Marcus Aurelius Antoninus elmélkedései

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76130 ***

Antoninus philosophus (Annius Verus), máskép Marcus Aurelius és igy legesméretesb, szül. 121-ikb. K. u., fogadott atyjának Antoninus Piusnak halála után 161. jutott a’ kormányra. Az uralkodást önkényt megosztá Lucius Verussal, kit Caesarnak ’s Augustusnak nevezett ’s Lucilla leányával összeházasitott. Plutarchus unokájától Sextustól, Athenei Herodes szónoktól és hires törvénytudó L. Volusius Mecianustól neveltetvén ’s oktattatván, tudóssá lön ’s kivált a’ Stoa philosophiájába szeretett. Mig hadvezérei Statius Priscus, -4- Avidius Cassius, Marius Verus, és Fronto a’ Parthusokat megverték, Örmény országot, Babyloniát, Mediát elfoglalták ’s Seleucia városát a’ Tigris mellett feldulták, M. Aurelius Romára és a’ Németekre forditá figyelmét. A’ várost döghalal, éhség és vizár pusztitá, mellyek gyászos következését enyhiteni törekedett; ezek gyakor beütéseik által a’ romai határt háborgatták, dé visszaverettek. A’ parthusi háboru végével mind a’ két császár diadalmi pompát tartott és Parthicus nevet vett fel. Azonban keves idő mulva rettenetes döghalál ütött ki, mellyet a’ keleti hadi sereg, merre csak ment, mindenütt elterjesztett. Ehhez járult földrengés, vizár és a’ határos népek fellázadása Galliátol kezdve szinte a’ fekete tengerig. A’ császárok Aquilejába mentek, hogy kikelettel a’ Marcomannokat megtámadják. Ezek vissza vonultak és békességért könyörögtek; de szerencséjére M. Aurelius nem hitt nekik ’s hadi seregeit összegyüjtve tartotta. Meg is jelentek azok -5- ujolag és a’ háboru nyolcz évig tartott változó szerencsével. Verus a’ háboru második évében elholt, 174. az ellenség szinte Italiába nyomult, a’ döghalál sok embert elragadott és mivel a’ kincstár ki volt üritve, palotájának drágaságait kénytelenitetett eladni a’ császár, hogy a’ háborut folytathassa. A’ következő táborozásokban Roma győzött. Mikor 178. a’ császár Esztergam mellett a’ Quadokkal szemben állana, ezektől körülvétetvén, vizszüke miatt végveszélyben forgott; de egyszerre rémitő vihar támad, lankadt seregét zápor eső éleszti és ő győzedelmeskedik. Erre a’ Marcomannok, Quadok és egyéb Németek békességért esedeztek. Avidius Cassiusnak lázadása, ki Egyiptomot és a’ taurini vidéket meghóditotta, elvoná győzedelmétől a’ császárt; de minekelőtte Asiába érne, a’ lázitót önpártosai meggyilkolták. M. Aurelius ezeknek megkegyelmezett. Romába diadalmi pompával ment és a’ belső dolgokkal foglalatoskodott, mig a’ Marcomannok új -6- megtámadásai ismét táborba szállani nem kényszeritették. Több izben megverte őket; hanem Sírmiumban megbetegedvén, Aurelius Victor szerint Vindobonában elholt, élet. 59. uralk. 19. évéb. Görögül irt elmélkedéseinek legjobb kiadása mellyet Casaubonus (Lond. 1643.) Morus (Lip 1775.) Schultz (1802. és 1820.) és Corai (Paris 1816.) szerzett. Marcus a’ romai legjobb császárok közé tartozik. (Közhasznu esméretek tára.)

Antoninus elmélkedései.

2. Atyám dicsősége ’s emléke szerénységre ’s férfias magaviseletre intett.

3. Anyámtól tanultam kegyességet ’s jótékonyságot és nem csak a’ rosz cselekedetektől, hanem még a’ rosz gondolatoktól is tartozkodást; az élelemben takarékosságot, melly távol van az elpuhult életmód fényüzésétől.

4. Ősatyámtól: hogy ne menjek köz oktatóintézetbe; hanem ügyes házi tanitót tartsak, és -8- hogy ezen dologban a költséggel nem kell fösvénykedni.

5. Tanitómtól: sem a’ circei játékokban a’ zöld vagy kék szinnel nem tartani, sem a’ gladiatori bajvivásokban a’ kerek vagy hosszu paizsokkal; hanem hogy megedzem magamat, elégedett, önmunkás, mások dolgaíval nem törődő ’s a’ rágalmazók iránt siket legyek.

6. Diognetustól: tartózkodni a’ hiú dolgok hajhászásától; a’ varázslók ’s szemfényvesztők csevegéseinek hitelt nem adni; a’ bübájosok, ördögüzések ’s illyesektől, a’ fürjtartástól ’s minden hasonló dolgokkali szenvedélyes foglalatosságtól ovakodni; a’ szabadelmüséget eltürni; a’ bölcsészettel megbarátkozni. – Tanácsára hallgattam először Bachiust, aztán Tandasist és Marciant; irtam mint ifju beszélgetéseket; magam kértem fekvésül faágyat és bőrt ’s a’ mi még a’ Hellen philosophus miveltségéhez tartozik.

7. Rusticustól: hogy föleszméltem, miszerint erkölcseim javitása ’s gondos müvelése szükséges; óvakodni minden sophisticai szenvedélytől, minden irásbeli értekezéstől bár mi kérdés fölött, minden intő beszéd mondásától; ’s hogy mint fásult szivü vagy bőkezű ne mutatkozzam; megvetni a’ szónoklati ’s költészi szóczikornyát, meg azon hiuságot, -9- miszerint otthon togában járjak, és hogy semmi illyest ne tegyek; a’ leveleket mesterkéltség nélkül irni, a’ szerint mint a’ mellyet maga Sinuessából az anyámnak irt; ellenségim és megsértőimnek, megbánásuk első kijelentésére megkérlelődve nyujtani kezemet a’ kibékülésre; irományokat pontosan olvasni, a’ nélkül hogy a’ főértelemmel megelégedném, ’s a’ csacskáknak hamar hitelt nem adni. Nékie köszönöm végre az Epictetusi értekezések olvasását, mellyeket könyvtárából velem közlött.

8. Apolloniustól: szabad lenni a’ legkisebb változékonyság nélkül; semmi egyébre legkevésbé nem ügyelni mint az észre; mindig ugyanaz lenni, a’ legkinosabb féjdalomban, gyermekének elvesztekor ’s a’ hosszadalmas nyavalákban. Ő rajta világosan láttam, élő példában, mikép lehet ugyanazon ember állhatatos és még is engedékeny. Benne olly tanitót találtam, ki az oktatásnál nem kedvetlen; ’s ki előadási ügyességét valóban csekélységnek tartotta. Tőle tanultam végre, mint lehet barátoktól úgy nevezett szivességeket elfogadnunk, a’ nélkül hogy becsületünket kisebbitnénk ez által, vagy pedig érzéketlenséget árulnánk el.

9. Sextustól: kedélyességet; a’ házi dolgok atyai igazgatásának példáját; és hogy magamat elhatározzam természet szerint élni; mesterkéltlen magarátartást; -10- barátim iránt figyelmes gondoskodást; tudatlanokat ’s balvéleményüeket eltürni; ’s magamat mindenekhez alkalmazni: mert az ő társalgása kedvesebb volt, mint minden hizelgés, a’ nélkül hogy ugyan akkor épen azon embernél tisztelete csökkent volna. Ő tanitott világos ’s szabályos mód szerint fölfedezni és elrendezni az életbölcseséghez tartozó elveket; a’ haragnak és erős indulatoknak minden nyilatkozatit elkerülni, a’ nélkül hogy ezen indulatlanság mellett a’ valódi szeretet vonzalmait kioltanám; továbbá dicsőséget zaj, ’s tudományosságot kérkedés nélkül szerezni.

10. A’ grammaticus Alexandertől: tartózkodni a’ korholás és szemrehányástól azok irányában, kik idegen ’s nyelvelleni vagy rosszul hangzó kifejezéssel élnek ’s nékiek a’ felelet vagy határzat, avagy a’ tárgyalás fordulata által kifejezésökre nem czélozni, sem más jól alkalmazott emlékeztetés által ki nem jelelni, mint kellett volna szólniok.

11. Frontotól: azon tanulságot, hogy a’ zsarnokság, irigységet, alattomosságot, ’s tettetést okoz ’s hogy közönségesen, az ugy nevezett nemesek, a’ nemes érzelmektől legtávolabb vannak.

12. A’ Platonicus Alexandertől: hogy sokszor és szükségtelen ne mondjam valakinek, sem levélben ne irjam, hogy el vagyok foglalva; és hogy -11- ez által illy módon, azon szin alatt, mintha sok dolgaim volnának, kötelességimet el ne mulasszam, mellyeket a’ körülmények kortársaink iránt kivánnak.

13. Catulustól: el nem mellőzni a’ barátnak panaszait, ha talán oknélküliek volnának is, hanem törekedni őt szokott állapotjába vissza helyezni; tanitóimról szivemből jót beszélni, mint Domitiusról ’s Athenodorusról mondatik, ’s magzatimat igazán szeretni.

14. Severus testvéremtől: rokon, törvény, ’s igazság szeretetet; megesmérni Thraseát, Helvidiust, Catot, Diont és Brutust; hogy országomat olly törvények szerint igazgassam, mellyek előtt semmi személyválogatás nincsen, ’s olly kormányzást kövessek, melly semmit sem tisztel inkább mint az alattvalók szabadságát; rendesen és szilárdul megmaradni a’ bölcseség tiszteleténél; jótékony ’s adakozó lenni; barátimtól a’ legjobbat reményleni ’s szeretetökben bizni; azok előtt nem titkolni neheztelésemet kík azt megérdemlik ’s velök, a’ mit akarok vagy nem akarok, nem kitalálgattatni, hanem nékiek nyiltan ki mondani.

15. Maximustól: magamon uralkodni és semmitől magamat elcsábitani nem hagyni; a’ vidámlelküséget minden állapotban még a’ betegségben is megtartani; egy nyájosságból és rátartásból jól vegyitett -12- jellemet szerezni; zugolodás nélkül elvégezni a’ teendőket. Mindenki azt hitte beszéde felől, hogy meggyőződésével megegyező ’s cselekedetiről, hogy soha roszra nem czéloznak. Ő soha nem árult el csodálkozást vagy bámulást, nem szeleskedést vagy késedelmeskedést, vagy megzavarodást, vagy kedvetlenkedést, vagy vígságot, avagy ellenben haragot vagy gyanakodást. Ő jótékony, engesztelhető, hazugság gyülölő volt; ’s inkább egy javulásra nem szoruló mint egy megjobbitott embert mutatott, úgy hogy általa senki sem vélte magát megvetettnek, sem nem merészkedett magát nála jobbnak tartani; a’ tréfában az illedelem határai közt maradt.

16. Atyámon megjegyzém magamnak: az ő nyájosságát és rendithetlen szilárdságát jól meggondolt föltételiben; a’ külső tiszteltetés hiú vágya’ megvetését; a’ munkábani serénységét és állhatatosságát; hajlamát, mellyel mások közhasznu tanácsát kihallgatta; mint bánt mindenekkel változás nélkül érdemök szerint; okosságát, hol kelljen szigorúnak, hol engedékenynek lenni; óvakodását fiatalkák szerelmétől; közjóra törekvését; mint nem kényszeritette barátit mindig vele enni ’s vele utazni; mint találták őt mindenkor egyenlőn azok kik valami foglalatosságuk miatt eltávoztak volt; terveinek szoros visgálatát ’s azok -13- megtartását; mert ő nem hagyott föl a nyomozással időnek előtte ’s nem elégedett meg azzal, mi legelőször eszébe jutott; mint tudta barátait megtartani, a’ nélkül hogy őket megunta vagy bolondságig szerette volna; mindenbeni megelégedését ’s vidámságát; mint látta a’ messze jövendőt előre, ’s volt a’ legcsekélyebb dolgokról előgondoskodással minden lárma nélkül; mint távolitott magától minden néptapsot ’s hizelgést; mint ügyelt szünetlen az uralkodás foglalkozásira; mint mérsékelte a’ köz költségeket, ’s türte azon vádot nagylelkűen melly e’ miatt érte. Az istenekre nézve nem volt babonás félelmü, az embereket illetőleg pedig felül emelkedett azon vágyon, hogy ajándék ’s hizelgés által a’ nép kegyét keresse. Ellenben józannak, állhatatosnak mutatkozott mindenben, soha kislelkünek ’s ujitásra törekvőnek. Azon javakkal, mik a vidám élethez tartoznak ’s mikkel a’ sors bőségesen megáldotta, fenhejázás ’s egyszersmind visszatartózkodás nélkül élt ’s azt, mije volt aggodalom nélkül használta, nem ohajtva azt, miben szükölködött. Senki sem mondhatta róla hogy Sophista vagy oktondi vagy pöffeszkedő, hanem hogy egy érett eszü, nagy tökélyü, hizelgésen fölülemelkedett, más és saját ügyei vitelében jártas férfiu. Ezen fölül tudta az igazi bölcseséget becsülni, a’ nélkül hogy másoknak -14- szemrehányást tett, vagy magát másoktól elcsábitani hagyta volna; a társalkodásban kellemes volt és szerette a’ tréfát tulcsapongás nélkül; testét illetőleg gondoskodása mérséklett volt, – nem mint az életökre fösvényeké, – sem fényüző sem elhanyagolt; hanem vigyázata által véghez vitte, hogy az orvosi tudománynak mind belső mind külső gyógyszereire csak igen ritkán szorult Leginkább megjegyzést érdemel, hogy minden irígység nélkül annak adta az elsőbbséget, ki valami tökélyt mutatott akár a’ szónoklatban, akár a’ törvény akár az erkölcs tudományban, akár pedig más esméretben; sőt segélyökre volt, hogy mindenik saját elsőbbsége szerint tiszteltessék; és hogy az ősöknek intézkedéseihez hű maradt mindenben, a’ nélkül hogy ezen ragaszkodást fitogtatta volna. Kerülte a’ mi változó és állhatatlan, szeretett ugyanazon helyeken ’s ugyanazon ügyekkel foglalkozni. Nagy főfájdalmai után mindjárt ifjui kedvvel ’s vidámsággal ment szokott munkájához. Titka nem sok sőt kevés volt ’s az is ritkán és ollyan, melly a’ közjót illette. Okosságot ’s mérséklést mutatott a’ nyilvános játékok ünnepein, nagy müvek mutatványinál ’s illyeseknél; – mind olly ember tulajdonai, ki egyedül kötelességére nézett, nem pedig azon dicsőségre, mellyet cselekedetei által magának szerezhetett -15- volna. Soha idején kivül nem fürdött, nem volt épitési szenvedélye, keveset gondolt ételeivel, ruházatának finomságával és szinével vagy rabszolgáinak szépségével Többnyire Loriumi vagy Lanuviumi öltözetet viselt. – Minő kimélettel bánt ama Tusculanumi állodalmi-bérlővel midőn az bocsánatért kérte! és illyen volt egész magaviselete Semmit sem barátságtalan, kérlelhetlen, vagy szenvedélyes, avagy hogy azt mondhatta volna róla valaki: ez tulságos. Sőt mindent éretten ’s mintegy időzve, meggondolva, szilárdul megállopitva ’s következetesen cselekedett. Igy lehetett azt reá alkalmazni, mit ama jelentés Socratesről mond: hogy ő azon dolgok nélkül tudott el lenni és ismét velök élni, mellyek fogyatkozásánál a’ sokaság gyengeségét, a’ velök élésnél pedig telhetlenségét árulja el. Mert azon esetben erősen tűrni és ebben mérsékelve élvezni tudni, tökélyetes ’s meggyőzhetlen lelkü ember tulajdona és illyen volt ő Maximus betegségében.

17. Köszönet az isteneknek, hogy jó őseim, jó szüleim, jó testvérem, jó tanitóm, jó háznépem, rokonim, barátim és csaknem mind jó emberek voltak körülöttem. És hogy azok közül egyet sem bántottam meg hirtelenkedésből; pedig olly hajlamok mellett, mellyeknél fogva bizonyos esetekben az -16- könnyen megtörténhetett volna. De az istenek jótéteménye az, hogy a’ körülmények illy összefolyását meggátolták, mi által bünre késztettem volna; hogy még tovább nem neveltettem a’ nagy atyám ágyasától; hogy ifjuságom virágát megtartottam; hogy időnek előtte nem vesztegettem férfi erőmet, hanem még időn túl is megőriztem; hogy ugyanaz volt uralkodóm és atyám, ki belőlem minden hiuságot kiirtani ’s azon gondolatra tudott vezetni, hogy ellehet az ember, ha az udvarnál él is poroszlók, pompás öltözetek, szövétnekek, szobrok ’s más illy fényűzés nélkül; sőt szabad csaknem egészen mint magános ember, ugy élni, a’ nélkül hogy ez által kevesebb tisztelettel és méltósággal birna mint országló az ő munkálatiban. – Az isteneknek köszönöm továbbá testvéremet, ki magaviseletével fölbuzditott magamra gondosabban figyelni és egyszersmind becsülése ’s gyengédségével felvidámitott; nékiek köszönöm gyermekimet, kik nem minden észtehetség nélküliek ’s testre nem hibásak; nékiek köszönöm azt is, hogy nem tettem nagyobb előmenetelt az ékesszóllásban, verselésben és más illyes tudományokban, mellyek könnyen elragadhattak volna, ha azokban jobb haladásomat sejditem; hogy nevelőimet halasztás nélkül olly tisztségbe helyeztem, minőt ohajtani látszottak, a’ nélkül hogy azon reménységgel -17- tartóztattam volna, miszerint fiatalságuk miatt az csak később történhetnék; hogy megesmértem Apolloniust, Rusticust és Maximust; hogy élénken és sokszor képzeltem magamnak a’ természetszerinti élet minőségét; hogy az istenek részéről ’s a’ tőlök nyert belátás, segedelem és sugallat által mitsem gátoltattam a’ természet szerint élni, hacsak magam hibájából ’s az isteni serkentés ’s mondhatnám nyilatkozat elhanyagolásából, készakarva vissza nem maradtam; hogy testem illyen életmód’ mellett illy soká kitartott; hogy sem Benedictával sem Theodotussal érintkezésbe nem jöttem; hogy sokszor megsértvén Rusticust, soha sem cselekedtem ollyast ellene, mit most meg kellene bánnom; hogy azon rövid élet mellett, melly anyámnak jutott, még is az utolsó éveket szemei előtt töltöttem el; hogy midőn valamelly szegényen vagy szenvedőn segíteni akartam, soha sem kellett azt válaszolnom, hogy vagyonom nem engedi; ’s hogy magam is nem jutottam olly szükségre, miszerint másoktól kénytelenségből vegyek el valamit. Az isteneknek köszönöm feleségemet, ki olly kellemes, nyájas és olly egyszerü; azon szerencsét, hogy gyermekeimnek mindig ügyes nevelőket találtam; azon adatokat, mellyekét az álombetegségek ellen, egyebek közt a’ vérhányás és szédülélés elleni -18- szerekről vettem, és a’ Kajétai szerről szinte úgy mint a’ Chrestaérol; hogy a’ bölcsészetre való hajlamon mellett valamelly Sophistának kezébe nem kerültem; hogy könyvirással, következtetések taglalatjával ’s természeti nyomozásokkal kötelességemet el nem mulasztottam. Mind ezekhez szükséges volt az istenek és a’ szerencse segedelme.

1. Reggel igy szólj magadhoz: ma kiváncsi, háladatlan, szemtelen, ravasz ’s irigy emberekkel fogok találkozni. Mind ezen hibák onnan szármoznak, mert ők a’ jót és rosszat nem esmérik. De én esmérem a’ jónak természetét, hogy szép, és a’ rosszét, hogy rút; esmérem a’ vétkesnek is természét, hogy az enyimmel rokon, nem csak vérre és magra, hanem lélekre és az isteni szikrára nézve is; meg sem kárositathatom egyiktől is, mert a’ rosz el nem tántorithat; ’s épen illy kevéssé neheztelhetek rokonimra ’s ellenségeskedhetem velök: mert közös működésre teremtettünk, mint a’ lábak, kezek, szemhéjak ’s a’ fogak a’ felső és alsó álkapczában. Tehát -19- egymás ellen dolgozni, természet elleni volna; pedig valaki iránt neheztelést ’s megvetést mutatni, annyi mint ellene dolgozni.

