok világszerte el
fognak terjedni. A híresztelés Dunlop fülébe jutott, aki
természetesen sietett szabadalmat szerezni a levegővel töltött
gumikerékre. Hamarosan gyár is alakult az új gumikerekek nagyban
való készítésére és az első kerekeket is Dunlop nevéről nevezték
el. És míg a kerékpár feltalálója szegényen, nyomorban halt meg,
a véletlen Dunlopot mérhetetlenül nagy vagyonhoz juttatta.
[Illustration: Goodyeart a véletlen rávezet a kancsuk
vulkanizálására
A feltalálót a kályhára dobott kaucsuk-gumidarab figyelmeztette
rá, hogyan kell a kaucsukot az ipari feldolgozásra alkalmassá
tenni]
Dunlop sohasem gazdagodhatott volna meg a pneumatik gyártása
révén, ha nincsen segítségére olyan kitűnő anyag mint a
kaucsuk-gumi. A gumikereket a gumiból készült többi tárgyakkal
együtt Goodyear amerikai vaskereskedőnek köszönhetjük, aki a
kaucsukot ipari feldolgozásra alkalmassá tette. Goodyear egész
életét ennek a célnak az elérésére szentelte.
1735-ben francia csillagászok Dél-amerikában, Peruban olyan
edényeket, cipőket láttak, amelyek egy előttük ismeretlen fának a
tejszerű nedvéből készültek. Ez a fa a kaucsukfa és a belőle
kiszivárgó tejszerű nedv a kaucsuk vagy gumi. A kaucsukból
készült tárgyak azonban nem voltak célszerűek, mert télen nagyon
megkeményedtek, nyáron pedig ragadóssá váltak és erős szaguk
volt. Az 1800-ik év körül egy francia kereskedő a harisnyakötőkbe
gumiszálakat szövetett bele, hogy rugalmasabbak legyenek, egy
amerikai kereskedő pedig vizáthatlan szövetet készített úgy, hogy
két szövet közé vékony gumiréteget tett. Ugyanakkor egy másik
amerikai kereskedő 500 pár gumicipőt bocsátott árúba. De ezeket a
gumiárúkat, mert csakhamar megkeményedtek és kellemetlen szaguk
volt, senki sem vásárolta.
Ekkor tökélte el magát Goodyear arra, hogy a kaucsukot olyanná
teszi, hogy télen ne keményedjék meg, nyáron pedig ne legyen
szagos és ragadós. Mindenfélével keverte a kaucsukot, hogy
hasznavehetőbb anyagot kapjon. Egy ízben magnéziumot adott hozzá,
látszólag jó eredménynyel. Rögtön takarókat kezdett gyártani, de
alighogy a nyár megérkezett, a magnéziummal kevert kaucsuk
erjedni kezdett. Nem esett kétségbe és elölről kezdte a munkát,
mert meg volt győződve arról, hogy sikere esetén nemcsak ő jut
jómódba, hanem sok ezer munkásnak is kenyeret ad. A kísérletei
közben természetesen nem sokat keresett és nemcsak ő, hanem
családja is sokszor nélkülözött.
Utóbb aztán rájött arra, hogy a választóvízzel kevert gumi
ellentáll a hidegnek és melegnek. Rögtön szabadalmat vett erre a
találmányára és egy gazdag emberrel szövetkezve, Newyorkban
gyárat alapított. De most, amikor a sok évi küzdelem gyümölcsét
élvezhette volna, olyan rossz gazdasági viszonyokat hozott az
1837-ik esztendő, hogy a gyár megbukott és üzlettársa az egész
vagyonát elvesztette.
Családjával együtt újra visszaesett a nyomorba, de azért nem
hagyta el az a remény, hogy végül is diadalmaskodni fog. Pedig
csúfolkodtak is vele. Azt mondták, könnyű az utcán felismerni,
mert kabátja, cipője, sapkája gumiból készült, sőt még a
pénztárcája is, amelybe azonban nincs mit raknia. Ismerősei
bolondnak tartották, aki elérhetetlen dolgokon töri a fejét és
azt ajánlották neki, hogy hagyjon fel rögeszméjével és vállaljon
jövedelmezőbb munkát. De ő, habár a választóvízzel kevert gumiról
is kisült, hogy nem tökéletes, nem hallgatott rájuk, haladt
tovább a maga útján.