2. Akár mi vagyok, az csak hus, lehellet és a’ kormányzó ész. Félre a könyvekkel! Ne tétovázzál: mert az neked nem engedtetett. Hanem inkább vessd meg testedet, mintha mindjárt meg kellene halnod; vér az és csont, egy idegekből és erekből készült szövet. Tekintsd meg a’ te lehelletedet is! mi az egyéb mint pára; soha sem ugyanaz; hanem majd kileheljük majd beszivjuk. A’ harmadik a’ kormányzó ész. Gondold már most magadban: öreg vagy; ne hagyd az észt tovább szolgaságban; és sem társaság elleni indulatoktól vezettetni, sem jelen állapotoddal megelégedetlennek lenni, vagy a’ jövendő előtt rettegni.

3. Az istenek munkái telvék gondviselésökkel; a’ szerencséé nincsenek a’ természetből kizárva; az az nincsenek a’ természettől igazgatott tárgyok közösségén és egybeköttetésén kivül. Ettől szármozik minden. De ehhez jön még a’ szükség, és az, mi a’ világ egyetemének hasznos, mellynek része vagy. Hanem az a’ természet minden részének is jó, a’ mit az egésznek természete magával hoz és fentartására szolgál. Fentartják pedig a’ világot úgy az összetett mint az elemi dolgok változatai. Elégségesek -20- lesznek neked ezen elvek, ha egyszer elfogadtad. A’ könyvszomjat pedig oltsd ki; hogy ne zúgolódva halj meg, hanem vidámon és igazi szivbeli hálával az istenek iránt.

4. Gondold meg mi soká halasztgatod ezt ’s hányszor nyertél alkalmat reá az istenektől, a’ nélkül hogy használtad volna. Végre csak ugyan kell érezned, melly világnak légy része ’s melly világkormányzónak kifolyása; és hogy időd határa ki van szabva, ha nem használod lelked felderitésére, el tünik az, és eltünvén többé vissza nem kerül soha.

5. Mindenkor ügyelj arra komolyan, hogy dolgaidat mint Római és mint férfi végezd el, kitünő de nem mesterkélt maga rátartással, emberszeretettel, szabadelmüséggel és igazsággal, s nyugtodat semmi más aggodalom ne zavarja. Ezt pedig ugy éred el, ha minden tettedet ugy viszed véghez, mint éltedben az utolsót, minden meggondolatlanságtól az ész törvényei iránt ellenszenvtől, szineskedéstől, önzéstől és sorsoddali elégedetlenségtől menten. Látod mi kevés az, minek birtokában az ember olly kellemesen sőt istenileg tölti az életet s magok az istenek sem kívánnak többet attól, ki ezeket megtartja.

6. Lealacsonyitod, magadat alacsonyitod le ó lélek! de majd hogy becsületedet visszaszerezd, alig -21- leszen alkalmad. Mindeneknek siet rövid élete; a’ tiéd is hamar végéhez jár, azonban hogy önbecsedre nem ügyelsz ’s mások lelkében keresed boldogságodat.

7. Valljon szórakodottá tehetnek e’ a’ küldolgok; ha csak időt vész magadnak hasznos tudományok szerzésére ’s minden tétovázást kerülsz. De egy más tévedéstől is őrizkedjél, mert azok közül is sokan bohóskodnak kik éltökben sokat fáradoznak minden czél nélkül, mellyre vágyaik és képzeleteik általában irányozva volnának.

8. Alig látók azt, hogy valaki azért szerencsétlen lett, mivel nem vigyázott arra, mi történik más lelkében; de azok kik saját lelkök gerjedelmire nem ügyelnek, szükségkép szerencsétlenek.

9. Megemlékezzél mindig arról, mi az egésznek természete és mi a’ tiéd, és ez melly viszonyban van amahoz; minő rész az és milly egésznek legyen a’ része; hogy senki sem akadályozhat a’ természet szerint, mellynek része vagy, cselekedni és beszélni.

10. Theophrastus bölcsészileg helyesen jegyzi meg a’ vétkek összehasonlitásánál – ha csak valaki ezt a’ szokott fogalmak szerint akarja tenni, – hogy a’ szándékosan elkövetett vétkek sulyosbak, mint mellyeket a’ harag szül. Mert a’ boszús valami titkos félelemmel látszik az okkosságtól eltávozni; -22- a’ ki pedig szándékosan vétkezik, buja örömnek adja magát és mintegy zabolátlanabb ’s elkényezettebbnek látszik. Jól jegyzi tehát meg ő, ’s egy bölcsészhez méltólag, azt állitván: hogy nagyobb büntetést érdemel az, ki gyönyörből vétkezik mint az, ki fájdalomból. Valóban az első hasonlit olly emberhez, ki előbb igaztalanságot szenved és a’ fajdalom által kénszeritetik boszúra; a’ másik ellenben önösztönéból határozza el magét igaztalanságra, valamelly vágytól hagyván magát elragadtatni a’ cselekvésre.

11. Mintha e’ pillanatban el kellene éltedet hagynod, mindent ugy tégy ’s ugy gondolj meg. Az emberektől megválni pedig, ha csak istenek vannak, nem ijesztő; mert ezek semmi rosznak kitenni nem fognak; ha pedig nem léteznek, vagy az emberi dolgokkal nem gondolnak, minek olly világban élni, melly istenek és gondviselés nélkül van. De léteznek ők valóban és gondolnak is az emberekkel; ’s hogy az ember semmi valódi bajba ne esnék, azt egészen önkényére hagyták. Ha még ezen kivül valami rosz érhetné, gondoskodtak volna arról is, hogy egyedül magátol függjön annak kikerülése. De a’ mi roszzabbá az embert nem teszi, mint tehetné életét roszabbá? Mert ezt a’ világegyetem természete sem tudatlanságból sem tudva, – -23- midőn tudníllik tehetlenségből nem mellőzhette vagy javithatta volna meg, el nem mulasztotta volna; nem is tévedett volna sem tehetlenség sem ügyetlenségből soha annyira, hogy gonosznak és jónak a’ jóbol és roszból egyenlő rész jusson! – A’ halál pedig és az élet, becsület és gyalázat, fájdalom és öröm, gazdagság és szegénység ’s minden illyes, egyenlőn juthat a’ jóknak úgy mint a’ gonoszoknak, minthogy az ember becsét sem nem emelik sem nem csökkentik ’s igy sem javak sem bajok.

12. Mi hamar eltünik minden! az emberek a’ világban ’s az ő hirök nevök az időben; millyen minden érzéki, főkép az, mi kellemmel ingerel, akadályokkal ijeszt ’s a’ képzelődés által el van hiresztelve; minő hitvány, megvetendő, alacsony, veszendő és mulékony. Ime a’ józan gondolkodás tárgyai: Kik azok, kiknek véleménye és beszéde a’ mi dicsőségünkkel játékot üz? Mi a’ meghalás, ha egyedül magát fogod föl, s’ gondolatodban azt tőle elválasztod, mit vele a’ képzelet össze köt? Valjon vehetni e’ abban egyebet észre, mint a’ természet működését? Pedig ki valami természetes dologtol fél, az gyermek. De ez nem csak hogy müve a’ természetnek, hanem annak hasznos müve is. Továbbá: mikép határos az ember az istennel? és lénye -24- melly része által? és mikor? ’s minő állapotban van az embernek ezen része?

13. Semmi sem nyomorúbb, mint olly ember, ki mindent mintegy köröskörül bejár, a’ földnek gyomrát, mint a’ költő mondja, feldulja, és azt kitalálni törekszik, mi embertársai lelkében történik, a’ nélkül hogy által látná, miszerint nékie elegendő, magában önistenével társalogni ’s annak méltólag szolgálni. Ezen szolgálat pedig abban áll, ha tisztán megtartjuk az indulatok, hiuság ’s minden ellenszenvtől az istenek igazgatása ’s az emberek tettei irányában. Mert az istenek rendeletei tökélyökre nézve tisztelendők; az emberek cselekedetei pedig rokonságukért méltók a’ szeretetre; s’ néha némüleg szánandók a’ jóban és roszban való tudatlanságukért, – mi nem csekélyebb gyengeség annál, melly tehetlenné teszen a’ fejérnek a’ feketétől való meg különböztetésére.

14. Ha három ezer ’s meg annyi myriadokig élhetnél is még, gondold meg egyszersmind, hogy senki sem veszt el más életet, mint mellyet valóban él, és nem él mást, mint mellyet elveszt. Tehát a’ leghosszabb élet a’ legrövidebbel egyet ér. Mert a’ jelen mindenkinek egyenlő, ha a’ mult nem hasonló is; és az mi elveszik úgy látszik mintha egy pillanatban tünnék el. Nem is vesztheti el senki a’ -25- multat vagy a’ jövőt, mert ki foszthatna attól meg valakit, a’ mivel nem bir. Azért ezen kettőre megemlékezzél: egyrészről, hogy minden hasonló öröktől fogva ’s mintegy körben forog, ’s hogy semmi különbséget nem tesz, ha száz vagy kétszáz évig avagy végtelen időkig látja is valaki azt; más részről, hogy a’ leghosszabb életü ’s a’ legkorábban elhaló egyet veszt. Mert csak a’ jelent vesztheti el valaki, minthogy egyedül az az övé; és a’ mije valakinek nincsen, azt el sem vesztheti.

15. Minden képzelődés! Mert a’ cynicus Monimus állitásainak igazsága világos; világos ezen állitásnak hasznos volta is, ha csak addig terjesztetik ki, meddig igaz.

16. Lealacsonyitja az ember lelke magát leginkább akkor, ha magaviselete által mintegy salakja és fekélye leszen a’ világnak. Pedig valami eseményen boszankodni, meghasonlás a’ természettel, melly az ő részeiben minden egyéb dolgok lényegét benfoglalja. – Továbbá lealacsonyitja magát, midőn valamelly embert gyülöl, vagy vele ellenségeskedik; és illyenek a’ haragtartók. – Harmadszor lealacsonyitja magát, ha a’ gyönyörnek vagy fájdalomnak rabja lesz. – Negyedszer, ha álnokság, szineskedés és igaztalanság van cselekedetében vagy beszédében. – Ötödször, ha valamelly -26- tettét és törekvését bizonyos czélra nem irányozza és valamit meggondolatlanul ’s következetesség nélkül tesz, midőn még a’ legcsekélyebb dolgoknak is bizonyos czélra kell vonatkozniok. Az okos teremtményeknek pedig az czélja, hogy a’ legrégibb állodalom ’s a’ legtiszteletesb országalkotmány okos törvényeit kövessék.

17. Az ember életének ideje egy pillanat; lénye mindig folyamatban; érzelme homályos; testalkata romlandó; lelke változékony; szerencséje kitanulhatlan; ’s hire egy meggondolatlan hang. Egy szóval mi a’ testet illeti mind áradat, mi a’ lelket, álom és gőz; az élet folytonos háboru ’s jövevény vándorlása. Valjon mi vezérelhetné őt? Egyedül a’ philosophia. Ez abban áll hogy bennünk az istent meg nem fertőzve és sértetlenűl megőrizzük, gyönyörön és bajon fölül emelkedve; hogy mitse cselekedjék ok nélkül, semmit csalárdság vagy álnokságból; másra ne szoruljan; minden eseményeket ’s viszontagságokat úgy vegyen, mint önmagával egy kutfőböl eredőket; mindenek után pedig a’ halált vidám lélekkel várja, mint az alkatrészek felbomlását, mikből minden élő lény szerkesztve van. De ha magokra az egyes anyagokra semmi rémitő abban nincs, hogy folyvást egyik a’ másikba átváltozik; miért rettegjük mindenek elváltoztát és felbomlását? -27- Mert hiszen ez is természetes, pedig semmi nem rosz a’ mi természetes. –

1. Nem csak azt kell meggondolni, hogy az élet naponkínt fogy ’s mindig kevesebb marad belőle; hanem az is fontolóra veendő, hogy hosszabb élet mellett mindenkor bizonytalan, ha elménk is egyenlő erejét megtartja e’ kötelességeink ’s azon tudománynál, melly az emberi és isteni dolgoknak eszméjét magában foglalja. Mert ha az ész bohóvá kezd is lenni, azért a’ lehelés, az emézstés, a’ tehetség képzeletek ’s vágyakkal birni, meg nem szünik. De azon tehetség, – miszerint önmagát igazgassa, kötelessége minden részét átlássa, képzelmeit helyesen megbirálja ’s azon belátásra is szert tehessen, ha valjon már most kelljen e’ életének véget vetni, és más hasonló dolgokat fölfogjon, mellyek minden esetre ügyes észt kivánnak, – ezen tehetség előbb kialszik. Sietni kell tehát, nem csak mivel a’ halál minden órán közeledik, hanem azért is mivel sokszor tetteinkbe való belátásunk ’s értelmünk elhágy halálunk előtt. -28-

2. Az is megjegyzésre méltó, hogy azon tárgyoknak is, mellyek a’ természet terményeivel rokonak, van valami kelleme és vonzó ereje. Igy midőn kenyeret sütnek felszakadnak némelly részek; ezek ha bár elválnak is, ’s a’ sütőnek akarata ellen támodnak, még is kinálkozók ’s az étvágyat valami különös módon ingerlik. Teljesen meg érvén, a’ fügék is megrepedeznek, ’s a’ jól megérett olajgyümölcsnél még a’ rothatás közelgése is valami szépen mutatkozik. A’ földrehajoló kalászok, az oroszlánynak haragos serénye, a’ vadkan agyaráról lefolyó hab ’s több más tárgyok, magán tekintve távol vannak minden szépségtől, de összeköttetésben a’ természet müveivel, bizonyos ékeségül szolgálnak ’s a’ nézőt elragadják. Azért ha valaki hajlammal egyszersmind a’ világegyetem eseményibe való mély belátást egyesitne, alig találna egy – az okok ’s következmények törvényei szerint történt változást, melly valami kedvességgel nem ajánlkoznék. Akkor nem nézné csekélyebb gyönyörrel az állatok igazi agyarát, mintha azt a’ festő vagy szobrász utánozva mutatja. Müvelt szeme szinte ugy nem fogja a’ léleknek és vénülő asszonynak érettségét és szepségét ellmellőzni, mint az ífjunak kellemeit. Van még sok olly tárgy, melly nem mindeneknek kedves, -29- hanem egyedül, kinek nyilt esze van a’ természethez és annak müveihez.

3. Hippocrates sok betegségeket meggyógyitott, de még is megbetegült maga is és megholt. A’ Chaldeusok sokak halálát előre megjövendelték; de a’ sorsnak napja reájok is följött. Alexander, Pompejus és Cajus Caesar sok városokat egészen földultak ’s a’ csatában sok ezer lovagokat és gyalogokat levertek; de végre ők is elvesztették az életet. Heraclitus sok természeti nyomozásokat tett a’ világ megégése fölött: őt a’ vizkórság lepte meg ’s ebben halt el. Democritust a’ férgek, úgy Socratest is azok emésztették meg. – Mit akarsz mind ezzel? – Te hajóra száltál, eveztél, a’ révbe értél. Szálj ki tehát! – De ha más életbe? Teljes minden az istenekkel, teljes ott is. – Hát ha érzéketlenségbe? – Ugy bajon és örömön fölül emelkedel, és nem fogsz tovább ezen testnek szolgálni, mi annál becstelenebb, minél nemesb a’ szolgáló rész: mert az ész egy istenség, amaz por és hamu.

4. Éltednek többi részét ne töltsd másokon való gondolatokkal, ha csak a’ közjóra valami behatással nincsenek; mert azonban más dolgodat mulasztod el, mig azon gondolkodol, mit és miért cselekszik ez vagy amaz? mit mond? mi ohajtása és szándéka? és hasonlókon, mi önlelked visgálatától -30- el von. Kerülnöd kell tehát minden haszontalant ’s fölöslegest gondolatid sorában, mindenek előtt pedig minden kandiságot és erkölcstelenséget; és szoktatnod magadat, csak olly képzeletekkel foglalkodni, mellyeknél azon kérdésre: mit gondolsz most? tüstént nyiltszivüleg felelhetsz: ezt vagy amazt; miből mindjárt ki kellene tünni, hogy azok mind olly gondolatok, mellyek egy egyszerü, jóakaratu ’s társadalmi lényhez illenek, ki minden olly gondolatot magához méltatlannak tart, melly bujaságra ’s általában testi élvezetre, féltékenységre, irigységre vagy gyanakodásra ’s akármi más ollyasra czéloz, mellynél azon vallomás, hogy az eszedben volt légyen, meg szégyenitne. Valóban az illy ember, ki tovább nem halasztgatja, mintegy a’ legnemesbek egyike lenni, papja és szolgája az isteneknek, ’s a’ benne lakó geniusnak szenteli magát melly őt minden fajtalanságtól megtisztitja, minden fájdalom ellenében sérthetlenné, minden bántalmon felülelmelkedetté, semmi bünre fel nem ingerelhetővé ’s eltántorithatlanná teszi minden gonoszság irányában, őt a’ minden küzdelmek legnemesbikében küzdővé avatván, – hogy semmi szenvedélytől meg ne győzettessék, az igazság szinébe mártja, forro szeretet gerjeszt benne az iránt, mi a sorstól osztályrésze lett, ’s olly lénnyé képzi, melly ritkán ’s csak -31- nagy szükségben és a’ közjóért gondol mások beszéde, tette és eszméivel; egyedül azt teszi munkássága tárgyává, mi önmagát illeti ’s azt fontolja meg szilárd komolysággal, mit az egyetemes természet nékie szánt; amazt az erkölcsi törvény szerint cselekszi; ezt pedig teljes meggyőződéséből tartja jónak Mert a’ mindeneknek ki szabott sors, melly nékie jut, hasznára szolgál nékie is. Emlékezetében tartja mindig azt is, hogy minden okos teremtmények rokonak, ’s hogy az emberi természethez illó, minden emberekről gondoskodni. – Nem kell törekedni mindenek dicsérete után, hanem csak azokénak, kik a’ természet szerint élnek; azért soha sem felejti el, mit mivelnek mások otthon, vagy a’ házon kivűl, mit éjjel és mit nappal, ’s minő emberekkel társalkodnak. Azért tehát azok dicséretét sem becsüli, kik önmagokat sem becsülik.

5. Semmit se cselekedjél kedvetlenül, semmit közhaszon nélkül, semmit meggondolatlanul, semmit indulatosságból. Ne czifrázza semmi szónoki ékesség gondolatidat! se igen nyelves ne légy, se felettébb foglalatoskodó. Hanem a’ benned lévő isten legyen egy élemedett tiszteletes és politicus embernek, egy Rómainak és egy fejedelemnek vezére, ki állapotjárol maga rendelkezett, hasonlón ahhoz, ki örömmel vár a’ szóra, melly az életből -32- ki szóllitsa, nem szorulván sem esküre sem emberi tanubizonyságra. Azon isten pedig vidám legyen és független minden szolgálattól, melly kivülről jön, ’s minden nyugalomtól, mellyet mások adnak. Állnia kell a’ nélkül hogy tartatnék.

6. Ha az emberi életben valami jobbat talász jogszerüség, igazságszeretet, mértékletesség és szilárdságnál, egy szóval olly elménél, melly az ő okosságszerinti cselekvényire nézve magával, – olly eseményekre nézve pedig, mellyek nem önhatalmától függenek, a’ sorssal megelégszik; ha, mondom, ennél valami jobbat találsz ugy teljes lelkedből fordulj hozzá ’s használd ezen föltalált jót. – Ha pedig előtted semmi sem látszik jobbnak, mint a’ benned lakó isten, ki saját vágyait magának alája veti, eszméit gondosan megvizsgálja, és magát, mint Socrates mondja, az érzékek ostromából kiragadja, laz isteneknek hódol, ’s az emberekről gondoskodik; ha ezzel össze hasonlitva, minden egyebet csekélynek és méltatlannak találsz, ne is fogadj el mást; mert mihelyt máshoz fordulsz és hajlasz, többé nem becsülheted olly kizárólag azon sajátlagos jót, melly szoros értelemben a’ te tulajdonod. Mert épen nem szabad ezen jóhoz, mi a gondolkozásra és cselekvésre vonatkozik, valami idegenszerüt, mint a’ sokaság dicséretét, -33- uralkodást, gazdagságot, testi élvezetet hozzá kapcsolni. Minthogy mind ez, ha először némüleg megegyezőnek látszanék is, csak hamar uralkodnék rajtad ’s magával ragadna; de mondom, te a’ jobbat válaszd és szilárdul ragaszkodjál hozzá. A’ jobb, hasznosabb is. Ha az neked mint okos teremtménynek hasznos, tarsd meg; de ha csak mint állati lénynek, adj tul rajta, és igénytelenül őrizd itélő erőd józanságát, hogy szabatosan tehesse visgálatait.

7. Ne tarts soha semmit hasznosnak, mi téged egykor hited megszegésére, a’ szemérem megsértésére, valamelly ember gyülölése, gyanusitása ’s elátkozására, iránta képmutatásra kényszerithetne, vagy valami olly vágyat kelthetne, a’ mellyhez falak és függönyek szükségesek. Mert ki saját eszét és keble istenét ’s ennek erényei szent szolgálatát mindennek elébe teszi, nem fog az szomorujátékra tárgyat adni, nem zúgolódni, és sem magányra sem lármás társaságra nem szorul. És mi mindennél több, úgy fog élni, hogy a’ halált sem nem keresi sem nem rettegi. Ha lelkét hosszabb vagy rövidebb időre tartja e’ zárva a’ test, azzal ő nem törődik. Sőt ha már most kellene is az életet elhagynia, olly vidáman válnék meg, mintha akarmi más munkára menne, mit illedelem és méltósággal végezhetne. Csak attól őrizkedjél teljes életedben, hogy lelked -34- semmit el ne hanyagoljon, mi egy okos ’s társadalmi lény kötelessége.

8. Egy megtisztult ’s higgadt ember elméjében semmi eves, semmi mocskos, vagy lappangó ártalmu nem találtatik; sem életét soha bevégezetlenül nem ragadja el a’ sors, mint azt talán valamelly szinjátszóról lehetne mondani, hogy a’ drámának bevégzése előtt lépett légyen le a’ szinpadról. Rajta sem szolgaiság, sem büszkeség, sem másokhoz ragaszkodás, sem azoktól való idegenkedés nincsen, megrovástól nem fél, a’ napfényt nen kerüli.

9. Itélő tehetségedet szorgalmasan kimüveld: mert leginkább ettől függ, hogy lelked semmi olly képzelettől el ne foglaltassék, melly a’ természettel, vagy egy okos lény tulajdonival ellenkeznék. Ez pedig azt kivánja, hogy meggondolatlan kedvezéstől tartozkodjunk, az embereket bizodalmasan szeressük, ’s az istenek iránt engedelmesek legyünk.

10. Félre tevén mindent, egyedül ezen kevéshez (mi eddig mondatott) ragaszkodjál; és gondold meg egyszersmind, hogy minden csak a’ jelenben, egy pillanatban él; mert a’ többi időt vagy elélte már, vagy még homályban rejlik. – Csekély tehát az idő mit mindenki él, ’s csekély zuga az a’ földnek, mellyben él. Csekély a’ leg messzebbi hir -35- név is, mit a’ hamar elhaló emberfiak terjesztenek, kik magokat sem ösmerik, annál kevésbé egy régen elhunytat.

11. Az előadott üdvös intésekhez még ezen egyet add: szerezz magadnak minden tárgyról pontos és bizonyos fogalmat, hogy lényege minőségét leplezetlenül ’s az egészet minden oldalról megesmérd, ’s mind magát mind a’ részeket, mellyekből szerkesztve van, ’s mellyekre viszont felbomlik, tulajdon nevén nevezhesd. Mert semmi sem szül olly magasztos gondolkozást, mint azon ügyesség, miszerint az életnek minden tárgyait az igazi uton módon megvisgáljuk, ’s mindig úgy vesszük tekintetbe, hogy mindjárt eszünkbe jusson, mellyik világgal van összeköttetésben, mi hasznot hajt, mi becse van az egészre ’s mi az emberre nézve, a’ mennyiben ez ama felsőbb állodalom polgára, mellynek a’ többiek csak mintegy családait képezik? – mi az, mi most képzeletemre hat? miből van összetéve? ’s természete szerint meddig tarthat még? minő erényre van szükségem reá nézve? talán szelidség, állhatatosság, igazságszeretet, becsületesség, nemes egyszerüség vagy megelégedettségre ’s a’ t.? Minden egyesnél igy kell szólni: ez az istentől jön, az pedig a’ dolgoknak szoros összeköttetéséből és szövetségéből, avagy azoknak véletlen de szükséges -36- összefolyásából, amaz végre valamelly honfi, rokon vagy társtól van, ki nem tudja, mi természete szerint való. De én tudom; azért a társaság természetes törvényei szerint bánom velök, jótékonyan, igazságosan; ’s egyszersmind még is tekintetbe veszem a’ közönyös dolgok aránylagos becsét.

12. Ha jelen foglalatosságodat a’ józan ész szerint, serényen, állhatatosan ’s jókedvvel teszed, semmi mellék tárgyra nem figyelsz, hanem egyedül arra törekszel, hogy a’ benned lévő istent olly tisztán megtartsd, mintha minden pillanatban vissza kellene adnod; ha mindenkor ezt cselekszed ’s a’ nélkül hogy valamit reménylenél vagy félnél, természetes működéseddel és bajnoki igazság – szereteteddel minden nyilatkozatodban, mindenkor meg elégszel, úgy boldogul fogsz élni. És nincs senki a’ ki ebben akadályozhatna.

13. Valamint az orvosok eszközeiket és késeiket a váratlan mütételre kéznél tartják; ugy kell neked is, mindenkor készen tartani elveidet, hogy az isteni és emberi dolgokban beláthass, és, meggondolva egymás közti viszonyos összeköttetésöket, végezz el mindent még a’ legcsekélyebbet is. Mert sem valami emberit nem fogsz az isteninek elmellőztével szerencsésen véghez vinni, sem megforditva. -37-

14. Tovább ne tévelegj; különben sem a’ te elmélkedésedet nem fogod olvasni, sem a régi Rómaiak ’s Görögök tetteit, sem a’ könyvekböl irt kivonatokat, miket öregséged számára készitettél. Siess tehát a’ czélhoz és a hiú reményekkel hagyj föl! mentsd meg magadat, ha valóban gondolsz magaddal, a’ meddig lehet.

15. Nem tudják mi sokféle értelme van e’ kifejezéseknek: lopni, magot vetni, nyugodni, és mi végre szükséges látni, nem ugyan a’ szemekkel, hanem valami más látás által.

16. Test, lélek, ész! – a’ testé az érzékek a’ léleké a’ vágyak, az észé áz elvek. Hogy a’ képzelettel a tárgyok képét fölfogjuk, az nekünk az állatokkal közös. Vágyak által vezettetni, tulajdona az állatoknak, az elpuhultnak, egy Phalarisnak és egy Neronak is. Magát az ész által arra vezettetni, mit az illedelem kivánni látszik, azt még amaz istentagadók, hazaárulók és gonoszak is teszik zárt ajtók mögött. Mivel a’ többi velünk ’s a’ nevezettekkel közös, csak ez marad hátra mint a’ jó embernek sajáta: örömmel ’s mintegy kitárt karokkal fogadni minden eseményt és viszontagságot; a’ keblünkben lakó nemtőt be nem mocskolni, sem képzelmek árjával meg nem zavarni, hanem derültségben megtartani, őt mintegy istent illedelmesen követni, -38- a’ nélkül hogy valótlant szóljon ’s az igazság ellen cselekedjék. Ha bár senki sem hinné is nékie, hogy ő becsületes, tiszteletes és megelégedett életet él; azért senkire sem haragszik, és nem tér el azon utról, melly az élet czéljához vezet, mellyhez ő csak tiszta szivvel, nyugodt elmével, elszántsággal, és sorsáhozi vidám maga alkalmazással juthat el.

1. Ha az uralkodó rész bennünk az ő természetes állapotjában van, – olly viszonyban áll az eseményekhez, hogy könnyen alkalmazza magát mindenkor a’ lehetséghez és föladatához. Mert ez munkálódásának nem kiván semmi különös tárgyat, hanem csak ohajtja azt is, kivételileg, a’ mi czéljaival megegyező; azt pedig mi czéljával ellenkezik, anyagul veszi, mellyen magát gyakorolja, hasonlón az erősb tüzhöz, midőn hatalmat vesz azon mi bele esik ’s a’ mitől egy kis mécs elaludnék; de a’ lángoló tüz legott magához hasonlóvá teszi mi bele esett, megemészti és tőle még magasbra lobog.

2. Semmi tetted se legyen czél nélkül, ’s egyet se vigy véghez máskép, mint a’ müvészet tökélyetes elvei szerint. -39-

3. Falusi jószágokon, vizpartokon, ’s hegyeken keresnek pihenést és magányt. Te magad is az után szokol sohajtozni. De mind ez egy müveletlen gondolkozásra mutat; mert szabadságodban áll mindenkor, midőn akarsz magadba vonulni ’s kipihenni. Pedig sehol sincsen az ember sem nyugalmasabb sem csendesebb magányban, mint saját lelkében, főkép ha benne ollyan tulajdonai vannak, mellyek szemlélete igen könnyen megnyugtatja. A’ nyugalom alatt pedig nem értek egyebet, mint a kedélynek öszhangzatát. Engedd magadnak sokszor ezen visszavonulást a’ magányba, ’s ujitsd meg magadat. De szükséges, hogy rövidek és egyszerüek legyenek az elvek, hogy azok legott, mihelyt reájok gondolsz, a’ lelket egészen megtisztitsák ’s téged azon állapotba helyeztessenek, miszerint neheztelés nélkül vissza térj ahhoz, a mit elhagytál. – Mert mi fölött zúgolódol? talán az emberek rosszaságán? Emlékezzél meg azon elvre, hogy az okos lények egymásért teremtvék; hogy a’ türelem az igazságnak egy része; hogy ők akaratjok ellen vétkeznek; és hogy minden ellenségeskedés, gyanu, gyülölség és czivakodás után már hányan haltak ’s hamvadtak el, – és szünjél meg egyszer zugolódni! – De te azon sorson zúgolódol, melly részedül az egésztől jutott? Ujitsd meg csak magadnak azon elvet; vagy gondviselés -40- van, vagy vakeset, ’s azon bizonyitványokat, mellyekben kimutattatott, hogy a’ világ egy állodalomhoz hasonlit, – De testi állopotod rendit meg? Gondold csak meg, hogy eszed, midőn egyszer magába vonult ’s önerejét megesmérte, semmi közösködésben nem áll a’ gyengén vagy erősen fölindult érzékiséggel; egyébkint vedd fontolóra még azt, mit egykor a’ fájdalomra és örömre nézve igaznak lenni elfogadtál. – De a’ hirvágy epeszt? Tekints csak azon gyorsaságra, a’ mint minden feledésbe sülyed; a’ mind két felöl határtalan idő végtelenségére; a’ dicsőség zajának hiuságára; a’ rólunk szóló változékony ’s itélet nélküli véleményekre; ’s azon szük körre melly hirünknek nevünknek határt tüz. Mert az egész föld egy pont és mi kis zuga ennek a’ te lakhelyed; ’s hányan vannak azok, kik téged dicsőitenek, és minők. Egyébiránt a’ magadba vonulást el ne felejtsd; kiváltkép ne tétovázzál és ne erőködjél, hanem légy szabad ’s ugy szemléld a’ dolgokat mint férfi, mint ember, mint polgár, mint halandó. Azon igazságok között pedig mellyeket mindig szemed előtt tartasz, különösen ezen kettő legyen: először, hogy a’ dolgok lelkedet meg nem érintik, hanem kivüle maradnak mozdulatlanul, a’ nyugtalanságok pedig egyedül belső képzeletedből szármoznak. Másodszor, hogy mind az, a’ mit látsz, -41- hamar el fog változni és mulni, ’s magad is már mennyi változásnak voltál tanuja. Gondold meg, hogy a’ világ – változandóság; az élet – képzelet.

4. Ha emlékező tehetségünk egymással közös, ugy eszünk is az, a’ melly által okosak vagyunk; ha ez közös, úgy az okosság is az, melly előnkbe irja, mit kelljen cselekedni ’s mit nem; ha ez közös, úgy a’ törvény is az; ha ez, ugy polgárok; ha ez, ugy egy közös álladalom részesei vagyunk; ha ez igy van, úgy a’ világ szinte egy álladalom: mert mi más álladalmat nevezhetne akárki mellyben az egész emberi nem részt venne? Innét tehát, ezen közös álladalomtól van ugyanazon eszünk, okosságunk ’s törvényeink, avagy mi mástól? mert valamint földi részem egy bizonyos földből vált ki, a’ hig rész egy más anyagból, a’ szellemi, a’ meleg és a’ tüz mindenik saját eleme forrásából ered; (mert semmiből semmi sem lesz, valamint a’ semmi a’ semmiségbe viszsza szál) szükségkép az okosságnak is valahonnét kell szármoznia.

5. A’ meghalás úgy mint a’ születés természet titka: ez összetétele, az pedig felbomlása az anyagoknak. Egy általában semmi ollyas, mit szégyenelni kellene: mert a’ halál sem méltóságával nem ellenkezik egy okos lénynek, sem rendeltetésünk módjával. -42-

6. Illyen embereknek természetesen igy kell cselekedni; a’ ki ezt nem akarja, az azt sem akarja hogy a’ figének nedve legyen. Mindenekelőtt pedig arról emlékezzél meg, hogy mind te mind az, hamar el fogtok halni; sőt kevés napok múlva még nevetök sem leend.

7. Félre a’ képzelettel, megszünik akkor panaszod is. Félre a’ panasszal, ’s vége leszen minden bajnak.

8. Mi az embert magánál rosszabbá nem teszi, az annak életét sem teszi rosszabbá, az sem belsőkép sem külsőleg nem árt nékie.

9. A’ hasznosnak természete szükségkép megkivánja az illy cselekvés módot.

10. Minden események igazságosan történnek! Gondosan megvisgálván, ugy fogod találni; mondom, nem csak a’ szükséges természeti renddel, hanem még az igazsággal is megegyezőknek, és mintha valami olly lénytől volnának, ki mind érdem szerint osztaná el. Továbbá is figyelmezz erre, és bár mit tész, a’ szerint tedd, hogy jó légy, jó a’ szónak tulajdon értelmében. Ez minden tettednél szemed előtt legyen.

11. Ne annak tartsd a’ dolgokat, minek a’ megbántó tartja; hanem nézd meg közelről, minők valóban. -43-

12. Ezen kettőre mindig kész légy: az egyik, hogy csak azt tedd mit az uralkodó és törvényadó okosság az emberek hasznára nézve parancsol; a’ másik, hogy véleményedet megváltoztasd, mihelyt azt valaki megigazitja, vagy hamisnak lenni kimutatja. Véleményed ezen változtatásának pedig mindig igazságos vagy közhasznu voltáróli meggyőződéseden kell nyugodni ’s nem azon, hogy gyönyörrel vagy dicsőséggel kecsegtet.

13. Nincsen e okosságod? De van. – Miért nem használod? mert ha ez megteszi a’ magáét, úgy mit akarsz többbet.

14. Mint rész benne voltál, és ismét elveszel a’ te alkotódban, vagy inkább az elváltózás által ismét a’ maganyagok közé fölvétetel.

15. Sok tömjén esik ugyanazon oltárra, ez előbb az utóbb; de ez különbséget nem tesz.

16. Tiz nap mulva, ugyanazoknak, kik most majom forma állatnak néznek, istennek fogsz látszani, ha az okosság elveihez ’s az ő tiszteletéhez hajolsz.

17. Nem mintha ezer esztendeig fognál élni. Közel a’ halál. A’ meddig élsz, a’ meddig engedtetik légy jó

18. Mi sok üres időt nyer az, ki nem törődik embertársa beszédei, tettei és gondolatival, hanem egyedül azzal, mit maga tesz, hogy az legyen -44- igazságos és fedhetetlen, – vagy mint Agathon mondja: fekete erkölcsök után ne nézz, egyenes vonalban fusd meg a’ pályát ’s azon ki ne csapongj.

19. Ki útóhiréről aggódik, nem gondolja meg, hogy az, ki róla megemlékezik, maga is csak hamar el fog halni; ugy tovább, ki ez után következik, mig végre halandó csodálóktól terjesztett emléke teljesen ki alszik. Feltévén pedig, hogy hirlőid halhatatlanok ’s emléked hervadhatlan, mit nyersz vele? nem mondom halálodban, hanem életedben? Mi egyéb a’ dicsőség, mint valamelly kiváltság dija? Azért ne idején kivül hagyj fel azzal, mit a’ természet hatalmadba adott, azonban hogy te folyvást mások beszéditől teszed függővé magadat.

20. Minden szép, bár mi féle legyen, magában szép és magától határoztatik meg, a’ nélkül hogy tökélyéhez a’ dicséret szükséges volna; azért nem is lesz a’ dicséret által sem rosszabb sem jobb. Ezt állitom még a’ felől is, mit közönségesen szépnek neveznek, a’ természet és müvészet munkáiban. Mi valóban szép, az tovább nem szorul semmire, épen ugy mint az észtörvény, az igazság, a’ jóakarat ’s a’ szerénység. Mi lesz mind ezek közül széppé; dicséret által, vagy, ócsárlás által rosszá? avagy a’ smaragd magánál rosszabb lesz e’, ha nem dicsértetik, ugy az arany, az elefantcsont, a’ -45- bibor, a’ lant, a’ kés, a’ virágocska vagy a’ fácska.

21. Ha a’ lelkek maradandók, mint foglalhatja kezdettől fogva azokat a’ lég magában? – Hát a’ föld mint zárhatja mind azoknak testét, kik olly nagy idő óta bele temettettek? Mert valamint itt a’ bizonyos idő mulva történni szokott változás és fölbomlás más halottaknak helyt készit; épen ugy fognak a’ levegőbe átvitt lelkek egy idő mulva elváltozni, szétömleni, ’s a’ maganyagok rendszerébe fölvételök után megtisztulni, ’s illy módon csinálnak helyet a’ felveendő uj jövevényeknek. Ezt lehetne felelni, a’ lelkek maradandóságát előre feltévén. De itt nem csak a’ testek sokaságára kell gondolni, mellyek igy eltemettetnek, hanem azon temérdek állatokra is, mellyek naponkint általunk ’s más állatoktól megemésztetnek. Mert mi nagy szám emésztetik meg, ’s igy mintegy az állatok testébe temettetik el, mellyek belőlök táplálkoznak, és még is mindnyájokat úgyan azon hely zárja, mivel elváltoznak vérré, léggé, és tüzi anyagokká! – Innen tehát minő igazság megjegyzendő? Az anyag és alak felbomlása.

22. Ne csapongj szét; hanem minden vágyaidban az után törekedjél a’ mi igazságos ’s ragaszkodjál minden képzetidnél a’ fölfoghatóhoz. -46-

23. Oh világ! mind az megegyező velem a’ mi veled megegyezik. Nekem mi sem jön korán, mi sem későn, a’ mi neked jókor van Mind gyümölcs az nekem, oh természet, mit a’ te Horáid hoznak. Minden tőled, minden benned van, és minden beléd tér vissza. Az, (Aristophanes) azt mondja: o te kedves Cecrops városa, és te nem mondanád: o te kedves isten városa.

24. Keveset foglalkozzál, mondja ama, (Democritus), ha jó kedvü akarsz lenni. Azonban nem volna e’ jobb csak a’ szükségest tenni, t. i. azt, mit egy természeténél fogva társadalmi lénynek az okosság parancsol, és olly módon, mikép az azt parancsolja – Illy magaviselet nem csak olly jó kedvet szerez, melly a’ jó cselekvényből ered, hanem ollyant is, minő a’ kevés munkából, Mert ha nagyobb részét annak mit beszélünk vagy teszünk mint szükségtelent elhagynók, – úgy több üres időnk és kevesbb nyúgtalanságunk lenne. Kérdezd meg azért magadat minden foglalatosságnál: talán ez is a’ szükségtelenekhez tartozik? De nem csak a’ szükségtelen tetteket, hanem a’ szükségtelen gondolatokat is kerülni kell; mert ugy nem fognak fölesleges tettek következni

25. Kisértsd meg, mint folynék neked egy becsületes ember élete, ki azzal megelégszik, miben -47- a’ természet részesiti; és saját igazságos tetteiben, ’s jó akaratu érzelmiben megnyugszik.

26. Azt tehát láttad? Úgy jegyezd meg ezt is: Ne nyugtalanitsd magadat. Tágitsd ki lelkedet! – Hibázik valaki? Ő maga kárára hibázik. – Történik veled valamí? Jól van; a’ dolgok mindenségéből kezdettől neked rendeltetett az. Általában pedig: rövid az élet, használd a’ jelent ildomosan ’s igazságosan Légy mértékletes és semmit se üzz tulságig.