Végül is a véletlen célhoz juttatta. Egyszer egy ismerősével
beszélgetett odahaza a tüzes kályha mellett és véletlenül
ráejtett egy darab gumit. Nagy volt a meglepetése, mikor
észrevette, hogy a gumi nem olvad el, hanem elszenesedik. Rögtön
hozzáfogott a kísérletezéshez és hamarosan rájött arra, hogy a
kénnel kevert és bizonyos fokig felmelegített kaucsuk télen nem
keményedik meg, nyáron pedig nem olvad. Ezt az eljárást nevezik
vulkanizálásnak, amelynek a feltalálója Goodyear. Ma is ugyanígy
csinálják a kerékpárok, gépkocsik és egyéb járóművek kerekeire
alkalmazott gumi anyagát, csakhogy a gyártás módját azóta
sokféleképen javították, tökéletesítették.
Azonban Goodyear, amíg idáig jutott, a sok nélkülözéstől
állandóan betegeskedett és meg is öregedett. Végső
erőmegfeszítéssel sikerült Newyorkban egy társaságot összehoznia
a vulkanizált gumi gyártására, de a sikert már nem élvezhette,
mert 1860-ban, 63 éves korában meghalt, anélkül, hogy kísérletezései
közben csinált adósságait kifizethette volna. Ő is
úgy járt, mint Draisz és sok más feltaláló: kitartó munkájának a
gyümölcsét azok élvezték, akik nem dolgoztak érte, akiknek az
érett gyümölcs ölükbe hullott.
A kerékpár történetében Draisz, Goodyear és Dunlop mellé
sorakozik egy negyedik feltaláló, akinek az élete folyása azonban
nem ilyen küzdelmes és szomorú, mert megérte munkájának a
sikerét. Ez a férfi az angol Besszemer volt, aki megtanította az
embereket arra, hogy hogyan lehet vasból acélt gyártani. Neki
köszönjük a kerékpár könnyű és szilárd acélvázát.
A gyermekek ápolásáról
A gyermek, kivált amikor még egészen kicsi, nagyon kényes jószág,
akivel igen sokat kell törődni és akire nagyon kell vigyázni. Sok
gyermek persze egészséges marad és egészségben felnő, akármilyen
rosszul bánnak vele. De azok közül, akikre nem vigyáznak eleget,
mégis igen sok hal meg idönek előtte, sokkal több, mint azok
közül, akikre emberségesen vigyáznak. És ahhoz, hogy a gyermeket
jól tudjuk ápolni, nem elég a jóindulat és a szeretet, mert ha
nem tanuljuk meg a módját, a legnagyobb szeretetből is kárt
tehetünk a gyermek egészségében, még az életében is. Nemcsak
szeretni kell a gyermeket, hanem okkal-móddal kell vele bánni,
akkor nevelhetünk belőle egészséges embert.
A legkényesebb a gyermek egészsége és élete akkor, amikor a
gyermek legkisebb. Ezt tudják az emberek, és azért a csecsemőt
mindig jól bebugyolálva tartják, hogy levegő se férhessen hozzá.
Ez pedig hiba, mert a gyermeket nemcsak óvni kell, hanem edzeni
is; ha nagyon elkényeztetjük, mindig gyönge és beteges marad. A
pólyavánkosnak nem kell túlontúl vastagnak lenni és nem is
szabad a gyermeket olyan nagyon erősen belecsavarni, hogy csak az
orra lássék ki. Kivált a kezét sohase szabad bekötni. Sokkal
jobban fejlődik, sokkal erősebb és egészségesebb lesz, ha a
kezével mozoghat, kapálódzhatik. Ez tudniillik testgyakorlás
számba megy és természetes, hogy jobban megerősödik és ügyesebb
is lesz az olyan kéz, amit folyvást mozgathat a gyermek, mint
hogyha meg se mozdíthatja.