27. Vagy egy jól rendezett világ, vagy egy óssze szórt vegyület, de még is egy világ? – Avagy lehetne e’ benned rend, a’ világban pedig rendetlenség? Ez ís pedig olly megegyező összehatásánál illy különböző ’s elszórt dolgoknak?

28. A’ fekete jellem, az asszonyos jellem, a’ makacs jellem, baromi és állati, gyermekes, gondatlan és ravasz, alávaló, álnok és zsarnoki.

29. Ha a’ világban idegen az, ki a’ dolgokat benne nem esméri: úgy az is egy idegen, ki azt nem tudja mi abban történik; szökevény ki a’ társasági rendet kerüli; vak, ki lelki szemeit bezárja; koldus ki másra szorul ’s maga nem bir mind azzal, mi az élethez szükséges; különcz, ki a’ közös természetnek rendét elhagyja, ’s abból magát kivonja mert az abban előforduló események nékie nem tetszenek: -48- mert azokat is ugyan azon természet hozza elő, melly téged; felségsértő, ki saját lelkét az egyetlen egy ’s minden okos teremtményekkel közös lélektől elszakasztja.

30. Amott philosophus egy, ruha nélkül ís, itt egy másik, bár könyve nincs, ’s ott megint egy másik csak félig öltözködve. Kenyerem nincs, úgy mond, és az okossághoz még is hű maradok. Én pedig, noha nem a’ tudományokból élek, még is nálok maradok.

31. Azon müvészetet, mellyet tanultál, szeresd, elégedjél meg vele. Hátra lévő éltedet úgy töltsd el, hogy minden egyéb ügyeidet teljes bizalommal az istenekre hagyd, ’s magadat senkinek zsarnoka vagy szolgájává ne tedd.

32. Gondolj például Vespasianus idejére, ’s ezeket fogod találni mind: házosulókat és gyermekeiket nevelőket, nyavalásokat és haldoklókat, hadakozókat és ünneplőket, kereskedőket és földmüvelőket, hizelgőket és büszkéket, gyanakodókat és ravaszokat, azokat kik másoknak halált ohajtanak, a’ jelenvalóra zugólódnak, szerelmesek, kincseket gyűjtenek, consulságra ’s királyságra vágynak. És az ő eletök sincs többé sehol. – Menj át most Trajanus korára, ismét csak ugyan az; halállal cserélték fel ezek is az életet. Hasonlókép tekints -49- meg más időszakokat ’s egész nemzeteket ’s lásd, mi sokan haltak el nagy erőködés után csak hamar ’s anyagokká föloszlottak. De főleg azokra függeszd figyelmedet, kiket magad is ollyanoknak esmértél, mínt kik a’ hiú dolgokra törekvés mellett azt elmulaszták cselekedni, mi sajátlagos rendeltetésökkel megegyező volt, ahhoz ragaszkodni ’s azzal megelégedni. Itt arra is szükséges emlékeztetni, hogy azon gond, mit valami ügyre forditasz, ennek sajátlagos értékétől vegye meghatárzott mértékét. Ekképen nem fogsz kellemetlenséget érezni, csekélységekkel kelletén tul nem foglalkozván.

33. Hajdan divatos szavak most elavultak; ugy szinte az egykor felmagasztalt emberek nevei is, Camillus, Ceso, Volesus, Leonnatus, és csak hamar e’ nevek is Scipio és Cato; aztán Augustus maga is, Adrianus ’s Antoninus. Mert hamar eltűnik minden hasonlón egy regéhez ’s hamar eltemettetik teljes feledékenységbe. ’S ez még azokról is áll, kik egykor az emberek bámulatára ragyogtak Mert mások, mihelyt lelköket ki lehelték: eltünnek esméretlenül, sem láttatva sem hallatva. – Sőt mi volna maga a’ halhatatlan hir? Üres semmi! Mi az tehát, a’ mi után kellene törekednünk? Ezen egy: igaz gondolkozásmód, közhasznu tettek, minden -50- hazugságtól tiszta beszéd ’s olly kedély, melly minden eseményt örömmel fogad, mint valami szükségest és esméretest, mint egy elvből, hasonló kutfőböl eredőt.

34. Hagyd magadat önkényt a’ sors vezérletére; engedd nékie, a’ melly ügyekbe akar, magadat befonni.

36. Visgáld folyvást mind azon dolgokat mellyek változás által keletkeznek, és szokjál hozzá azon gondolathoz, hogy az egyetemes természet semmit sem szeret ugy, mint a’ jelenvalóknak változását, ’s új hasonló dolgok alkotását. Mert némileg mind az, mi létezik, annak magva, a’ mi leend. Te pedig csak azt tartod magnak, mi a’ földbe vagy máshova esik csirázni. De ez igen parasztos vélemény.

37. Hamar meg fogsz halni, ’s te még sem vagy őszinte, sem tántoríthatlan, sem azon balhiedelemtől ment, mintha kül bántalom érhetne, sem mindenekhez nyájos, sem a’ bölcseséget egyedül az gazságos cselekvésben nem keresed.

38. Szemléld meg uralkodó véleményeiket s’ mindenek előtt a’ mellyek ildomosak! Ugyan mit kerülnek ők ’s mire törekednek? -51-

39. Bajod nem mások meggyőződésén alapszik sem testhüveled változása és megmásulásában. Tehát hol? azon tehetségedben melly a’ rosz felett véleményt hoz. Ez hagyjon föl véleményével, és minden jól lesz. Sőt ha bár a’ vele olly szoros összeköttetésben álló testecske bonczoltatik és égettetik is, ha bár megevesül és elrothad, legyen nyugodt lényed azon része, melly mind ezekről véleményt ád, azon itéletet hozza tudnillik, hogy az sem jó sem rosz nem lehet, mi szintén úgy megtörténhetik a’ rosz emberrel mint a’ jóval. Mert a’ mi azon, ki természet szerint él hasonlón megtörténik mint azon ki vele ellenkezésben van, az sem természetszerü sem természet ellenes.

40. Mindenkor ugy képzeld magadnak a’ világot, mint egy élő lényt, mellynek egy teste ’s egy lelke van; továbbá képzeld, minő viszonyban áll minden annak érzékéhez; mint tétetik egy mozgató erő által minden munkálatba; mint hat minden eseményekhez minden össze; és aztán minő a’ dolgok lánczolata és viszonos hatása.

42. Épen olly kevéssé nem valami rosz a’ változásban lévő dolgokra, mint semmi jó a’ változásból keletkezőkre nézve. -52-

43. Mintegy az események folyama ’s egy erőszakos áradat az idő; alig jelenik meg valami, már elragadtatik; az is eltünik a’ mi következik ’s más tolong helyébe.

44. Bár mi történjék is velünk, olly szokott az és olly esméretes, mint a’ rózsa tavasszal és a’ mag aratáskor. Oda tartoznak tehát betegség és halál, rágalom és leselkedés ’s más egyéb, mi a’ kábákat örvendezteti vagy szomoritja.

45. A’ következmények mindig czélszerüen csatlakoznak az előzményhez. Az összeköttetés nem olly tág, mint midőn ingó tárgyak összeszámláltatnak, avagy csak erőszak által eszközlött, hanem egy okosság szerinti összeköttetés; ’s valamint magok a’ lények bizonyos rendszerint vannak összerakva: ugy az eseményekben sem csupán valami egymásra következés mutatkozik, hanem egy bizonyos csudálatra méltó összeegyezés.

46. Mindig emlékezetedben tartsd Heraclitus mondását: a’ földnek halála vizzé lenni, a’ viznek halála levegővé, a’ levegőnek pedig tüzzé lenni és viszont. Emlékezzél meg azon emberről, ki elfelejtette, hova megyen az út; ’s azon sokaságról, melly a’ mindent igazgató okosságtól, noha vele mindig a’ legszorosb összeköttetésben áll, eltávozik ’s azt idegennek tartja, mi vele naponkint történik; továbbá, -53- hogy nem mintegy álomban kell cselekednünk és beszélnünk: mert ezen állapotban is látszunk néha cselekedni és beszélni; és épen olly kevessé úgy, mint a’ gyermekek, kiknek elvök: maradjunk a’ réginél.

47. Valamint ha egy isten neked azt mondaná, hogy holnap, vagy legfölebb holnap után meg kell halnod; nem sokat gondolnál vele, ha holnapután vagy holnap halnál meg; ha csak szerfölött nemtelenül nem gondolkodnál; – mert mi csekély a’ különbség? – Épen olly kevéssé tartsd valami nagynak, ha hosszu évek után, vagy holnap halsz meg.

48. Eszedben tartsd mindenkor: mi sok orvosok haltak légyen meg, kik sokszor a’ betegágynál homlokukat komor ránczokba szedték; mi sok Astrologusok, kik nagy tekintettel mások halálát előre megjövendelték; mi sok philosophok, kik a’ halálrol és halhatatlanságról olly sok hypothesiseket állitottak fel; mi sok hősek, kik számtalanokat öltek meg; mi sok zsarnokok, kik életen és halálon való hatalmukat olly túlzólag gyakorlották, mintha ők halhatatlanok lettek volna; ’s mi sok egész városok, ha ugy szabad mondanom, haltak légyen el: Helice, Pompeji, Herculanum. Gondold ehhez mind azt, mit te esmertél, egyiket a’ másik után, mintemette -54- ez el amazt, aztán mint temettetett maga is el: mind ez olly rövid időn! – Ugy tekintsd tehát az ember sorsát, mint valami mulandót és hitványságot; mert mi tegnap még puha volt, holnap kemény vagy hamu. Azért természetszerün éld ezen pillanatnyi időt ’s vidáman váljál meg innét mint az érett olaj gyümölcs; le esik ez termőjét dicsérvén ’s hálát adván azon fának mellyen nőlt.

49. Hasonló légy a’ sziklához, mellyen a’ hullámok mindenkor megtörnek; ő pedig meg áll és zabolázza köröskörül a’ vizek dühösségét. – Szerencsétlen vagyok, hogy illy sors ér! Dehogy, sőt: szerencsés, mi szerint illy sors mellett aggodalom nélkül vagyok, és sem a’ jelen nem csüggeszt, sem a’ jövőt nem rettegem! – Illy sors akarkit is érhetett volna; de aggságtól nem mindenik maradt volna ment. Miért volna már az nagyohb szerencsétlenség, mint minő szerencse ez? De általában valamit szerencsétlenségnek mondasz e, az emberre nézve, mi az emberi természettel nincsen ellenkezésben; avagy látszik e’ neked az emberi természettel ellenkezni, mi természete akaratával össze nem ütközik? Mit akarjon pedig ez, azt tudod. Ugyan tartóztat e’ sorsod igazságos, nagylelkü, mérsékelt, eszélyes, visszatartozkodó, egyenes, szerény és szabad lenni, ’s egyéb olly tulajdonságokkal birni, a’ mellyekben -55- az emberi természet sajátsága áll. Emlékezzél meg továbbá minden eseménynél a’ mi bút okoz, használni ezen elvet: Ez nem szerencsétlenség; sőt inkább nemeslelküen viselni szerencse.

50. Közönséges de még is hatályos eszköz a’ halál megvetéséhez az azokroli megemlékezés, kik az élettel fösvénykedni látszottak. Mit nyertek ezek a’ korán meghaltak fölött? Még is mindnyájan feküsznek valahol: Caducian, Fabius, Julian, Lepidus, vagy bárki hasonló, a’ ki sok másoknak, kikésérte után, végre maga is kivitetett. Általában igen parányi az időköz ’s még ez is mi foglalkozással, kinek társaságában ’s minemü testben töltetik el fárodalmasan. Ne becsüld tehát nagyra! – Mert nézz hátra a’ megmérhetlen időre, – ’s előre, egy másik végtelenségre. Mi lesz már itt a’ különbség a’ közütt, ki három évet, és a’ között, ki három századot élt keresztül.

51. Mindenkor az egyenes úton járj. Egyenes út pedig a’ természetszerü, tudnillik: magát beszédiben, ’s tetteiben fedhetlenül mutatni, mert az illy magaviselet meg ment a’ kérkedés és tettetés nehézségeitől.

1. Reggel nem örömest kelvén fel, magadat ezzel buzditsd: emberi munkára ébredek föl. – Kedvetlenül fogjak e’ ahhoz, a’ miért születtem, a’ miért a’ világra jöttem? Vagy talán az rendeltetésem, hogy puha vánkosokon nyugodva ápoljam magamat? – De a’ nyugalom kellemesebb! – Tehát csak gyönyörüségre születtél e’ ’s nem cselekvésre ’s erőnyilatkozatra. Nem látod e’ a’ növények, madarak, hangyák, pókok, méhek mint teszik meg saját munkájokat, és ékesitik magok helyén a’ világot? Ha tehát emberi kötelességedet teljesitni nem akarod, úgy nem sietsz azon rendeltetéshez, melly természeteddel meg egyező. – De nyugalomra is csak van szüksége az embernek? – Van az igaz; de a’ természet ebben is ki szabta a’ mértéket; mint az evésben és ivásban. De te ezekben a’ mértéken és szügségen túl csapongsz; nem ugy pedig a’ munkában; itt a’ lehetőség határai közt maradsz. Mert nem szereted magadat, máskép természetedet ’s annak akaratát is szeretnéd. Mások kik müvészetöket szeretik, annak gzakorlásával emésztik föl magokat, elfelednek ételt és tisztaságot. Te kevésbre becsülnéd e’ emberi természetedet, -57- mint az esztergálos az ő mesterségét, a’ tánczos a’ tánczolást, a’ fösvény a’ pénzt ’s mint a’ dicsőségre vágyó egy kis dicsőséget. Ezek megtagadják magoktól kedves foglalkozásaik mellett az evést alvást, csak hogy ügyeiket bevégezzék, mellyekhez vonszódnak. Avagy közhasznu tettek csekélyebbeknek ’s olly nagy szorgalomra kevésbé méltóknak látszanak e’ neked?

2. Mi könnyü minden nyugtalanitó és helytelen képzeletet mellőzni, kitörölni és mindjárt teljes lelki nyugalomban lenni.

3. Minden természettel megegyező beszédet és tettet úgy tekints mint hozzád méltót. És el ne csábitson a’ talán reá következő gáncsolás, vagy a’ sokaság beszéde; hanem ha véghez vinni vagy megmondani helyes, ugy ne tartsd hozzád méltatlannak. Mert azoknak az ő magok esze van, és saját ösztönüket követik. Te arra ne nézz, hanem az egyenes uton haladj; saját természetedet és a’ köztermészetet követve. Mindeniknek utja egy.

4. Utam mindenütt természetszerü események között vezet, miglen ledőlök és ki nyugszom, kilehelvén lelkemet azon elembe mellyből naponkint lélekzem, és leomolván ugyanazon földre, mellytől atyám a’ nemzőanyagot, anyám a’ vért ’s dajkám a’ tejet kapta, ’s mellytől én olly sok éveken által -58- ételemet és italomat veszem, melly engem tart noha rajta tipródom, ’s vele olly különfélekép visszaélek.

5. Elmésségedet nem épen csodálják? Legyen úgy. De van még sok más, miről nem mondhatod: a’ természet megtagadta tőlem. Azt mutasd tehát elő, mi egészen önhatalmadtól függ, minő: az őszinteség, becsület, türelem, fedhetlenség, megelégedés, takarékosság, jóakarat, szabadelmüség, megvonultság, komolyság és nagylelküség. Nem veszed észre, mi sok kitünő tulajdonokat mutathattál volna elő, miktől sem a’ természeti tehetlenség ürügye, sem az ügyetlenség nem ment föl; ’s te még is önkényt a’ tökélynek ezen fokán alul maradsz. Valjon kényszeritetel e a’ természetnek valamelly viszás szerkezete által a’ zúgolodásra, fösvénykedésre, hizelgésre, testecskéd ócsárlására, dicsvágyra, tökélyeiddel kérkedésre, és szünetlen lelki nyugtalanságra? Nem, az istenekre, soha! Már mind ezeken régen fölül emelkedhettél volna. Csak hogy, ha lassuságodat vagy lomhaságodat megesmérhetted, ezen tekintetben kellett volna magadat gyakorolni is, nem pedig ezen tökéletlenséged csak elnézned, vagy pedig még tehetetlenségedben kedvedet találnod. -59-

6. Az egyik mindjárt kész más iránti jótékonyságát annak mint kegyelmet fölszámitni; a’ másik ugyan nem mindjárt kész arra, mind a’ mellett, más tekintetből úgy gondolja azt, mint adósát és tudja mit tett vele; egy harmadik pedig mintegy nem is tudja mit tett, hanem hasonló a’ venyigéhez, melly gerezdeket terem, a’ nélkül hogy többet várna, miután természeti gyümölcsét leadta. Mint a’ ló, midőn nyargal; mint a’ kutya midőn vadat hajt, mint a’ méh, midőn mézet készit, szinte ugy az ember, ha jót tesz, nem csődit nézőket össze, hanem más jó tetthez fog, mint a’ szőlőtő ismét az érett gerezdek terméséhez. – Tehát ne azokhoz tartozzunk-e, kik mintegy meggondolatlanul tesznek illyest? Igen is azokhoz. – Hanem itt még is szükséges a’ meggondolás. Mert, azt fogja valaki ellenvetni, hogy azon öntudat, miszerint társodalmi természetihez képest cselekedjék, ’s igy azon vágy is, hogy azt a’ vele társalkodó érezze, társadalmi lény tulajdona. – Igaz ugyan megjegyzésed; de az imint mondottakat félre értetted; azért azok közt fogsz állani, kiket először megneveztem; mert azok is valami okosnak látszó gondolattól hagyják magokat vezetni. De ha csak megjegyzésemnek igaz értelmét fölakarod fogni, ugy ne félj attól, hogy miatta valami közhasznu tettet el fogsz mulasztani. -60-

7. Athenei ima: Adj esőt, kegyes Zeüsz! adj esőt, az Atheneiek mezőire ’s földjeire! – Vagy nem is kell imádkozni, vagy igy, illy egyszerüen ’s illy nyiltszivüleg.

8. A’ mint ezen mondást kell érteni: az orvos ennek lovaglást, vagy hideg ferdőt vagy mezétláb járást rendelt; ugy kell azt is: a’ természet annak valami betegséget, kórságot, vagy veszteséget vagy ehhez valami hasonlót rendelt. – Mert az első esetben az: „ő rendelte nékie,“ annyit jelent: ő ezt mint egészségére szolgálót rendelte nékie; a’ másik esetben pedig: sorsa nékie a’ természet szükségeihez képest rendeltetett. Hasonlókép mondjuk, hogy ez vagy amaz reánk méretett; mint a’ müvészek a falakban lévő négy szegü kövekről ’s oszlopokról mondják, hogy össze illenek ’s egybe függnek. Mert az egész világ szerkezete csak egy. ’S valamint minden testekből össze véve lesz a’ világ illy tökélyes test, ugy leszen minden okoknál fogva a’ sors illy tökélyes müködő erő. Ezen állitásomat a’ legtudatlanabbak is megértik, mert azt mondják: ezt a’ sors rendelte ugy! Tehát ez ennek, az amannak rendeltetik. Fogadjuk el tehát azon rendeléseket szintén úgy, mint azon szereket, mellyeket az orvos rendel: mert ezek közt is sok keserü van, még is örömest fogadjuk azon remény fejében, hogy általa -61- egészségünket vissza nyerjük. Tekintsd már azt, mit a’ köz természet tökélynek és czélszerüségnek nyilatkoztat, úgy, mint az egészséghez valami hasonlót, ’s mindent a’ mi történik örömmel fogadj, ha bár igen keserünek látszanék is neked, mert az a’ czélhoz vezet, tudníllik a’ világ épségéhez ’s hogy isten irányai szerencsésen eléressenek. Mivel nem mért volna illyest reád, ha csak az egésznek is egyszersmind hasznos nem volna. Minthogy még egy alacsony nemü lény sem tenne olly rendelést, mi az általa igazgatott tárgyal megegyező nem volna. Két okból legyen tehát előtted sorsod kedves; először, mivel az téged ér, neked van rendelve, és a’ már régen előre szabályozott okokból reád méretve, veled különös viszonyban áll; másodszor pedig, mivel az a’ világkormányzóra nézve, az ő szerencsés működésének, tökélyének sőt fenmaradásának oka. Mert a’ világ egyeteme meg csorbitatnék, ha a’ müködő okoknak összefüggéséből ’s lánczolatából, mint megannyi részekből, csak a’ leg csekélyebbet szakasztanád is ki. Pedig ezen kiszakitáshoz fogsz, a’ mennyiben te rajtad áll, midőn valamin zúgolódol ’s azt mintegy megszüntetni törekedel.