Ha hideg levegőre visszük a gyermeket, akkor rövid időre be lehet
kötni a pólyába a kezét is, de ha nincs nagyon hideg, akkor elég
a kezét a takarókendő alá tenni. Otthon azonban, a zárt szobában
mindig szabadon legyen a gyermek keze. A levegőre pedig jó időben
minden egészséges gyermeket ki szabad és ki is kell vinni. Télen
is, ha szép napos az idő és nincs nagy szél, déltájban ki kell
egy kicsit vinni a levegőre a pólyásgyermeket, legalább néhány
percig hadd szíjon akkor is friss levegőt, mert ez kell az
egészséghez. Ha pedig melegebb az idő,--tavasztól őszig--akkor
igen sokat legyen a csecsemő gyerek is a szabad levegőn és a
napon, még pedig nem nagyon erősen belekötözve a pólyába, ha
pedig egy kicsit nagyobb és már ülni tud, akkor pólya nélkül.
Sok helyen szokás, hogy a pólyás gyermeket keményen belekötik a
vánkosba és olyan kemény csomagot csinálnak belőle, mintha nem is
élő ember volna, hanem egy darab fa. Ez nagyon egészségtelen és
az ilyen gyermeknek az étvágya is rosszabb, mint hogyha egy
kicsit mozoghatna a kezével-lábával. Ez a mozgás tudniillik éppen
úgy kell a gyermek egészségének, mint ahogyan a felnőtt embernek
is szüksége van arra, hogy mozogjon. Aki egész nap ül vagy
fekszik, annak nincs olyan egészséges étvágya, mint annak, aki
jár-kel és dolgozik. Igy van ez már a csecsemő gyermekkel is,
csakhogy az még nem tud másképen mozogni, mint hogy kapálódzik a
kezével-lábával.
Ezenkívül pedig a legfontosabb dolog, amivel a gyerek ápolásában
törődni kell, a tisztaság. A születésétől kezdve mindig tisztán
kell tartani az egész testét, mert sok mindenféle betegség
származhatik a piszoktól, a tisztasággal pedig a legtöbb
betegségtől megóvhatjuk. Csúnya és veszedelmes babona az, amit
sokfelé hisznek a piszokra hajlandó emberek: hogy az ótvar nevű
bőrbetegség jó a gyermeknek és a világért se szabad elmulasztani.
Ez a babona már nagyon sok gyermeknek került az életébe, mert sok
kapott a piszokban halálos betegséget, amit nem kapott volna, ha
tisztábban tartották volna. De kivált igen nagy kínlódást szokott
okozni, mert viszket és sokszor fáj is. Csúnya, visszataszító a
nagyon ótvaros gyerek és a szüleire is szégyent hoz, mert arra
vall, hogy a szülei nem törődnek vele eleget, nem ápolják
rendesen és nem tartják tisztán.
Hogyan támad az ótvar? Úgy, hogy a gyerek bőre valamitől egy
kicsit megsérül vagy kipállik, a sebes helyre piszok kerül, ettől
aztán gyulladásba, gennyedésbe jön a seb, nem gyógyul meg, hanem
váladék szivárog belőle, a váladék összekeveredik a bőrön levő
piszokkal és odaszárad: ez az ótvar és így támad. Megsérülni
pedig igen gyakran szokott a gyermek bőre, mert igen kényes is, a
gyermek pedig nem nagyon vigyáz, sokszor megüti magát, megkarcolja,
meghorzsolja magát valamivel, vagy a maga körmével is akárhányszor
össze-vissza vakarja az arcát. Ha a körme alja piszkos, akkor a
vakarás helyén mindjárt elkezdődik az ótvar. Az ótvar
szomszédságában viszket a bőr, a gyermek megvakarja és ezzel ott
is belekotorja a bőrébe az ótvaros fertőzést. Ha a gyermeknek van
egy kis ótvaros hajlandósága, akkor ezen a módon hamarosan tele
lesz az egész arca, még a fejebőre is ótvarral.
Sokszor kezdődik az ótvar kipállással is. Ha a gyermek orrát,
száját nem tartják tisztán, akkor a nyál vagy az orrváladék
kieszi a szájaszélét vagy az orraalját, a kipállott bőrre a
gyermek kezéről vagy máshonnan piszok kerül és hamarosan
elkezdődik az ótvar. Az ótvar tehát semmi más, mint bőrbetegség,
még pedig olyan, hogy csak a piszoktól származik. Az a hit sem
igaz tehát, hogy az ótvarral valami rossz nedvek jönnek ki a
gyermek testéből, hanem az az igazság, hogy az ótvart úgy oltják
be a gyermekbe, kívülről. Az egyik gyermek hajlandóbb az
ótvarbetegségre, az ilyen hamarabb kapja meg, más gyermek
nehezebben kap ótvart, de egyik se kapja mástól, mint a piszoktól
és mindegyiknek csak kínos és ártalmas. Az ótvart tehát mindig
meg kell gyógyítani. Amikor elkezdődik, még könnyű rajta
segíteni, ha a környékét alaposan lemossuk szappanos vízzel, az
ótvaros helyet pedig bekenjük bórkenőccsel vagy bórvazelinnel,
amit hat-tíz fillérért minden patikában árulnak.
A gyermek körmét rövidre és simára kell vágni és mindig tisztán
tartani a kezét. Ha a gyermek kicsi és nem lehet neki megtiltani
a vakaródzást, akkor vagy az ótvaros részt kell tiszta ruhával
bekötni, hogy ne nyúlhasson hozzá, vagy pedig a kezefejét kell
bekötni tiszta zsebkendőbe, hogy ne karmolhassa az arcát. Igy egy
pár nap alatt magától leesik a sebről a var és ha a helyére még
egy pár napig vigyáznak, akkor nem is nő többet. Ha az ótvar
ettől nem gyógyulna meg, akkor orvoshoz kell vinni a gyermeket.
Lekaparni az ótvart sohase szabad, mert helye gyúlladásnak indul
és az ótvar újra kinő.
Legjobb a gyermeket mindennap megfüröszteni. Amikor kicsi, akkor
meleg vízben, amikor már két-három éves, akkor meleg időben
hűvösebb vízben is. És a legjobb hamarosan hozzászoktatni a hideg
vízhez is, hogy ne legyen belőle meghülős, kényes természetű
ember. A fürdőben mindig szappannal is meg kell mosdatni, de a
bőrét mindig töröljük le jó szárazra, nehogy kipálljon. Ha
valahol--ahol a bőr ráncot vet--vörösödni találna, akkor arra a
helyre a talkum vagy féderveisz néven ismeretes finom fehér port
kell hinteni úgy, hogy egy kis vattát mártunk a porba és arról
rázzuk oda a port, amelyet egy kicsit szét is kenhetünk a bőrön.
De a tisztaságban is szokás egy hibát csinálni: sokan tudniillik
a gyermek száját ki szokták mosni, azaz vizes ruhával kitörölni.
Ha pedig a kezünk vagy a vászondarab nem tiszta, akkor a
fertőzéstől a gyermek könnyen szájpenészt kap. A szájpenész fehér
foltokban van a gyermek nyelvén és a szájának más részein. Az
orvos ezt a betegséget is hamarosan meggyógyíthatja.
A madárfészek
Fészket rakni a közönséges életben is annyit jelent, mint
családot alapítani. Amikor tehát a madár fészket rak, nem annyira
magának épít lakást, mint inkább a fiókáiról akar gondoskodni.
Azoknak alapít otthont, azokért fárad, mikor a földön, a lombok
közt, a csalitban vagy a bokrok alján fészeknek való hely után
kutat. Általában el lehet mondani, hogy a madár ott telepszik
meg, ahol könnyebben él meg és biztosságban érzi magát. Akár
kopár sziklák mélyedéseiben, akár fák tetején, akár a földön
fészkel a madár, mindig ügyesen választja meg a helyet a maga és
a fiókái számára. Az építés közben pedig az egyes alkotórészek
összeillesztését annyira érti, hogy a fészek fala szilárd és
biztos védelmet ad a madárcsaládnak.
Csak a kakuk nem épít fészket, hanem más fészkébe rakja a
tojásait. A kotlást sem maga végzi, hanem a mostohaanya, sőt a
felnevelésükről is ez gondoskodik. Ha a kakuk nem talál éppen
akkor üres fészket, amikor tojik, a földre rakja a tojását és a
csőrébe fogva viszi az idegen fészekbe, ahonnan a már bennelévő
tojásokat egyszerüen kihajigálja. Ilyenkor megesik, hogy egy-egy
vékonyhéjú tojást a csőrével eltör és innen származott az a hit,
hogy a kakuk megeszi más madárnak a tojásait, ami természetesen
nem igaz. A kakuk tehát nem teljesíti szülői kötelességét, ami a
madaraknál kivételszámba megy, mert a többi bizony nagy
szeretettel és gonddal gondoskodik fiókáiról.