9. Ne neheztelj; ne légy kicsin lelkü és kedvetlen, ha tökélyesen nem sikerül mindent bizonyos -62- elvek szerint véghez vinned; hanem ha az egyenes utról eltávoztál, térj reá ismét vissza ’s légy megelégedett, ha cselekedeteid nagyobb része az emberi természettel megegyezik és szeresd azt, a’ mihez visszatértél. Azért ne ugy térj a’ bölcsészethez, mint valami fenyitő mesterhez vissza; hanem mint a’ szembetegek a’ szivacshoz és a’ tojáshoz, vagy egy másik az irhez vagy valami gyógyszerhez. Igy nem fogsz aztán okosság iránti engedelmességeddel kérkedni, hanem abban megnyugodni. De emlékezetedben tartsd, hogy a’ bölcsészet csak azt kivánja, mit természeted. És te mást akarnál, valami természet ellenit! mert hiszen ennél mi van vonzóbb? És nem csal e’ épen a’ kéj meg kellemével? – Visgáld meg csak, ha valjon a’ nagylelküség, szabadelmüség, egyenesség, emberség ’s fedhetlenség nem magáhozvonzóbb e? De mi kellemesb, mint maga a’ bölcseség, ha alatta azon ügyességet érted, mellynél fogva az emberi értelem és esméret minden tárgyainál botlás nélkül czélhoz juthatni.

10. A’ dolgok annyira beburkolvák, mi szerint sok nem mindennapi bölcsészek előtt azok teljesen megfoghatlanoknak, sőt még a’ Stoicusoknak is igen nehezen megfoghatóknak látszottak. ’S valóban minden helyeslésünk változékony: mert hol van a’ változhatatlan? Tekintsd csak magokat a’ tárgyakat, -63- mi romlandók ’s hijábavalok azok, mellyek még egy fajtalan, egy buja, egy zsivány tulajdonává is lehetnek. Aztán kortársaid erkölcseit szemléld meg. Alig türhetni el közülök még a’ legnyájosabbat is, elhallgatván, hogy sok még magát sem szenvedheti. Már ezen burkolat és salakban, az anyag, idő, mozgalom és mozgatott lények áradó özönében, ugyan mi lehetne érdemes a’ megbecsülésre vagy törekvésre, által nem láthatom. Ellenben kötelességem, vigasztalva bevárni természetes felbomlásomat ’s késedelmén nem busulni, hanem megnyugodni ezen két gondolatban: először, hogy semmi sem történik rajtam, mi az egésznek természetével meg nem egyeznék, aztán: hogy hatalmamban áll, istenemnek és nemtőmnek ellenére nem tenni: mert senki sem kényszerithet, hogy ezekre ne figyeljek.

11. Mire használom most lelkemet? Ezért mindenkor meg kérdezd ’s megvisgáld magadat: mi történik most nálom azon részecskémben melly kormányzónak neveztetik? ’s most minő lelkem van? talán gyermek, talán ifju, talán asszony, talán zsarnok, borom vagy vad állat lelke van bennem.

12. Minők a’ javak, mellyeket a’ sokaság azoknak tart, innét is megfogható. Ha magának valaki mint valódi javakat az okosságot, mértékletességet, -64- igazságot ’s bátorságot képzeli, nem türheti el, ha ezekhez ollyasmit hall számitni, mi a’ valódi javakkal össze épen nem fér. Ha pedig azokat véli javaknak, miket a’ sokaság, ugy örömest hallja ’s könnyen meg engedi a’ Comicus mondását. Tehát a’ sokaság maga is megesméri ezen különbséget. Mert máskép azon mondás nem volna botrányos és megbánto, sőt helyesnek és elmésnek látszanék, midőn az a’ gazdagságra, a’ fényüzés és kéj eszközeire illesztetik. Menj tehát ’s kérdezd meg magadat, ha olly dolgokat javak gyanánt kell-e becsülni és szeretni, a’ mellyeknek képzeleténél helyesen lehet ezen megjegyzést tenni: hogy az, ki ezekkel bir, a’ nagy bőség miatt elveszti eszét.

13. Alak és anyag vagyok. Ezek egyike sem lesz semmivé, mikép nem is támadott semmiből. Tehát minden részem a’ változás által, magához képest a’ világnak valami más részébe ’s ez viszont más részébe tétetik által ’s ez igy megyen végtelenül. Illy változás által lettem én is, és szülőém ’s igy vissza a’ másik végetlenig Mert semmi sem tartóztat igy szólni, ha bár kiszabott időszakok szerint igazgattatik is a’ világ.

14. Az okosság és az okoskadás tudománya olly működő erők, mellyek magokra ’s munkálatikra nézve magoknak elégségesek. Eredetöket saját -65- alap elvökből veszik ’s kitüzött czéljok felé haladnak. Azért nyerték az igaz, jó cselekvények nevét a’ belőlek eredő tettek, minthogy általuk az igaz ut jeleltetik meg.

15. Mit sem mondhatunk azon dolgok közzül az emberének mellyek őt mint embert nem illetik. Mert azok nem kellékei az embernek, sem az emberi természet nem igéri ’s tökélyére nem szolgálnak. Bennök tehát sem az ember rendeltetése nem alapszik, sem azon jó, mi ezen czél elérését elősegitné. Mert ha ezek valamellyike az embert érdeklené, nem volna illő őket megvetni, vagy ellenök szegülni, ’s nem is lenne az dicséretes, ki őket minél inkább nélkülözheti; sőt az sem volna jó ember, ki ezek egyikét magától megtagadná, ha ezek csakugyan valódi javak volnának. Most ellenben minél többet megtagad ezekből ’s ezekhez hasonlókból valaki magától ’s minél nyugodtabban türi veszteségöket annál erényesb embernek tartatik.

16. A’ minő tárgyat legtöbbször képzelsz magadnak, ollyan lesz gondolkozásod. Mert a’ lélek a’ képzeletektől veszi szinét; azt tehát illy képzetekbe mártsd, példáu: a’ hol élni kell, ott boldogul is lehet élni; neked az udvarnál kell élni, tehát ott is élhetsz boldogul; vagy: minden dolog valamiért készült; minek meg tételére pedig alkottatott, arra ösztönöztetik is; a’ -66- mire pedig ösztönöztetik, abban fekszik rendeltetése czélja; a’ miben pedig czélja van, abban van minden dolog java és haszna helyezve. Már az okos teremtésnek legfőbb java a’ társaság. Mert hogy társas életre születtünk már fentebb megmutattatott. Vagy nem elég világos e’, hogy a’ rosszabb a’ jobbért, a’ jobb pedíg egymásért alkottatott, jobb pedig a’ lelketlennél a’ lelkes lény, ’s a’ lelkesek közt az okosak a’ jobbak.

17. Lehetlenekre törekedni bolondság. Lehetlen pedig, hogy a’ gonoszak gonoszul ne tegyenek.

18. Mi sem történik senkivel, mit természeténél fogva el nem viselhetne. Mással is történhetnék épen az, de a’ ki vagy azért, mivel nem tudja mi történék vele, vagy mivel nagy lelküségét akarja mutatni meg nem indul és nem neheztel miatta. Szégyen volna pedig, ha a’ tudatlanság vagy a’ büszkeség többet tehetne mint az okosság.

19. A’ kül tárgyak magok semmikép sem érintik a’ lelket. Nincsen utjok hozzá ’s a’ lelket sem nem változtathatják sem nem indithatják meg. Ő egyedül magától változik és mozog ’s a’ minők lesznek az elvek, mellyeknek magában helyt ád, ollyanokká teszi az elébe találkozó tárgyakat.

20. Egy tekintetben ugyan legszorosabb kapcsolatban áll velünk az ember, a’ mennyiben kötelességünk -67- vele jót tenni és őt segitni; de a’ mennyiben némellyek szükséges működésünkben akadályoznak, az ember is eszközömmé lesz, hosonlón mint a’ nap, a’ szél, vagy az állat; mert ezek is gátolhatják munkálkodásomat. De eltökélésem ’s indulatomra nézve nincs akadály, mert az föltételekhez van kötve, ez pedig más irányt vesz. Mert az okosság a’ működésnek minden akadályát jóra forditja ’s a’ mi ezen tettnek akadéka volt, az müködésem tárgyává lesz ’s uj utra vezet, mi a’ kezdett uton gátolt.

21. Mi a’ világon legtökélyesb, azt tiszteld, az pedig azon lény, melly minden mást föl használhat, ’s mindent igazgat. Hasonlókép önmagadban is azt tiszteld mi legtökélyesb, ez pedig, mi az előbbihez rokon: mert benned ez az, minek minden szolgálatára van ’s életed ez által igazgattatik.

22. Mi az országnak nem ártalmas, nem árt a’ polgároknak sem. Minden bekövetkezhető károsodásnál ezen szabályt alkalmazd: ha az országnak nem ártalmas, nekem sem káros, ’s ha bár az ország kárositatik is, nem kell a’ kárositóra boszankodni, hanem meg kell mutatni miben hibázott.

23. Gyakran meggondold, mi gyorsan ragadtatnak ’s vonatnak el mindenek, mik léteznek vagy keletkeznek: mert a’ lények anyaga, mint az áradat szünetlen folyamatban van; – az okok örök -68- cserében ’s az okozatok számtalan változásokon mennek által; alig van valami állandó; továbbá gondold meg a’ két oldalról környező mult és jövőnek végtelen ’s megmérhetlen voltát, mellyben mindenek teremtetnek. – Valjon nem volna e’ az bolond, ki illy dolgokra büszke lehetne, miattuk magát kinozná vagy zugolódnék, mint ollyas valamin, mi őt sokáig nyomja, noha az csak rövid ideig tart.

24. Képzeld magadnak az egész természetet; csak egy csekély részének vagy osztályosa; – és az örökévalóságot, – csak egy rövid, egy pillanatnyi kor rendeltetett abból neked; – és a sorsot, mellynek mi kis részecskéje vagy?

25. Vétkezik más ellenem? Ő lássa. Nékie sajátlagos hajlama és működése van. Nekem pedig az van, mit a’ köztermészet akaratánal fogva most birnom kell: ’s azt cselekszem, mit most cselekednem természetem akaratából kell.

26. Lelked kormányzó ’s uralkodó része rendítlen maradjon a’ test szelid vagy zordon indulatain; ne keveredjék belé, hanem korlátozza magát, és szoritsa ezen szenvedélyeket a’ testi tagok határai közé. Ha pedig más hasonszenv által jutnának föl a’ lélekhez, a’ mennyiben tudnillik ez a’ testtel egyesülve van; akkor ne ellenkezzél az érzelmekkel, -69- mert természeted következményei, csak a’ lélek magától ne bélegezze azon balvéleménnyel, mintha azok valami jó vagy rosz volnának.

27. Élj az ístenekkel! az él pedig velök, a’ ki nékiek mindenkor lelke megelégedését mutatja sorsa fölött; ’s azt teszi mit azon szellem akar, mellyet Zeüsz mint önszármazékát mindenkinek elnökűl és vezérül adott; ez pedig mindenki esze ’s okossága.

28. Valjon haragszol e’ arra, kinek hónalja rosz szagu, vagy szája büdös? Mert mit használna az neked? Hiszen néki ollyan szája ’s ollyan hónalja van, hogy szükségkép illy szagnak kell tőlök származni. De, így szólsz, az embernek van esze ’s ha csak figyelmez, megesmérheti hibáit. – Helyesen; tehát neked is lévén okosságod, ébressz okosságbeli tehetséged által nála is hasonlót. Tanitsad, intsed. Mert midőn hallani fog, megyógyitod ’s többé boszuságra sem lesz szükség. (Sem ollyan, mint egy szinész a’ szomorujátékban sem ollyan mint egy kaczér nő, ne légy)

29. Mint pályád végén élni gondolnál, mi sem gátol már most ugy élned; de ha akadályoztatnál, lépj ki az életből; mind a’ mellett úgy, mint ki semmi rosszat nem szenvedett. Füst van; eltávozom. Miért látszanék ez olly nyomos dolognak? Mig pedig -70- semmi illyes ki nem üz, szabad maradok, és semmi sem fog hátráltatni cselekednem azt, a’ mit akarok. Akaratom pedig az okos és társadalmi lény természetével megegyező.

30. A’ világ-egyetem szelleme társadalmi. Innét van, hogy a’ roszabbat a’ jobbért teremtette; ’s a’ jobbat egymással öszhangzólag egyesitette. Látod, mint rendelte egyikét a’ másiknak alája; mint szerkeszte mindeneket össze, ’s mérte ki érdeme szerint mindenkinek a’ magáét, és a’ legjelesbeket kölcsönös egyetértésre mint szövetkeztette.

31. Emlékezzél meg arra, mint viselted eddig magadat az istenek, szüleid, testvérid, nőd, gyermekeid, tanitóid, barátaid, rokonid és cselédeid iránt; valjon mind eddig nem illetted e’ őket tettben vagy szóban ollyassal, mi megbantó. Emlékezzél meg, miken mentél által, és miknek eltüréséhez voltál elég erős; továbbá, hogy betelt a’ te életednek története ’s bevégeztetett szolgálatod. Valjon mennyi szépet észleltél? Mennyi gyönyört ’s fáradalmat vetettél meg? Hány fényes tárgyat mellőztél el? Hány embertelennel bántál emberül?

32. Mi által zavarhatnának meg müveletlen ’s tudatlan elmék egy müveltet ’s értelmest? De mellyik elme mivelt ’s értelmes? Az, melly eredetét ’s czélját esméri ’s azon okos lény melly az egészen -71- áthat ’s mindent meghatárzott időben rendez és igazgat.

33. Rövid időn már hamu vagy és csontváz! vagy egy puszta név, vagy még csak az sem. A’ név pedig csak egy zaj, egy viszhang. Sőt azon dolgok is, mik az életben annyira becsültetnek, minő hiúk, veszendők, csekélyek; – mint a’ marakodó kutyák ’s czivakodó gyermekek mellyek majd nevetnek, majd sirnak. A’ hit, szemérem, jog és igazság pedig a’ föld térségéről elköltöztek az égbe. ’S igy mi van még, mi itt tartóztat? Az érzéki tárgyak olly változók ’s állhatatlanok; az érzékek olly homályosak és csalékonyak, a’ lélek maga nem egyéb mint a’ vér párája; ’s azoknál lenni jóhirben kik illyenek, ugyan hiú dolog! Mért nem várod tehát nyugodtan megsemmitésedet, vagy áthelyeztetésedet? De mig ennek ideje eljön, mit fogsz tenni egyebet, mint az isteneket imádni és dicsérni, az emberekkel jól tenni, őket türni ’s tőlök ovakodni. ’S tartsad emlékedben, hogy mind az, mi testecskéd és lelkecskéd határain kivül van, sem nem a’ tiéd, sem tőled nem függ.

34. Mindenkor czélodhoz juthatsz, ha csak a’ hozzá vezető utra lépni, ’s azon gondolkodni ’s csekedni akarsz. Mert ezen kettő közös az isten az ember ’s minden okos lények lelkével; először, hogy -72- senki által meg nem akadáloztathatik; aztán, hogy javát helyes meggyőződés ’s igaz cselekvényben leli fel, ’s vágyait erre korlátozhatja.

35. Ha ez sem az én roszaságom, sem az én roszaságomnak mive, sem pedig a’ közügynek nem ártalmas, miért nyugtalankodom fölötte. ’S valjon mi a’ közügynek megsértése?

36. A’ képzelődés el ne ragadjon: hanem kik reád szorulnak segitsd mint kitelik tőled ’s mint illik. De bár az eszközökben hiányt szenvednének, azt mindjárt bajnak ne véld: mert ez rosz szokás; hanem mint a’ korosb ember elkéri növendéke búgócsigáját, el nem felejtvén, hogy az csak egy búgó csiga, ugy tégy te is itt. – Midőn a’ szónokszékről a’ néphez szólsz, ember, elfelejted e, mi legyen az? Nem felejtem, igy szólsz, de azt mások még is méltónak tartják a’ legnagyobb törekvésre! Tehát azért te is bolond lész e? – Bár hol légy is, mindenütt lehetsz szerencsés ember; az pedig szerencsés, ki magának kedvező sorsot készit. A’ kedvező sors pedig a’ jó erkölcsök, jó indulatok és jó tettekben áll.

1. A’ világ anyaga engedékeny ’s mivelhető; az őt igazgató lélek magában semmi okát nem rejti a’ rosz cselekedetnek: mert benne roszaság nincs, azért semmi roszat nem tesz és nem árt senkinek. Pedig minden általa történik ’s eszközöltetik.

2. Ne tegyen előtted különbséget, ha hidegben vagy melegben kell kötelességedet teljesitni; ha alvó félben, vagy alvás után; ha korholtatva vagy dicsértetve; ha haldokolva vagy egyéb foglalatosságodban. Mert éltünk kötelességei egyike az is, hogy meghalunk. Tehát erre nézve is elég, a’ jelent jól használni.

3. Jól megvisgáld, ’s vigyázz el ne kerülje figyelmedet bármi tárgynak sem saját minősége sem becse.

4. Minden tárgyak gyorsan elváltoznak, és vagy el égnek (ha csak egyesülve van az anyagi világ), vagy pedig szétszóratnak.

5. A’ mindeneket kormányzó ész tudja, mi állapotban van, mi az ő hatása és mi tárgyakra.

6. Legjobb módja a’ boszuállásnak: a’ megbántóhoz hasonló nem lenni. -74-

7. Az legyen örömöd és megnyugtatásod: egyik közhasznu tett után a’ másikhoz fogni, megemlékezve az istenségre.

8. Lényed kormányzó része az, melly önmagát felbuzditja ’s vezeti; magát ugy müveli a’ minő lenni akar; ’s magával az eseményeket ollyanoknak láttatja, minőknek akarja.

9. Az egyetemes természet által tétetik minden és nem más természet ereje által, melly ezt körül venné, vagy benne foglaltatnék, vagy pedig kivül tőle elkülönözve léteznék.

10. A’ világ vagy keveréke a’ lényeknek, mellyek majd történetesen össze kapcsolódnak, majd ismét szétválnak, – vagy pedig egysége, mellyben rend és gondviselés uralkodik. Ha az első, – miért ohajtsak olly rendetlen vegyületben, olly zürzavarban élni? Vagy mi egyébre legyen gondom, mint hogy egykor mikép váljak földé? Miért nyugtalankodjam? Mert bár mit tegyek, utol ér a’ romlás. – Ha pedig az utóbbi áll, ugy a’ kormányzót tisztelem, hozzá állhatatos hűséggel ’s bizalommal viseltetem.

11. Ha a’ körülmények erőszaka által nyugtalanságba helyeztetel, térj vissza gyorsan magadhoz ’s minden szükség nélkül a’ sorból ki ne lépj, mert -75- igy az öszhangzat inkább leend hatalmadban, ha hozzá mindenkor vissza térsz.

12. Ha egyszerre volna mostoha és édes anyád; noha amaz iránt is tisztelettel viseltetnél, még is mindenkor ehez vissza térnél. Illy viszonyban állasz most az udvarral és a’ bölcsészettel. Járulj sokszor ez utóbbihoz, ’s nála nyugodj ki, mert általa lesznek az ottani körülmények neked eltürhetők ’s te azoknak eltürhető.