[Illustration: Az üszögös halászka fészke és tojásai
Az üszögös halászkák ritkán élnek egymagukban, többnyire sok pár
alkot egy társaságot. A tojásaik színe a környezet színéhez
alkalmazkodik.]
Akad ugyan köztük, amely szeret ingyen, munka nélkül fészekhez
jutni, a fiait azonban már maga költi ki és neveli fel. A vércse
kiveri a szarkát vagy a varjút a fészkéből, a holló is szívesen
bitorolja más fészkét, a kánya sem épít, ha rátalál egy-egy
ragadozómadárnak elhagyott fészkére. A sólyom is szereti
elfoglalni a holló fészkét. A bagoly még az állatok földalatti
vackában is felüti a tanyáját. A cinege elhagyott szarka-,
varjú-és mókusfészekbe is beleveszi magát, amelyet szőrökkel,
tollal, gyapjúval rendkívül puhán melegre bélel. Csak ha nem kap
idegen fészket, akkor keres valamilyen alkalmas faodut vagy
sziklahasadékot, amelyet vékony ágakkal, száraz fűvel,
gyökérszálakkal, rőzsével, mohával bélel ki. A függő cinege nem
szorul a más fészkére, mert maga építi csodálatosan művészi
fészkét, amely a fűzfa előrenyúló ágán csüng. A kánya néha magas
fára is épít fészket, amely egy méter széles, a holló 10--20 méter
magasan, sziklára vagy fára, ágakból és mohából. A holló
fészekrakás közben okosságáról tesz tanuságot. Az építéshez
szükséges anyagokat nagy elővigyázattal hordja és ha többször lát
embereket fészke közelében, vagy ha megzavarják, mielőtt még
tojásait lerakta, elhagyja tűzhelyét és újat keres vagy épít. Ha
azonban békében hagyják, éveken át visszatér régi helyére.
[Illustration: A függő cinege fészke
A függő cinege művészien építi meg merészen alácsüngő kis
házikóját a csörögefűz előrenyúló galyaira.]
A seregély és a kuvik faoduban keres lakást, amelyet szalmával,
szőrszálakkal és tollakkal tesz lakhatóvá. A harkály szintén
faoduban fészkel, de az odut maga vájja a csőrével. Pudvás bélű
fában ág helyén támadt lyukat, vagy belül korhadt ágat választ. A
tojó kezdi a munkát. Először a nyílást bővíti ki annyira, hogy
ki-és bejuthat rajta. Ezután az üreg belsejét kezdik csinálni
nagy serénységgel és ügyességgel, ami már csak azért is nehéz
munka, mert a szűk helyen nem igen tudják a csőrüket használni.
Két hét is eltelik, mire elkészül, de akkor már a belseje olyan
sima, hogy sehol sem találni szálkát. A fészek alját finom
faforgáccsal rakják ki. Lehetőleg magas helyen vájják és még
akkor is visszatérnek bele minden évben, ha költés közben
megháborgatták őket, vagy ha az öregek egyikét ellőtték, mert
nagy fáradságukba kerülne minden évben új fészket vájni. Hogy
biztosságban lakhassanak, fészküket minden tavasszal kitatarozzák.
A papagályok görbe csőrükkel szintén odut vájnak fészkül, de nem
bélelik ki.
[Illustration: A tantalmadár fészke és tojásai
A fészek a fűben rejtőzködik és négy tojás van benne. Mivel a
tojások színe a környezethez alkalmazkodik, a természetben csak
nehezen lehet észrevenni.]
[Illustration: Az erdei pacsirta fészke
boltozatos és felül részint zárt, részint nyilt. A bokrok alján,
az ibolya és az erdei szamóca társaságában szerényen húzódik
meg.]
A fákon fészkelő madarak közül legnagyobb a sasnak a fészke. A
hegyekben nagy sziklahasadékokban, megmászhatatlan sziklafalakon,
erdőkben pedig a legmagasabb fák sudarán fészkel. A fán található
sasfészek alapzata erős husángokból készül, amelyeket a sas a
földről szedeget, vagy pedig nagy magasságból lezuhan a száraz
ágakra, eltöri és a kellő pillanatban megragadja. A fészek felső
részét vékonyabb ágakból készíti, lapos belsejét pedig finomabb
galyakkal és mohával rakosgatja ki. Fészke sokszor két méter
széles. Az évek során át használt fészek a tatarozás, javítás
közben állandóan vastagszik. Nagy fészket rak a héja, keselyű,
gém és a gólya is. A héja az erdő legmagasabb fáján a törzshöz
közel, a keselyű magas hegyoldalak fáira jól elrejtve építi a
fészkét, ágakból és vékonyabb galyakból. A gém nemcsak fára,
hanem a nád tetejére is rak fészket, a gólya pedig, mivel az
emberek közelében is él, szintén nemcsak fára, hanem kéményre,
háztetőre, kazal tetejére, gemeskútra épít ágakból és rőzséből
fészket.
Az erdőben élő kisebb madarak nagyrésze fára rakja a fészkét,
amelyet vékony ágakból, gyökérszálakból épit és mohával,
falevéllel, tollal, szőrrel tesz puhává, kellemessé. Egyik
legügyesebb építőmester a tengelic. Fészkének a külseje finom
gyökerecskékből, mohából való, amelyet fűszálakkal, itt-ott
talált cérnával, pókhálóval gondosan összesző. A fára jó magasan,
valami ágvillába építi és olyan jól elrejti, hogy alulról csak
akkor vesszük észre, amikor a fa már lehullatta leveleit.
[Illustration: A varrómadár fészke
A varrómadár Ázsiában él és arról nevezetes, hogy fészkét szabó
módjára levelekből varrja össze. A nagy levelet a pamutcserjéből
tépett szállal összefűzi és a tölcséralakú üregben pamutból,
pehelyből készít fészket.]
A fecske már ősidőktől fogva a maga jószántából az emberhez
szokott, palotában és kunyhóban egyaránt megépíti a fészkét, ha
el nem zavarják. Csak ahol alkalmas lakások híjával van, tér
vissza ősi szokásaihoz és sziklapárkányokra, meredek
sziklafalakra építi otthonát, de azonnal bevonul az első
házikóba, mely a vadonban felépül. Még a vándorpásztorok mozgó
kunyhóiban is szállást keres. Olyan helyet választ, hogy
védőtetőzet kerüljön fészke fölé, tehát eresz alá, folyosókon,
gerendák, párkányok alá fészkel. A fecskék fészküket a falhoz
vagy gerendához tapasztják és azt is szeretik, ha alul is
valamilyen szöghöz vagy kiugráshoz támaszthatják. Építőanyagul
iszapos vagy legalább is nedves földet használnak, kis csomókat
szednek belőle csőrükkel, nyálkájukkal összekeverik és néhány
szalmaszállal gondosan összetapasztgatják. Ha az időjárás
kedvező, otthonuk sárfalát nyolc nap alatt elkészítik. Belsejét
szőrökkel, tollakkal bélelik ki. Fészküket minden tavasszal újból
felkeresik, kitatarozzák és újból kibélelik.
[Illustration: A vörösgém fészke és tojásai
A vörösgém a nádasban rakja fészkét és világoskékszínű tojásait.]
A legegyszerűbb fészekalja természetesen a föld. A vadon élő
tyúkok, fajdok sokszor a puszta földre rakják tojásaikat, máskor
meg egy kis gödröcskét keresnek vagy kaparnak, amelyet szegényesen
kibélelnek. A fogoly meg a fürj a bokor aljában, fűben, gabonában,
lóherében ütik össze fűből való fészküket. A fülemüle, kékbegy
és vörösbegy a földre, levágott fa fiatal hajtásai között, egy-egy
fatuskó tövébe, bokorba vagy fű közé építi a fészkét, amely
szintén nem valami remekmű. Az alapja egy csomó száraz levél,
melyet finom gyökerecskékkel, kalászokkal, néha lószőrrel és
gyapjúszerű növényi anyaggal bélel ki. A mezei pacsirta
ugyanilyen egyszerű fészkét gabonában, réteken, irtásokon,
mocsaras helyeken pedig zsombékokon találjuk. A bibic a rétet,
ugart, a vakondoktúrás tövét választja otthonául. A vizimadarak,
mint a vadlúdak, szárcsák, sirályok fészke vagy a víz partján
épül, vagy pedig a nagyobb biztosság kedvéért a nád, sás között
elrejtve, valamilyen zsombékon. A fészek építéséhez szükséges
anyag a közelből, a nád, sás vagy más vizinövények leveleiből
kerül.