13. Valamint a’ húsétkekről ’s hasonló eledelekről igy kell gondólkodni: ez döglött hal, az döglött madár vagy sertvés; ismit: hogy a’ Falerni csak szőlő nedv; a’ bibor csak gyapju csigavérrel befestve, és az érzéki szerelem élvezetről: hogy az csak egy tag dörzsölése ’s nyálka kiömlése összekötve rángotódzásokkal. – Mert illy képzeletek érintik olly közel a’ tárgyakat, ’s mivoltukat úgy ki meritik; hogy őket eléggé megesmérhetjük. Hasonlón kell egész életünkben cselekednünk; a’ legbecsesebbnek látszó dolgokat tegyük mezétlenné, lássuk által becstelenségöket és fényes öltözetüket, melly által kitűnnek, szedjük le, mert az ékesség rettenetes csalárd ’s olly tárgyaknál, mellyek törekvésünkre legméltóbbaknak látszanak leginkább csábitó. Lásd mit mondott Crates magáról Xenocratesről. -76-

14. Legtöbb tárgyokat, miket a’ sokaság csodál, következő általános osztályokra lehet szoritni. Az első csupán alakja, vagy természete által határoztatik meg, mint kövek, fák, figefák, szőlőtők, olajfák; a’ második osztály, mellynek csodálói a’ középrendben vannak, azon tárgyokat foglalja magában, mellyeknek párájok van, minők a’ nyájak és csordák; a’ harmadik, mellyet a’ müveltebbek becsülnek, tudnillik azok, kiknek okos lelke van ugyan, de nem világ polgári, hanem mesterségekre ’s egyéb ügyességekre alkalmas; ide tartozik sok szolgákat birni. A’ ki pedig a’ világ – ’s honpolgári okos lelket becsüli, egyébre nem fog ügyelni; hanem mindenek előtt azon törekszik, hogy önmagát olly állopotban ’s munkásságban tartsa, melly az okossággal ’s közjóval megegyező, ’s hogy a’ fajtájabelieket ugyan arra segitse.

15. Némellyek a’ lételre sietnek, némellyek a’ lételből: ’s annak is, mi levő félben van, már egy része eltünt. Hullámzás és változás a’ világot mindenkor megujitják, valamint az idő szakadatlan folyása szemeink előtt egy uj határtalan kort nyit meg. Ki akarna tehát e’ ragadó folyamban, mellyben megállni nem lehet, ezen elhullámzó tárgyok közül valamit különösen becsülni? Épen mintha valaki egy előtte elrepülő madárba akarna beleszeretni! -77- De az már szemei elöl eltünt. – Ollyan mindenki élete, mint a’ vérnek kipárolgása ’s a’ légnek belélekzése. Mert egészen ugyanaz, a’ levegőt egyszer beszivni és ismét kilehelni, mit minden pillanatban teszünk: avagy pedig egész lélekzet tehetségünket, mellyel tegnap vagy tegnapelőtt óta bírunk, ismét oda vissza adni a’ honnét először kaptuk.

16. Sem a’ kipárolgás, melly a’ növényekéhez hasonlit, sem a’ lehelés, mi a’ szelid és vad állatokkal közös, nem méltó nagy becsülésre. Valamint az sem, hogy a’ képzelet által a’ tárgyok benyomásait vesszük; hogy indulatoktól ösztönöztetünk; társulatokba állunk és táplálkozunk. Mert mind ez semmivel sem fontosb, mint az ételekből a’ föleslegest kiüritni. De tehát mi becsülésre méltó? Talán a’ megtapsolás? Nem! Tehát a’ nyelvvel való megtapsolás sem, mert a’ sokaság magasztalása csakugyan a’ nyelvvel való tapsolásnál nem egyéb. Igy tehát a’ hirecskéről is lemondván, ugyan mi marad még becsülésre méltó? Gondolom ez: sajátlagos állopotja szerint erejét használni ’s vágyait korlátozni. Erre vezetnek a’ mesterségek ’s müvészetek is. Mert minden mesterségnek az czélja, hogy müvét azon dologra alkalmassá tegye, a’ miert készitetik. Erre törekszik a’ kertész, ki a’ szőlőtővel bánik; erre a’ lovász, erre a’ kutyász. És a’ gyermekek nevelése -78- ’s oktatása mire czéloz egyébre? Itt van tehát a’ tiszteletre méltó. ’S ha ez jó állapotban van, semmi másnak megszerzésére szükséged nem leszen De ha meg nem szünöl sok mást is becsben tartani, ugy nem lész szabad, nem magadnak elégséges, nem szenvedély zaklatása nélkül. Mert akkor szükségkép irigy, féltékeny ’s gyanakodónak kell lenned azok ellen, kik azon dolgoktól, miket te olly nagyra becsülsz, megfoszthatnának; ’s cselt készitni azoknak kik azokat birják. Általában zavarba kell jönnie, ki ezekből valami nélkül szükölködik; és sokat panaszkodnia még az istenekre is. Azon tisztelet és becsület pedig mellyel saját okosságod iránt viseltetel, magaddal megelégedésben, a’ közönségnél kedvességben ’s az istenekkel egyetértésben tart, midőn mindent, a’ miben csak részeltetnek ’s a’ mit neked rendelnek, köszönettel fogadsz.

17. Föl, alá, ’s körben mozognak az anyagok; de az erény semmi illy irányban nem mozog. Ő valami istenibb és észre nem vett ösvényen halad szerencsésen előre.

18. Valjon mit müvelnek az emberek? Kortársaikat nem akarják dicsérni, még is magok nagyra becsülik az utódoktól, kik őket sem nem esmérték sem nem látták, dicsértetni. Ez közelit ahhoz, -79- midőn valaki azon szomorkodnék, miért nem tartottak fölötte elődei magasztaló beszédeket.

19. Ha neked valami munka nehéz, azért ne véld, hogy az embernek az lehetetlen; ha pedig valami nem lehetetlen az embernek és köttelessége, hidd el, az neked is lehetséges.

20. A’ vivói gyakorlatban, ha bár valaki körmével megsért, vagy fejünkre egy daganatot üt, azért neheztelésünk semmi jelét nem adjuk, magunkat megbántottnak nem tartjuk és nem vesszük mint alattomos üldözőt gyanúba. Még is óvakodunk tőle, nem ugyan mint ellenségtől, vagy gyanúból, hanem nyugodt szivvel kikerüljük. Igy tegyünk az élet egyéb viszonyaiban is; ’s ne gondoljunk sok tetteikkel azoknak, kik velünk mintegy küzdőhelyen vannak: mert szabadságunkban áll, mint mondám, őket kikerülni minden gyanakodás ’s gyülölség nélkül.

21. Ha valaki arról meggyőzni ’s nékem azt kimutatni képes, hogy nem jól gondolkozom vagy cselekszem, ugy örömest változtatom. Mert az igazságot keresem, melly által még senki meg nem károsult; de megkárosodik a’ ki megmarad tévelgésében ’s tudatlanságában.

22. Én a’ mi kötelességem, megteszem, más dolgokról nem aggódom; mert azok vagy lelketlenek, -80- vagy oktalanok, vagy eltévedettek és az igaz utat nemesmérők.

23. Okos ember létedre az oktalan állatokkal s dolgokkal általában, mint ollyanokkal mellyeknek esze nincsen, nemeslelküen és szabadelmüleg bánjál; az emberekkel, mint kiknek lelkök van, közszellemileg; könyörögj pedig mindenekért az istenekhez és ne törődjél azzal, mennyi ideig fogsz igy cselekedni, mert igy eltöltött három óra is elegendő.

24. Nagy Sándor és öszvérese haláluk után ugyan azzá váltak; vagy a’ világnak maganyagai közé vétettek föl, vagy egyenlőn elszórattak az atomok közé.

25. Gondold meg mi sok történik mindenikünkben ugyan azon időpontban, mi a’ testet szinte ugy illeti mint a’ lelket! És illy módon nem fogod csodálni, ha még sokkal tőbb, sőt minden mi létre jön ezen mindenségben, mellyet világnak nevezünk, együtt létezik.

26. Ha valaki azon kérdést tenné: mint iratik Antonin neve? Valjon minden egyes hangot indulatosan ejtenél e’ ki? Hát midőn haragszanak, ugyan viszont haragszol e’? ’S azon esetben nem fogsz e’ inkább türelmesen minden betüt előszámlálni? Erről -81- tehát az utóbbi esetben is megemlékezzél: hogy kötelességed általában egyes részei által teljesitetik.

Ezekre illő ügyelned ’s meg nem zavarodni, sem a’ neheztelőkre viszont nem neheztelni, hanem az igaz uton haladni kitüzött czélod felé.

27. Minő kegyetlenség, meg nem engedni az embereknek, hogy az után törekedjenek, mit hozzájok tartozónak ’s hasznosnak vélnek, és pedig te némileg nem engeded nékiek azt tenni, midőn neheztelsz, hogy vétkeznek. Mert midőn vétkeznek általában csak az után törekednek, mit sajátuknak ’s hasznosnak tartanak. – De nem igy van! – Tehát tanitsd őket ’s mutasd meg nékiek a’ hibát, de harag nélkül.

28. A’ halál megszünteti az érzékek benyomásait, az indulatok ösztönit, az elme csapongásait ’s a’ testkörüli szolgálatot.

29. Gyalázat, azon életben a’ léleknek kifáradni, mellyben még a’ test nem fáradt el.

30. Vigyázz, el ne császárosodjál; azon külszint föl ne vedd; mert ez könnyen megtörténik. Tehát tartsd meg magadat egyszerűen, jól, meg nem hamisitva, komolyan, pompátlanul, igazságosan, istenfélőn, jóakarón, szeretettel teljesen és minden kötelességedben állhatatosan. Törekedjél, hogy ollyan -82- maradj, a’ milyenné a’ bölcsészet tenni akart. Tiszteld az isteneket, segitsd az embereket. Rövid az élet ’s csak egy gyümölcse van a’ földi létnek: fedhetlen gondolkozásmód ’s közjóra szolgáló tettek. – Mindent ugy tégy, mint Antoninus tanitványa, kövesd éber szorgalmát az okos cselekvényekben, magaviselete mindenkori egyenlőségét, jámborságát, arcza vidámságát, nyájasságát, hirvágy nélküli lényét, ’s törekvését a’ dolgok visgálatában Ő semmitől nem távozott, mi előtt pontossan megszemlélte és éretten meggondolta volna. Mi türelmes volt azok iránt, kik őt igazságtalanul korholták a’ nélkül, hogy őket viszont gáncsolta volna! Mint nem hirtelenkedett ő soha; és mint nem hallgatott az árulkodásra! Mi gondosan figyelt erkölcseire és tetteire! Ő nem volt gunyoló, félénk, gyanakodó, vagy szőrszálhasogató. Mi kevéssel megelégedett háza, ágya, ruházata, élelme ’s szolgálatára nézve! Mint kedvelte a’ munkát, ’s mi nehezen haragudott meg! Igy egyszerü élelme mellett képes volt estélyig egy helyben maradni, a’ nélkül hogy máskor mint a szokott órában szükségére szoritatott volna. Barátságos viszonyaiban hű és változatlan volt. Eltürte a’ gondolatira tett szabad ellenvetést, sőt örült, ha valaki jobbról győzte meg, és istenfélő volt babonaság nélkül. Kövesd ezeket; hogy te is hasonló -83- jó lélekesméretü légy midőn végórád föltünik, mint ő.

31. Ébredj és serkentsd föl magadat, ’s ha ébren megesméred, hogy csupa álom a’ mi nyugtalanit; ugy tekintsd ezt is most éber állapotodban, mint amazt, (t. i. az éber állapot bajait is csak álmok gyanánt kell tekinteni).

32. Testből és lélekből vagyok. A’ testnek minden közönyös: mert megkülönböztetni nem képes; az okosságnak pedig mind az közönyös, mi nem az ő müve. Minden működései pedig teljesen önmagától függnek. Azonban ez egyedül az ő jelen működésére vonatkozik; mert mult és jövő munkálatit jelenleg egykedvüen veszi.

33. Semmi fáradság a’ kéz vagy láb természetével nem ellenkező, mig a’ kéz a’ maga ’s a láb ís a’ maga kötelességét megteszi. Ugy az ember természetével semmi munka nem ellenkezik; mig megteszi azt, mi az embernek kötelessége; de ha az nincs természete ellen, nem is rosz nékie.

34. Mi sok gyönyört élveztek még a’ zsiványok, gonoszok, apagyilkosok, és zsarnokok is.

35. Nem látod e, miképen a’ müvészek bizonyos pontig a’ tudatlanokhoz alkalmazzák magokat, de mind a’ mellett müvészetök törvényéhez ragaszkodnak -84- ’s attól eltávozni nem mernek? Tehát illő e, ha az épitő mester, vagy az orvos többre becsüli a’ müvészet törvényét, mint az ember az övejét, melly nékie az istenekkel közös.

36. Asia, Europa, – világ zugai az egész oceán – egy csepje a’ mindenségnek! Athos hegy – egy görönye a’ világnak; a’ jelenkor – csekélyebb mint az öröklétnek egy pillanata. Minden parányi, változó, mulandó. Mindennek eredete egyféle: ugyanazon közös világkormányzótól, vagy közvetlen, vagy szükségképeni következés által. Még az oroszlány agyara, a’ méreg, és minden mi ártalmas, mint a’ tövisek és mocsárok, függeléki a’ tetszetesnek és szépnek. Hagyj föl tehát azon balgasággal, mintha ezek ama lénynyel, mellyet imádsz, semmi összeköttetésben nem állnának, és gondolj minden dolgok eredetére.

37. Ki a’ jelent látja, mindent látott, mi örök óta lett ’s mi örökké leend. Mert minden egynemü és egyforma.

38. Sokszor meggondold minden dolgoknak, mik a’ világban léteznek, összeköttetését ’s egymáshozi viszonyát. Mert némikép mind egymásba fonódvák, ’s ez által mind egymásiránt barátságosak. Mert az egyik a’ másikból következik, az anyagi világ élénk müködése, viszonos hatása és egysége által. -85-

39. A’ mit rendeltetésed magával hoz, azon körülményhez alkalmazd magad és szeresd azon embereket, kiket a’ sors hozzád kötött; de igazán!

40. Minden gép, minden szerszám, minden edény jó állapotban van, ha arra alkalmas, a’ mire készitetett; és pedig sokszor távol van alkotója. Azon tárgyokban, miket a’ természet magában foglal, bennök létezik és marad a’ teremtő erő. Azért annál inkább kell azt tisztelned ’s ugy vélekedned, hogy ha annak akarata szerint cselekszel, és viseled magadat, minden saját eszed szerint történik. Hasonlón a’ világegyetemben: itt is minden annak saját lelke szerinti.

41. Ha azon dolgok közül, mellyek nem önkényedtől függnek, valamellyiket jónak vagy rosznak tartod; ugy illy rosznak reád háromlása, vagy illy jónak elvesztése miatt szükségkép zúgolódnod kell az istenekre ’s az embereket gyülölnöd, kik ezeknek okai voltak, vagy jövőre e’ miatt gyanúsak. És valóban sok jogtalanságot követünk el, midőn ezek után törekedünk. Ellenben, ha csak hatalmunkban álló dolgokat tartunk jónak vagy rosznak, ugy nincs többé okunk akár az istent vádolni, akár az emberekkel ellenségeskedni.

42. Mindannyian egy czélra munkálkodunk; némellyek öntudattal és akarattal, mások a’ nélkül -86- hogy tudnák. Valamint még az alvók is, ha nem tévedem Heraclit mondása szerint, munkásak és dolgozó társak abban, mi a’ világon történik. De mindenik maga módja szerint dolgozik! még az is nagy hatásu, ki az eseményeken zúgolódik, ellenök szegül ’s akadályozni törekszik. Mert illyenre is volt a’ világnak szüksége. Egyébiránt csak vigyázz, kiknek számához csatlakozzál. Mert ama világkormányzó minden esetre helyesen fog téged használni tudni, és a’ dolgozók ’s munkatársak sorába tagul felvenni. De te vigyázz, hogy ezen sornak ne olly tagja légy, mint ama rosz és nevetséges vers a’ szinmüben, mellyről Chrysippus emlitést tesz.

43. Talán a’ nap az eső szolgálatát akarja megtenni, vagy a’ földét Aesculap? És minden csillagok, – noha különbözők, nem egy czélra munkálkodnak e?

44. Ha rólam ’s arról, mi velem történendő, az istenek valamit végeztek: ugy az ő határzatuk helyes. Mert tanácsban fogyatkozó istent még csak gondolni sem könnyü; mi ok indithatná őket velem roszat tenni? Mert ők, vagy az egész, mellyről leginkább gondoskodnak, mi hasznot huzhatna abból? De ha különösen rólam nem gondoskodnak is, van gondjok az egészre általában; ’s azért nekem is, a’ szinte az által meghatárzott sorsomat, -87- örömmel és kedvesen kell fogadnom. Ha pedig semmiről sem rendelkeztek, – de mi gonosz ezt gondolni is, – miért nékiek az áldozás, imádkozás, esküvés, ’s egyéb cselekvények, mellyeket mindenikünk, mintha az istenek jelen volnának ’s velünk élnének, úgy viszen véghez? Ha tehát semminkről sem rendelkeztek, ugy tőlem függ határozni, ’s nekem itt a’ hasznosat kell tekintetbe vennem. Az hasznos pedig minden lénynek, mi szerkezetével és természetével megegyező. Az enyém okos természet és közjóra törekedő. Országom és hazám pedig, ugy mint Antoninusnak Róma, úgy mint embernek a’ világ. Tehát csak a’ mi ezen társaságoknak hasznos, csupán az jó nekem.

45. A’ mi csak minden egyessel történik mind az hasznos az egésznek, és még, – mit szoros visgálat után mindenütt ugy fogsz találni, – valami az emberrel történik az más embereknek is hasznos. Itt tudnillik közönséges értelemben kell a’ hasznost az eszközökről venni.

46. Valamint a’ szinkör ’s hasonló helyek mutatványai kellemetlenek neked; ’s mint ott az örök egyféleség és hasonlóság meg unatják a’ nézést; ezt tapasztalod az egész életben is. Fölötted, alattad, minden ugyan az, és ugyanazon anyagból való. De tehát meddig? -88-

47. Meggondold gyakran mint haltak meg minden sorsu, különféle foglalatosságu, ’s minden nemzetbeli emberek, Szálj igy le Philistion, Phoebus és Origanionhoz. Aztán más osztálybeliekhez is fordulj. De nekünk oda kell költözködnünk, hova annyi nagy szónokok, annyi komoly bölcsek vándoroltak, Heraclitus, Pythagoras, Socrates, továbbá annyi régi hősek, annyi későbbi vezérek és uralkodók, ezeken kivül még egy Eudoxus, Hypparchus, Archimedes és sok más éles, fellengős, munkás, ügyes ’s magukban bizakodó elmék; sőt ama’ gúnyolói is ezen mulandó és egynapi életnek, minő Menippus és más hozzá hasonlók. Mind ezekről gondold meg, hogy régen fekszenek; és mi rosz éri őket azért ’s azokat kiknek nevei nem emlegettetnek? Tehát csupán egy nagyra becsülendő: hogy a’ valóhoz és igazsághoz hiven, még a’ hazugok és csalárdok közt is, jó akaratot gyakorolj.

48. Midőn föl akarod magadat viditni, elmélkedjél a’ veled élők erényiről; egyiknek munkássága, másiknak szerénysége, egy harmadiknak bőkezüségéről ’s másoknál egyébről. Mert semmi nem gyönyörködtet annyira, mint az erény példái, mellyek kortársaink erkölcseiben föl tünnek, és lehető legnagyobb számban szemünkbe ötlenek. Azért mindig szemeid előtt tartsd őket. -89-

49. Talán megkeserit, hogy csak annyi és nem háromszáz font nehéz vagy? Szinte olly kevéssé tehát az, hogy csak annyi és nem több évekig fogsz élni. Mert mint a’ termetből, ugy az időből is annyival elégedjél meg, a’ mennyi neked rendeltetett.

50. Másokat az igazság felöl meggyőzni törekedjünk. De akaratuk ellenére is azt cselekedd, mit az igazság törvénye kiván. Ha valaki erővel ellentáll, folyamodjál a’ türelem és lelki nyugalomhoz ’s az ellenszegülést használd föl más erényhez. Megemlékezzél arról is, hogy csak föltételileg fogsz a’ dologhoz, ’s az után nem vágyol, mi lehetetlen. De tehát mire? Illy eltökélésre: ezt eléred, ha azok, mikre vágytál nem teljesednek.

51. A’ nagyravágyó mások magaviseletébe helyzi önjavát; a’ kicsapongó saját szenvedélyibe, az okos pedig tetteibe.

52. Szabadságodban áll egy vagy más tárgyról semmit sem itélni, ’s igy a’ lelket föl nem háboritni, mert magokban a dolgokban nincs olly erő, melly itéletünket kicsikarná.

53. Szokjad meg másnak beszédire feszitett figyelmet forditni ’s a’ mennyire lehet a’ szólónak leszállani lelkébe. -90-

55. Ha a’ kormányost a’ hajósok, az orvost a’ betegek kárhoztatnák, valjon kire figyelnének másra? Vagy mint vihetnék ők azt véghez, mi a’ hajósoknak szerencsét, a’ betegeknek gyógyulást szerez.