Vannak olyan madarak is, amelyek a föld alá építkeznek. A
halászmadár két-három hétig ássa a lakását. Ha ásás közben
kövekre akad, megpróbálja kipiszkálni, ha ezt nem bírja,
körülássa őket és görbe irányban építi a bejárót. De ha nagyon
köves a talaj, félbehagyja a munkát és más helyen próbál
szerencsét. Építkezés közben egészen harkálymódra viselkedik,
csakhogy a halászmadár a földbe, a harkály pedig a pudvás fába
vágja a fészkét. Zavartalan élet mellett évekig lakja egyazon
lyukat, de ha a bejárót kitágítják, elköltözködik. A Déli-Oceán
partjain élő pingvinek szintén mély üreget kotornak ki tojásaik
számára. Társaséletet élnek, ezért a föld alatt az egyik üregből
a másikba folyosót vájnak, úgy hogy meglátogathatják egymást.
Mindegyik pár ismeri a maga üregét és ahhoz ragaszkodik.
A fészek számtalan sok helyen épül, de mindegyiknek a közös
sajátossága, hogy védelmet ad. Mert vagy elrejtett és nem
egykönnyen tűnik az ellenség szemébe, vagy ha nyíltan áll, úgy
van építve, hogy ne lehessen könnyen észrevenni, vagy pedig olyan
helyen van, ahová ellenség nem férkőzhetik. A fészek elkészítése
igazi odaadást, nagy munkát és szorgalmat követel. A munkát
lehetőleg szakadatlanul folytatják és gyorsan befejezik. Az
építéshez szükséges anyagokat a csőrükkel és lábukkal törik le, a
földről, vízről szedik fel, a levegőben fogják, széthasítják,
hajlékonnyá teszik és csőrükben, lábukon, vagy pedig a háti
tollazat közt viszik a fészekhez. Itt csőrükkel, lábukkal a
megfelelő helyre rakják. A fészek belső kiépítéséhez való anyagot
a fészek pereméről a fészekbe dobják és utánaugranak. Aztán
lábaikkal megragadják, szétosztják, ide-oda forogva elteregetik
és a mellükkel igazán csodálatos ügyes módon nyomkodják.
A tojásoknak a kiköltése majdnem kivétel nélkül az anyamadár
gondja, de némelyik madárfajnál a nőstény és a hím felváltva
költ. A hím segítségére rászorul ugyan a nőstény, hogy a tojások
ki ne hüljenek, amíg ő táplálék után jár, de nem valami szívesen
engedi át a fészkét. Bizalmatlan, sokszor visszatér, óvatosan,
hogy észre ne vegye a hím és ellenőrzi, hogy hogyan végzi a
kötelességét.
[Illustration: A nádirigó fészke
a nádszárra épül és valósággal művészi alkotás. A nád
növekedésével a fészek is mindig magasabbra kerül.]
A költést szeretettel végzik. A jó és a megzápult tojást nem
tudják egymástól megkülönböztetni. A fészekből kigurult
tojásokkal nem törődnek, mintha csak tudnák, hogy ezekre úgyis
hiába fordítanák szerető figyelmüket. Ha azonban észreveszik,
hogy a fészekben valamelyik tojás szabadon maradt, addig
fészkelődnek, míg minden tojást be nem födtek. Hűvös időjárás
alkalmával szomorúak, mert féltik fiókáikat és csak akkor
vidulnak fel ismét, amikor az idő melegre fordul.
[Illustration: Az afrikai szövőpintyek fészke
A szövőpintyek társaságban költenek: százával egymás mellett.
Leginkább a víz felett csüngő ágakra készítik művészies
fészkeiket úgy, hogy csak repülő állatok férhetnek hozzájuk.]