56. Azok közül, kikkel együtt jöttem e’ világra, már mi sokan eltávoztanak.

57. A’ sárgaságban sinlődőknek a’ méz keserünek tetszik; a’ dühös kutyától megmarottaknak irtózatos a’ viz; a’ gyermekeknek pedig a’ lapta szép; tehát miért neheztelsz bár kire? Vagy csekélyebb hatásunak véled e a’ lelki hibát, mint a’ sárgaságban szenvedőnél az epét, vagy a’ megmarottaknál a’ mérget.

58. Természeted törvénye szerint élni mi sem gátolhat; a’ köztermészet törvényén kivül pedig misem történik veled.

59. Minők, kiknek tetszeni vágynak? és mi czélból? és melly tettek által? Mi hamar eltemetend az idő mindeneket! és mi sokat eltemetett már!

1. Mi a’ gonoszság? Nem egyéb, mint a’ mit sokszor láttál. Minden eseménynél szemed előtt legyen ezen gondolat: olly valami az, mit sokszor láttál. Fent és alant, mindenütt ugyanazt fogod találni, a’ mivel a’ régi közép ’s jelenkori történetek tömvék ’s mivel az országok és családok teljesek; semmi sem uj, megszokott és mulandó minden.

2. Elveidet mint lehetne kiirtani, ha a’ velök megegyező fogalmak nem oltatnak ki, mellyeknek fölélesztése tetszésedtől függ? – Ugy vélekedhetem ezek felől, mint nekem kell. Ha ezt tehetem, miért nyugtalankodom? Mi a’ gondolkodó elmén kivül van, az általában nem is illeti az elmét – Igy érezz és állni fogsz. – Hatalmadban van ujéletet kezdened. Nézd ismét a’ tárgyokat olly szempontból mint egykoron. Mert abban áll újjan élni.

3. Hiú fényüzés, színi előadások, nyájak, csordák, bajvivások, kutyáknak vetett csont, halastóba szórt morzsák, hangyák nyomorai ’s teherviselései, megijedt egerek futkozásai, dróton mozgatott bábok. Tehát ezekben józan légy és nem szenvedélyes. -92- Tudjad meg azonban, hogy annyit ér mindenki, a’ mennyit érnek azok, mikért fáradozik.

4. A’ beszédnél a’ kifejezésekre; minden szándéknál a’ tettre figyelj. Egyiknél nézd hova czéloz, másiknál pedig vigyázz mit jelent?

5. Valjon eszem elégséges e erre vagy nem? Ha elégséges, használom ezen munkára mint egy eszközt, mit a’ természet adott; ha pedig nem elégséges, vagy által adom azt annak, ki jobban elvégezheti mint én, hacsak máskép tisztemhez nem tartozik; vagy megcsinálom a’ mint tudom, és segitségül veszem azt, ki eszméimet használva, képes teljesitni, mi a’ közügyre nézve korszerü és hasznos. Mert mit magam vagy más által cselekszem, arra szabad egyedül irányozva lennie, mi a’ közre hasznos ’s vele öszhangzó.

6. Mi sokan, megéneklettek egykoron, már feledésnek adattak által? Mi sokan, a’ megéneklőkből, letüntek régen?

7. Ne szégyeneld a’ segitséget. Mert feltételed, kötelességedet teljesitni, mint katona az ostromban. Mit árt, ha sántán a’ várfokra felmenni magad nem birsz, de mással arra képes lennél?

8. A’ jövendőért ne aggódjál: mert nékie, ha szükséges leend, ugyan azon észszel fölfegyverkezve -93- fogsz elébe lépni, mit most a’ jelenre nézve használsz.

9. Minden kapcsolatban van egymással, és ezen kötelék szent és semmi nem idegen egymáshoz! Mert össze van szerkesztve, és ugyanazon világot diszíti. A’ világ pedig egy mindenekből, isten egy mindenekben, és egy az anyag, és a’ törvény egy, minden eszes lények okossága közös, és egy az igazság, valamint tökélye egy minden rokon ’s ugyanazon okosságból részesült lényeknek.

10. Minden anyagi hamar eltünik az egésznek őselemében; és minden működő erő az egyetem’ okosságába gyorsan vissza vétetik; és minden emlék gyorsan megtalálja az örök időkben a’ feledékenység sirját.

11. Okos lénynél a’ természet szerinti cselekvény egyszersmind okosság szerinti is.

13. Mint összefüggő testekben a tagok, hasonlón állanak szétválasztva az okos lények egymáshoz, lévén közös működésre rendelve. E’ gondolat annál nagyobb benyomást teend elmédre, ha gyakran igy fogsz szólni magadhoz: tagja vagyok az okos lények rendszerének! Ha csak ‚részének‘ mondod lenni magad, szivedből nem szereted az embereket. A’ jó tett még nem gyönyörködtet önmagában, -94- csak ugy teljesited mint hozzád illőt, nem ugy mint jótéteményt magadiránt.

14. Érje mi akarja kivülröl azon részeket, mellyek illy eseményeknek kitétetvék. ’S ezek, ha akarnak panaszkodjanak szenvedésök fölött. Ha csak én azon véleményben nem vagyok, hogy rosz az, mi velem történt, ugy sértve nem vagyok. Tölem függ pedig annak nem tartani.

15. Bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem jónak kell lennem. Mintha az arany vagy a’ smaragd vagy a’ porphyr mindig azt mondaná: bár mit tegyen vagy beszéljen más, nekem smaragdnak kell lennem és saját szinemet megtartanom.

16. Az elme nem maga nyugtalanitja e önmagát? például, nem maga dönti e önmagát félelembe, szomoruságba? Ha más őt ijeszteni vagy szomoritni képes, ám tegye! Mert ő saját gondolatival illy indulatokra magát nem inditja. A’ test, hogy ne szenvedjen gondoskodjék maga, ha tud, és panaszkodjék ha szenved. Az elme pedig, melly fél, szomorkodik, ’s mind ezekről képzelődik, mit sem szenved, ha csak magad illy véleményre nem birod. Önmagában szükség nélkül van az elme, ha csak önmagának szükséget nem teremt. Épen azért sem nyugtalansága sem akadálya, ha csak önmagát nem zavarja vagy hátráltatja. -95-

17. A’ boldogság jó nemtő vagy józanság. Tehát mit csinálsz itt képzelet? Távozzál, az istenekre! mikint jövél. Mert reád semmi szükségem; jövél régi szokás szerint; nem haragszom reád; csak távozzál!

18. Valaki fél a’ változástól. Pedig mi történhetik változás nélkül? ’S igy mi kedvesebb, mi inkább sajátja az egyetemes természetnek? Fürödhetel e, ha csak a’ tüzifa át nem változik? Táplálkodhatol e, ha csak az étkek által nem változnak? Vagy más hasznos jöhet e létre változás nélkül? Tehát nem látod e, hogy a’ te elváltozásod is hasonló, ’s az egyetemes természetnek hasonlón szükséges?

19. A’ világ egyetemén mint egy folyam árján mennek által minden testek, és, mikint tagjaink egymás között, az egészszel kapcsolatban vannak ’s együtt működnek. Hány Chrysippot, hány Socratest, hány Epictetet nyelt el már az idő? Ez legyen minden ember minden tárgy szemléleténél előtted.

20. Engem csupán egy aggaszt, nehogy magam valamit tegyek, mit az ember szerkezete nem akar, vagy igy nem akar, vagy most nem akar.

21. Nem sokára mindeneket elfeledsz. ’S csak hamar mindenek elfelednek téged. -96-

22. Sajátsága az embernek, megbantóit is szeretni Ez pedig ugy történik, ha eszedbe jut, hogy rokonaid, hogy tudatlanságból ’s akaratlanul vétkeznek, hogy rövid időn mindenitek meghaland, és, a’ mi fő, hogy téged nem kárositott meg ellened: mer elmédet roszabbá nem tette, mint minő előbb volt.

23. Az összes természet a’ mindenség anyagjából, mint, viaszból, majd egy lovat képez; majd ezt mintegy összeolvasztja ’s anyagjából egy fát termeszt, aztán embert, aztán más valamit. ’S ezek mindegyike csak igen rövid időn létezik. De a’ szekrénynek a’ szétbontatás épen olly kevessé bántalom, mint összerakatása nem volt az.

24. A’ tekintet zordonsága igen természetelleni, minthogy sokszor általa az arcz nyájassága elhal, és annyira ki alszik, hogy többé földeritni nem lehet. Épen ebből értheted, hogy okosság elleni. Mert ha valaki úgy elfásitá arczát, hogy még a’ bün érzete is elhagyá, mi oka még az életre?

25. Mindent, mit látsz, hamar el fog változtatni az egészet kormányzó természet. ’S anyagjából másokat teremtend, ’s ezekéből ismét másokat, hogy mindig megujuljon a’ világ.

26. Midőn valaki vétkezik ellened, mindjárt visgáld, a’ jóról vagy roszról minő véleményben -97- követte légyen el azt. Mert ezt látván könyörülsz rajta és sem csodálkozni, sem haragudni nem fogsz. Mert talán vagy ugyanazt, mit ő, vagy más valami hasonlót te is jónak tartasz és akkor meg kell bocsátanod nékie; vagy pedig illyeseket sem jónak sem rosznak nem tartasz ’s ekkor balvéleménye iránt méltányos lész.

27. Ne a’ hiányzóra gondolj, hanem a’ mid van. Ebből pedig a’ legkedvesbet válaszd ki, ’s képzeld magadnak azon szorgalmat, mit megszerzésére forditanál, ha nem birnád. Azonban őrizkedjél, nehogy mig bennök gyönyörködöl, hozzá ne szokjál őket túlbecsülni; minthogy akkor nélkülözésök megzavarna.

28. Vonulj önmagadba, mert az uralkodó okosság olly természetü, hogy igazságos tette ’s ebből eredő nyugalma által önmagának elégséges.

29. Irtsad ki a’ képzeletet; csillapitsd az indulatokat; szoritkozzál a’ jelenre; vizsgáld meg mi történik veled vagy másokkal; oszsz föl ’s különits el minden tárgyat anyagra és alakra; gondolj az utolsó órára; mi más vétke, hagyd ott hol az történt.

30. Forditsd figyelmedet arra, a’ mi mondatik és szálj le elméddel a’ tényekbe ’s azok okaiba. -98-

31. Ékességed legyen egyszerüség, szerénység, ’s közönyösség az iránt, mi az erény ’s bün között középen áll. Szeresd az emberi nemet; engedelmeskedjél istennek. – Minden bizonyos törvény szerint megyen; igy szól az. De hát ha csak az anyagiak? Elég megemlékezni, hogy mindennek meg van törvénye, vagy csak keveset kivéve.

32. A’ halált illetőleg: akár szétszóratás, vagy parányokra fölbomlás, vagy kiürités legyen; még is vagy kioltás az vagy által tétel.

33. A’ fájdalomról. Az eltürhetlen meg öl; a’ tartós pedig eltürhető. És az elme önnyugalmát meggyőződése által fentartja ’s roszabbá nemesb részed nem lesz. Ám tegyenek azon tagok, mellyeket fájdalom ért, ha tudnak, fölötte panaszt

34. A’ dicsőségről. Nézd elméjöket, minők mit kerülnek, mit keresnek. Továbbá: mint a’ homok halmok, egymásra hordatva, az előbbieket eltemetik, ugy az emberi életben, az előbbiek a’ következők által gyorsan elfedetnek.

35. Platoból: Egy kitünő elméjü ’s éles látásunak, ki minden időn ’s minden anyagon keresztül hat, valjon fog e’ az emberi élet valami nagynak látszani? Lehetetlen; volt a’ válasz. Tehát a’ halált sem tartandja valami rémitőnek? Épen nem. -99-

37. Rút dolog, hogy az arcz, az észnek engedelmeskedve, ennek akaratja szerint alakul és disziti föl magát, az ész pedig önakaratjához nem alkalmazkodik, ’s a’ szerint nem ékesiti föl magát.

40. Arasd az életet, hasonló az a’ szemteljes kalászokhoz: míg azok megérnek, ezek már elhervadnak.

44. Plató mondása. Én annak ezen érvényes okot vetném ellene: Illetlenül szólsz ember, midőn azt véled, hogy az, ki csak valamire való, tekintetbe veszi az életet vagy halált, ’s nem néz inkább arra, ha cselekedvén, jót vagy roszat mivel e’? ha az jó vagy rosz embernek tette e? -100-

45. Ugyanazé. Mert ugy van az Atheneiek valóban, a’ hová valaki vagy azon véleményben állott, hogy ő legjobb, vagy a’ fejedelem által állitatott, ott, mint nekem látszik, veszély között is meg kell maradnia, és sem a’ halált, sem mást, kivevén a’ gyalázatot, tekintetbe vennie nem szabad.

46. Ugyanazé. De vizsgáld, o boldog, ha a’ jó nem áll e’ másban, mint fentartani vagy fentartatni. Mert ki igazán ember, nem kivánand illy vagy amolly hosszan élni, gyáva szeretettel nem függend az életen, hanem az istenekre hagyja ezt, és elhiszi az asszonyoknak is, hogy sorsát senki el nem kerüli, ’s csak arra ügyelend, hogy kiszabott életidejét mint élje le legjobban.

47. Vizsgáld a’ csillagok futását, mintha velök együtt forgattatnál! Tartsd eszedben mindig az elemek egymásba által változását. Illy eszmék kitisztitnak a’ földi élet salakjaitól.

48. Szépek Plato e’ szavai: Ki az embereket beszéde tárgyává teszi, annak mintegy magasb szempontból kell által tekintni földi viszonyaikat, gyüléseiket, hadaikat, földmivelésöket, nőszüléseiket, békekötéseiket, születésöket, halálukat, törvényszéki vitáikat, a’ puszta tájakat, az idegen népek különféle szokásait, ünnepeit, temetkezéseit, vásárait, -101- egyszóval azon összes vegyületet, azon ellenkező dolgok egyesültét egy világba.

49. Tekintsd a’ multat, a’ kormányok annyi változásait. A’ jövőt is előre láthatod, mert minden hasonló nemü leend ’s a’ jelen események szabályitól nem térend el. Azért ugyanannyi, ha az emberi életet negyven vagy tizezer esztendeig vizsgálod: mert mit fogsz többet látni?

Mi földből jött, az ismét földbe száll
És a’ mi égi magból származott
Az vissza ismét a’ mennyekbe tér.

Vagy az összekötött parányok szétoldatása ez, vagy az érzéktelen elemek némi szétszóratása.

Étel ’s ital ’s varázsszerekkel él,
Utból kitér, hogy el ne érd, halál;
– De istenin lengő lehelleted’
Kinok ’s könyűk közt türni kénytelen.

(Euripid)

52. Vitézebb valaki, de ne legyen nyájosb mint te, ne szerényebb, ne türelmesb bár mi eseményeknél, ne engedékenyebb mások hibái iránt.

53. Hol egy dolgot az istenek és emberekkel közös okosság szerint bevégezhetni, ott mi sem rémitő. Mert hol egy szerencsés ’s állapotunk természete szerint haladó működés gyümölcsét elérhetni, ott semmi veszteség gyanuja nincs. -102-

54. Mindenütt ’s mindenkor egészen tőled függ, mind jelen állapotodban istenfélőn megnyugodni, mind kortársaiddal jogszerün bánni, mind jelen nézetidet gondosan átvizsgálni, nehogy valami észrevétlenül lopódzék be.

55. Ne tekintsd mások vezéreszméit, hanem nézz egyenest azon czélra, hova a’ természet vezet, tudnillik a’ mindenség természete az eseményeknél fogva, ’s a’ tiéd kötelességeid által Az pedig mindenki kötelessége, mí szerkezetével megegyező. A’ többi lények pedig az okasakért teremtettek, mint általában a’ rosz a’ jobbért, az okosak pedig egymásért. – Az ember szerkezetében tehát legfőbb a’ társasélet. Második pedig, daczolni a’ testi szenvedélyekkel. Mert az okos és értelmes indulatnak sajátsága, magát korlátozni, és sem az érzékek sem az ösztön kivánságainak nem engedni. Mert ez mindenik állati. Az ész pedig főnökösködni akar ’s magán ezek által uralkodni nem enged; ’s ez igazságos: mert arra született, hogy mind ezeket hasznára forditsa. Harmadik egy okos lény szerkezetében, hogy tévedéstől ’s hibától ment legyen. Ezen elsőbbségekkel ékesitve járjon a’ kormányzó ész az egyenes uton, ’s birja mind azt mi övé. -103-

56. Mintha már meg haltál ’s csak mostanig éltél volna, mi mintegy fölöslegből még hátra van, természetszerűn éld által.

57. Csak azt szeresd a’ mi téged ér, ’s mit sorsod ád; mert mi öszhangzóbb veled.

58. Mindennél a’ mi ér, azokat szemeid előtt tartsd, kiket ugyan az érvén, fölötte nehezteltek idegenkedtek, ’s panaszkodtak. És most hol vannak ők? Sehol. Tehát miért akarod hasonlón viselni magad? ’s miért nem hagyod azon idegen indulatokat inkább azoknak, kik illy módon magokat ’s másokat fölinditnak, magad csak azzal foglalkodván, mint fordisd azon eseményeket nemesen hasznodra? Mert van olly nemes használat, mi által munkásságodnak anyagul szolgálnak. Csak légy figyelmes és törekedjél, hogy minden cselekvénynél mint becsületes ember állhass magad előtt. Emlékezzél meg e’ két szabályra, ’s hogy cselekvényed tárgya mindig bir érdekkel.

59. Tekints belsődbe. Belől van a’ jónak forrása, ’s örökre folyhat, ha mindig ásod.

60. A’ testnek is szilárdsággal kell birni, hogy sem mozgásában, sem állásában szabálytalanságot el ne áruljon. Mert mint az ész, az arczvonalokban mutatkozik, ’s a’ gondolkodást ’s becsületességet bennök kifejezi, ugy valami hasonlót lehet az -104- egész testre nézve várni. De mind ezekre mesterkéltség nélkül kell ügyelni.

61. Az élet mestersége a’ viváséhoz hasonlóbb, mint a’ tánczoláséhoz. Mert várotlan megtámodásokra is készen kell lenni, és rendűletlenül megállani.

62. Gondold meg mindenkor azok tulajdonit és elveit, kiknek helyeslése után törekszel. Mert sem akaratlan hibáik miatt haragudni, sem helyeslésökre vágyni nem fogsz, ha véleményeik és szenvedélyeik forrásait látod.

63. Minden lélek, ugymond Plato, akaratlanúl fosztatik meg az igazságtól. Hasonlón a’ jogosság, mérséklet, méltányosság ’s más illy erényektől. Igen szükséges erre mindenkor megemlékezned: ugy mindenek iránt szelidebb lész.

64. Minden fájdalomnál legyen előtted, hogy az nem becstelenitő ’s a’ kormányzó észt roszabbá nem teszi; mert azt sem önmagában, sem társadalmi viszonyában tekintve, meg nem ronthatja. A’ legtöbb fájdalmas érzelmeknél már Epicur mondása megnyugtathatna, hogy azok sem elviselhetlenek, sem öröké tartók, ha megemlékszel határaikra és semmit hozzájok nem koholsz. Arrólis megemlékezzél, hogy sok, mi a’ fájdalommal egyenlő, nekünk észrevétlenül okoz kellemetlenséget, p. o. az álom, a’ nagy hőség, -105- az étvágy hiánya. Mihelyt tehát illyesmi terhedre van, mond magadnak: hogy a’ fájdalom alatt roskadozol össze.

65. Vigyázz, nehogy az embertelenek iránt ugy viseld magad, mint ezek az emberek iránt.

66. Honnét tudjuk, ha Telauges nem volt e’ nemesebb jellemü, mint Socrates? Mert nem elég, hogy Socrates dicsőségesebben halt meg, hogy a’ sophistákkal ügyesebben vitatkozott, hogy a’ legnagyobb hidegben az éjet nagyobb türelemmel tölté a’ szabad ég alatt, hogy ama Salamisit vissza hozni rendelő parancsolatnak nemesebben szegült ellene, és (mit azonban ha igaz volna is, alig lehetne hihetőnek tartani) hogy ő az utczán büszke léptekkel járkált; hanem inkább azt kell visgálni minő volt Socrates lelke? Megelégedetté tehette e, ha embertársaihoz igazságos ’s az istenek iránt kegyes volt? Mások roszaságának nem hizelgett e soha? Az egésztől reá mért sorsot nem fogadta e’ idegenkedve, ’s nem viselte e’ mint valami eltürhetlent ’S nem engedte e’ a’ testecske szenvedésiben részt venni a’ lelket.