A fiókák a kikelés után rendesen nemtelenek és gyámoltalanok.
Ilyenkor a fészek a bölcsőjük, az anyjuk tollazata a takarójuk.
Mikor aztán a tolluk megnő, az anyamadár hamarosan megtanítja
őket repülni, vadászni és alig 2--3-hetes korukban örökre
elhagyják a fészket, hogy nemsokára alkalmas helyen ők is fészket
rakva, családot alapítsanak.
Gonosz és rossz szívű emberek azok, akik a madarak fészkét,
melyet fáradsággal és gonddal építenek családjuk részére,
szétrombolják. A kisebb madarak javarésze hasznára van a
gazdálkodóknak. Pusztítják az ártalmas férgeket, kukacokat, a
gabona és a gyümölcsfa sok száz ellenségét. A hasznos madarak a
gazda ingyenes napszámosai és nemhogy a fészküket nem szabad
pusztítani, hanem deszkából való fészekodukat kell nekik
állítani, hogy nyugodtan költhessék ki a fiókáikat.
Szerkeszti: ÁRKAY KÁLMÁN, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke
Kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon 108--84
Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása
End of the Project Gutenberg EBook of Vasárnapi Könyv, by Various
*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK VASÁRNAPI KÖNYV ***
***** This file should be named 30346-0.txt or 30346-0.zip *****
This and all associated files of various formats will be found in:
https://www.gutenberg.org/3/0/3/4/30346/
Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team.
Updated editions will replace the previous one--the old editions
will be renamed.
Creating the works from public domain print editions means that no
one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
(and you!) can copy and distribute it in the United States without
permission and without paying copyright royalties. Special rules,
set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project
Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you
do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose
such as creation of derivative works, reports, performances and
research. They may be modified and printed and given away--you may do
practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is
subject to the trademark license, especially commercial
redistribution.
*** START: FULL LICENSE ***
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
Gutenberg-tm License (available with this file or online at
https://gutenberg.org/license).
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the
collection are in the public domain in the United States. If an
individual work is in the public domain in the United States and you are
located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
are removed. Of course, we hope that you will support the Project
Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
the work. You can easily comply with the terms of this agreement by
keeping this work in the same format with its attached full Project
Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in
a constant state of change. If you are outside the United States, check
the laws of your country in addition to the terms of this agreement
before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
creating derivative works based on this work or any other Project
Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning
the copyright status of any work in any country outside the United
States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate
access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
copied or distributed:
This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org
1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
and distributed to anyone in the United States without paying any fees
or charges. If you are redistributing or providing access to a work
with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked
to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg-tm License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
word processing or hypertext form. However, if you provide access to or
distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
that
- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
you already use to calculate your applicable taxes. The fee is
owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
has agreed to donate royalties under this paragraph to the
Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments
must be paid within 60 days following each date on which you
prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
returns. Royalty payments should be clearly marked as such and
sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
address specified in Section 4, "Information about donations to
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
License. You must require such a user to return or
destroy all copies of the works possessed in a physical medium
and discontinue all use of and all access to other copies of
Project Gutenberg-tm works.
- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
electronic work is discovered and reported to you within 90 days
of receipt of the work.
- You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg-tm works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
electronic work or group of works on different terms than are set
forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the
Foundation as set forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
works, and the medium on which they may be stored, may contain
"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium with
your written explanation. The person or entity that provided you with
the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
refund. If you received the work electronically, the person or entity
providing it to you may choose to give you a second opportunity to
receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy
is also defective, you may demand a refund in writing without further
opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any
provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
with this agreement, and any volunteers associated with the production,
promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
that arise directly or indirectly from any of the following which you do
or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of computers
including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists
because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at
https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
throughout numerous locations. Its business office is located at
809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact
information can be found at the Foundation's web site and official
page at https://pglaf.org
For additional contact information:
Dr. Gregory B. Newby
Chief Executive and Director
gbnewby@pglaf.org
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation
Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
spread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.
The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To
SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
particular state visit https://pglaf.org
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including including checks, online payments and credit card
donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate
Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic
works.
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
concept of a library of electronic works that could be freely shared
with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project
Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily
keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
https://www.gutenberg.org
This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.