67. A’ természet nem vegyitett ugy a’ tömeggel össze, hogy magadat saját határid közé vissza nem vonhatnád, ’s magad űgyeít önmagad el nem végezhetnéd. Mert igen könnyen megtörténhető, -106- hogy valaki isteni ember legyen, és senkitől ollyannak el nem esmértetik. Emlékezzél meg arra mindig, hogy a’ boldog élethez csak kevés szükséges, és hogy azon reménnyel fölhagynod nem szabad, mi szerint, szabadelmü, szerény, községbarát, és az istenség iránt engedelmes ember lehess, ha mindjárt azon kétségbe kellene is esned, hogy a’ vitatkozásban vagy a’ természettanban nagyra vihesd.

68. Semmi hatalom nem gátolhat, a’ legnagyobb lelki derültségben élni, ha bár minden még olly igen ellened emelje is szavát; ha bár vad állatok eltépik is a’ tégedkörnyező tömeg tagjait. Mert mi gátol, hogy elméd, mind e’ mellett magát nyugodtan tartsa, a’ körülmények fölött igazán itéljen, ’s a’ nyujtott alkalmat czélszerüen használja? hogy az itélet igy szóljon az eseményhez: te ez vagy valóban, ha bár a’ képzeletnek máskép látszol is? hogy a’ tényerő az alkalomnak mondja: épen téged kerestelek? Mert a’ jelen mindenkor nyujt anyagot nekem, okszerü és házafiúi erénynek gyakorlatára, röviden olly müvészetnek, melly egy emberhez vagy istenhez méltó Mert minden esemény vagy az istenre, vagy az emberekre vonatkozik. Egy sem hallatlan, vagy nehezen kezelhető, hanem inkább esméretes és könnyü. -107-

69. Az erkölcsi tökély azt hozza magával, hogy minden napot, mintha az utolsó volna, úgy töltsünk el, ingerlettség, bágyadtság, ’s képmutatás nélkül.

70. Az istenek, halhatatlan létökre nem elégedetlenek a’ miatt, hogy olly végtelen időn által; annyi gonosztévőt kell eltürniök, sőt míndenképen gondjokat viselik; és te, ki olly hamar meg fogsz szünni ’s ki szinte egyike vagy a’ vétkezőknek, te akarnál kifáradni?

71. Nevetséges nem saját roszaságát kerülni, mi lehető, hanem másokét, mi lehetlen.

72. Mit az okosság és közszellem okszerünek és közhasznunak nem talál, azt józanon tartja maga alattinak.

73. Ha te jót tettél, ’s egy másik jótéteményben részesült, miért keresz, mint egy bolond, még valami harmadikat, legyen az jó tetted dicsérete vagy viszonzása.

74. Senki nem fárad bele, önhasznát keresni: a’ természetszerü cselekvény hasznot hoz; tehát fáradhatlan légy hasznot keresni, másoknak hasznot hajtván.

75. Az egyetemes természet eltökélé egykor magát világot alkotni. Most pedig, vagy minden, mi történik, szükségképi következmény szerint leszen; vagy még a’ legfőbbek is, mikre a’ világot kormányzó -108- ész kitünő figyelmét forditja, minden okszerüség nélkül léteznek. Sok esetben vidámabbá teend, ha erre megemlékszel.

1. Az is a’ hiu dicsvágy elnyomására szolgál, hogy nem tölthetted egész éltedet, legalább nem gyermekséged óta úgy, mint philosoph. Tehát egyszer már annyira ki jöttél a’ sorból hogy egy bölcsnek hirét nem igényelheted Ennek világi helyzeted is ellene küzd. Ha tehát valóban átláttad, miben áll a’ fő dolog, ugy hagyj föl minden dicsvággyal, ’s elégedjél meg azzal, hogy mi éltedből talán még hátra van, azt a’ természet akarata szerint töltsed el. Arra ügyelj tehát, mit kiván az, és – félre minden egyébbel. Hiszen saját tapasztalásod mondja, milly sok utakon jártál a’ nélkül hogy a’ boldogságot meglelted volna: sem mesterséges okoskodásokban, sem gazdagságban, sem hirben, sem kéjekben, sehol sem. – Hol van tehát? Azon tettekben miket az emberi természet követel. – Mint fogjuk ezeket gyakorlatba venni? Ha bizonyos elvekhez -109- ragaszkodunk, mellyekből vonszalmak és cselekvények származnak. – Minő elvek azok? Mik a’ jóra és roszra vonatkoznak; hogy tudniillik az emberre nézve semmi nem jó, mi őt igazságos, mértékletes, szilárd és szabaddá nem teszi, és semmi nem rosz, mi a’ nevezett tulajdonok ellenkezőjét nem okozza.

2. Minden tettnél kérdezd magadtól: mint leszen az reám nézve? Meg fogom e bánni? – Nem sokára – aztán meghalok és mindennek vége! Mit kivánok tehát többet, mint hogy jelen cselekvényem egy okos és társas lény cselekvénye legyen, melly az istenséggel ugyan azon törvény alatt áll.

3. Alexander, Cajus és Pompejus – mik ők Diogenes, Heraclit és Socrateshez képest? Ezek esmérték a’ tárgyokat, azoknak működő erejét és alkatrészeit; és vezérelveik mindig ugyanazok voltak. De amazok, mi sok fölött voltak aggodalomban? mi sokhoz szolgailag lekötve?

5. Az első, hogy ne engedd magad megzavarni! mert minden az egésznek természete szerinti. És rövid időn sehol sem létezel, olly kevéssé nem, mint Trajan és Augustus. – Azután figyelmezz tetteidre, mindenkor meggondolván, hogy becsületes -110- embernek kell lenned, és mit az ember természete tőled kiván, azt tedd folyvást, és ne szólj egyebet, mint mi neked legigazságosbnak látszik és pedig nyájosan, szerényen ’s tettetés nélkül.

6. Az egyetemes természet munkája, az itt lévő tárgyokat, által helyezni más hová, elváltoztatni, innen eltakaritni, ott előteremteni Minden változat! – nem kell tehát félni, hogy valami uj történik. Minden megszokott! Minden hasonló törvényekhez kötve!

7. Minden természet elégedett, ha czélját eléri. Az okos természet ezt eléri, ha gondolkodásába semmi hamisat és bizonytalant föl nem vesz, vágyait csak közhasznu tettekre irányozza, hajlamát vagy ellenszenvét egyedül azokra szoritja, mellyek hatalmában vannak. ’s a’ közös természettől minden reá mért sorsot kedvesen fogad: mert ő ennek egy része, mint a’ levél a’ növényé, csak azon különbséggel, hogy a’ levél egy érzéketlen, okosság nélküli ’s akadályoknak alá vetett természetnek része; az emberi természet ellenben része egy minden akadályon fölülemelkedett okos ’s igazságos természetnek: ez pedig minden lénynek saját értéke szerint oszt időt, anyagot, alakot, tehetséget, jó és bal sorsot. Ezen aránylagos rész fölfedezése végett, a’ lényeknek nem egyes sajátságait kell összehasonlitnod, -111- hanem azokat egybevéve, mind, a’ másiknak összeségével.

8. Még csak nem is olvashatsz! – De tartóztathatod magadat a’ rágalmaktól, kellemes ’s kinos érzelmeken fölülemelkedhetel, szemtelenek ’s hálátlanok iránt türelmes lehetsz, sőt mi több, jót is tehetsz velök.

10. A’ bánat némi önkorholat, valami hasznosnak elmulasztása miatt. A’ jó pedig szükségkép hasznos is, ’s azért a’ jó és nemes embernek gondoskodását követeli. De egy jó és nemes ember soha sem fogja megbánni, hogy egy érzeki kéjt elmellőzött. Tehát a’ dorbézolás sem nem hasznos valami, sem nem jó.

11. Ez itt – mi önmagában? sajátlagos szerkezete után? minő lényege vagy anyaga? minő alakja? mit csinál e’ világon, és mennyi ideig tart?

12. Midőn az álmat nehezen hagyod el, emlékezzél meg, hogy közhasznu tények teljesitése sajátlagos szerkezeteddel ’s emberi természeteddel megegyező, hogy ellenben az álom az állatokkal közös. A’ mi pedig mindenkinek egyéni természetével -112- megegyező, az annak inkább sajátsága, nékie alkalmasb, sőt kellemesb is.

13. Mindenkor ’s minden fogalomnál szemeid előtt tartsd a’ természet, az erkölcstan és a’ dialectica elveit.

14. Ha valakivel találkozol, legott igy szólj magadhoz: minő elvei vannak ennek a’ jórol és roszról? Mert, kinek a’ kéjről és fájdalomról vagy ezek okairól, a’ becsületről és becstelenségről, az életről és halálról illyen fogalmai vannak, nem csudálhatod ’s nem látszhatik különösnek, hogy az igy cselekszik. Sőt eszembe jut, hogy ő kénytetik igy cselekedni

15. Megemlékezzél, hogy épen olly rút, a’ fölött idegenkedést nyilvánitni, hogy a’ világ azt termeli a’ minek termelésére kepes, mint a’ fölött, hogy a’ figefa figét terem. Egy orvoshoz ’s kormányoshoz illetlen volna, ha az egy hideglázas ’s ez egy ellenszél fölött csudálkoznának.

16. Megemlékezzél, hogy véleményid változtatásánál ’s mások tanitásai iránti engedékenységed mellett, még is teljes szabadságodat fentarthatod: mert a’ te müved ez is, melly saját szándékod ’s itéleted szerint, ’s igy lelkeddel megegyezőleg vitetik véghez. -113-

17. Ha hatalmadban van, miért teszed? Ha mástól függ, kire panaszkodol? A’ parányokra? vagy az istenekre? Mindenik ostobaság. Senkire nem kell panaszkodni. Ha teheted, javitsd meg az alkotót; ha ezt nem tudod, ugy javitsd meg a’ müvet magát; ha ezt sem tudod, – mit használ a panasz? Pedig hijában mit sem szabad tenned.

18. A’ mi meghal nem esik ki a’ világból. Ha pedig itt marad, ugy itten is változtatik el, ’s oldoztatik föl veled és a’ világgal közös elemeibe. Ezek is elváltoztatnak ’s még sem zúgolódnak.

19. Minden lény, például a’ ló, a’ szőlőtő, valami czélra létezik. Mit csudálkodol. Maga a’ nap megmondja neked hogy bizonyos működésért létezik, ’s igy a’ többi istenek is. És te mi végre? talán csupa élvezetért? Gondold meg, ha eszméleted helyesli e ezt.

20. A’ természet, mint az, ki a’ labdát földobja, tekintettel van mindenre, ugy a’ végére mint kezdetére ’s haladására a’ dolgoknak. Mi haszna a’ labdának midőn fölemelkedik, vagy mi kára, midőn alá száll, vagy földre esik. Mi haszna a’ buboréknak, melly még egész, vagy mi kára melly már elpattanik? Hasonlót lehetne a’ világosságról mondani. -114-

21. Forditsd ki a’ testet és szemléld meg, mint van mint leszen, ha kor, betegség, vagy kicsapongás fölemészti! Rövid ideig tart, mind a’ dicsérőnek, mind a’ dicsőitettnek élete; úgy azé is, ki megemlékezik ’s a’ ki emlegettetik. Azonkivül ezen éghajlatnak csak egy zugában történik ez, ’s még itt sincsenek mind egy értelemben egymással, sőt sokan önmagokkal sem; pedig az egész föld csak egy pont.

22. Figyelmezz arra, mivel találkozol, legyen az tett, itélet, vagy kifejezés. – Ezeket méltán szenveded te, ki inkább akarsz hónap jóvá lenni, mint sem ma.

23. Cselekszem valamit, ugy az emberek segitésére vonatkozólag teszem azt; – ér valami, úgy fogadom azt tekintettel az istenekre ’s mindennek közös kutfejére, honnan minden események szármoznak.

24. Mit látsz a’ fürdésnél? Olajat, verejtéket, piszkot, tisztátlan vizet; mind kellemetlen dolgok. Hasonló nemü az életnek minden része és minden, mivel benne találkozunk?

25. Lucilla látta Verust meghalni; aztán Lucilla is meghalt. Secunda Maximust, aztán követte ő; Epitynchanus Diotimust, ’s csak hamar követte ő is; Antonin Faustinat, ’s hamar követte ő; Celer -115- Hadriant ’s követte őt. Igy mindnyájan. Amaz éleseszüek, ama’ jóslók, ama’ fölfuvalkodottak – hol vannak? Hol például azon elmés férfiak Charax, Demetrius a’ Platonicus, Eudämon, vagy más hasonlók? Minden mulandó, mind már rég eltüntek! Némellyek csak egy rövid időre sem tarthatták fen emléköket; mások a’ regék hősei közt állanak; mások innét is eltüntek. Emlékezzél meg tehát arra, hogy testszövedéked szétszóratni, lelked kioltatni vagy elvándorolni, vagy máshová tétetni fog.

26. Öröme van az embernek annak teljesitésében, mi tulajdonképen emberi. Valólag emberi pedig a’ jóakarat társaink iránt, az érzékiség iránti közönyösség, valószinü fogalmaink gondos birálata és az egyetemes természet ’s müködése fölötti visgálat.

27. Viszonyod hármos: egyik környékzeted, másik az isteni erő, mellyből mindenek mindene származik, harmadik kortársaid irányában.

28. A’ fájdalom vagy a’ testre nézve rosz, – ’s ugy ez nyilatkozzék fölötte; vagy a’ lélekre. De ennek egészen hatalmában van derültségét és nyugalmát fentartani, és a’ fájdalmat rosznak nem venni. Mert az itélet, a’ hajlam, a’ vágy és gyülölet bensőnkben van, ’s oda rosz nem juthat be. -116-

29. Képzeletidet töröld ki, ’s mindig így szólj magadhoz: tőlem függ, hogy ezen lélekben semmi gonoszság, semmi bujaság, ’s általában semmi szenvedély ne létezzék, hogy minden tárgynak minőségét megvizsgáljam ’s mindeniket becséhez képest használjam Emlékezzél meg ezen természetadta tehetségedre.

30. Mind a’ tanácsban mind magánosoknál, igyekezzél inkább szerényen mint ékesen szólni Használd a’ józan észt.

31. Augustus udvara, neje, leánya, unokái, vejei nővére, Agrippa, rokonai háznépe és barátai, Arius, Maecenas, orvosai, áldozópapjai, az egész udvar – halál martalékja! Fordulj innen más nemzedékekhez, nem egyesek halálához talán, hanem például a’ Pompeiekéhez, – ’s tekintsd azon föliratokat az emlékeken; „családjából utolsó.“ Gondold meg mennyire törekedtek elődeik, hogy utódot hagyjanak hátra ’s hogy még is egynek szükségkép utolsónak kelle lenni. ’S itt ismét vegyed tekintetbe egy egész nemzet halálát.

32. Rendezd éltedet szabályszerüleg tettről tettre, ’s ha csak ezek mindegyike lehetőleg a’ magáét lerója, ugy nyugodjál meg benne! hogy pedig mindenik teljesitse a’ magáét, abban senki nem gátolhat. – De kivülről akadályoz valami? Semmi abban -117- mi igazságos, józan ’s meggondolt tett. – De egy más müködő erő talán még is gátoltatik? Ha ezen akadályt eltüröd, ’s eszélyesen ahhoz fogsz, mi még előtted szabad, ugy legott egy más működés áll amannak helyébe, melly a’ fentemlített szabadszerü renddel épen olly jól öszhangzik.

33. Fogadd a’ nélkül hogy gőgössé légy, ’s elvesztét viseld egykedvüleg.

34. Ha valaha egy levágott kezet, lábot vagy fejet, elkülönözve, a’ többi testtől elválasztva feküdni láttál; épen illyenné teszi az magát ki nem akarja az eseményeket, másoktól magát elkülönzi vagy valami társaságellenit cselekszik. Igy mintegy kivetve, a’ természetszerü egységtől elkülönitetél! Mert része voltál a’ természetnek; ’s most magad különzéd el tőle magadat. – Egyébkint az itt tudva van, hogy ismét egyesülhetsz vele. Ezen tehetséget: elválása után magát ismét egyesithetni; nem adta isten a’ természet semmi más tagjának. Gondold meg tehát jóságát, mellyre az embert méltatá! Mert azon kettős tehetséget adá nékie; először, hogy az egésztőli elválását eltávoztathassa; aztán hogy elválása után, ismét vissza térhessen, magát egyesithesse ’s mint részes előbbi helyét vissza foglalhassa. -118-

35. Mint a’ többi tehetségeket minden okos lény az egyetemes természettől kapta, ugy attól kaptuk azon tehetséget is: hogy, mint a’ természet mindennek, mi utjában áll ’s ellene müködik, más fordulatot ad, a’ sorsnak kényszerüségébe befonja ’s igy maga’ részévé teszi, úgy teszen egy okos lény is, minden akadályt müködése tárgyává ’s felhasználja ahhoz, mit szándékolt, bár mi volt legyen is az.

36. Ne zavarjon meg egész életednek képzelme. Ne foglald össze gondolatodba mind azon szenvedéseket, mellyek talán még érni fognak; hanem kérdezd magadtól minden jelenvalónál: mi van, benne olly eltürhetlen, olly nyomasztó? Mert szégyenleni fogod ezt megvallani Emlékezzél meg továbbá, hogy sem a’ jövő, sem a’ mult nem nyom, hanem mindig csak a’ jelen Ez pedig csökkenni fog, ha egészen magába elkülönzöd ’s lelkedet megdorgálod, hogy még csak ennek elviselésére sem képes.

37. Valjon Panthea vagy Pergamus még sirva ülnek e’ urok sirhalmánál? Chabrias és Diotimus Hadrianenál? – Ez nevetség volna! Hát ha ott ülnének, érzenék e’ azok? ha pedig érzenék is, vigasztalná e’ őket? ’s ha vigasztalná, lennének e azért halhatlanok? nem sorsuk kénytelensége e, először megvénülni, aztán meghalni? – Tehát mit -119- csinálnának azok, miután ezek elhaltak? – Az egész testszöveg – véres salak tömlője.

39. Semmi erényt nem találok egy okos lény szerkezetében, melly a’ jogszerüséggel ellenkeznék; de látom a’ tartózkodást a’ bujaságnak ellenében.

40. Ha fölhagysz véleményeddel arról, mi téged bántani látszik, – úgy magadat a’ legnagyobb biztosságba helyezted. Ki ez a’ „magad“? Az ész. De én nem vagyok ész! – Tehát légy azzá, és eszed ne szomoritsa meg önmagát. Ha pedig más valamid érzi roszul magát, ugy az nyilatkozzék maga e’ fölött.

41. Az érzékiség korlátozása baj az állati természetnek, az indulatok korlátozása szinte annak baj. Hasonlag van gát ’s következőleg baj tenyészetedre nézve is. Épen ugy az ész korlátozása baj az okos természetnek Alkalmazd most ezt magadra! – A’ fájdalom vagy a’ gyönyör hatással van reád? lássa az érzékiség! Indulatodnak valami ellenszegül? ez ugyan, ha ezen indulatot okvetlen kielégitni akarnád, egyszersmind baj is volna reád, tekintve mint okos lény, ellenben ha csak általában veszed tetteid elvét, úgy sem korlátozás sem baj nem ér. Mert az észnek sajátlagos müködését senki sem korlátozhatja. -120- Sem tüz, sem fegyver, sem zsarnokság, sem rágalom, sem egyéb valami el nem érheti. Ha egyszer golyóilag készült (mi a’ tökély mintája), ugy gömbölü alakját megtartja.

42. Méltatlannak tartom, hogy én magamat bántsam, ki soha senkit akarva nem bántottam.

43. Ez ebben leli örömét; az abban; én józan ész birtokában találom, melly sem az embert, sem azt mi emberi, meg nem veti, hanem mindent nyájas szemekkel néz ’s fogad el, és mindent érteke szerint használ.

44. Gondoskodjál, hogy a’ jelen időt kellemessé tegyed magadnak; mert azok, kik inkább emlékezetök fölött aggódnak, nem gondolják meg, hogy az utókor emberei épen olly tulajdonuak lesznek, mint azok, kik ellen most panaszkodnak. Hiszen azok is halandók, és általában, mit aggódol rajta, ha köztök illyen vagy amolyan szózatok hangzanak fölötted, ha illyen vagy ollyan véleményben vannak felőled?

45. Emelj föl és vess le, hova akarsz. Ott is megelégedés nemtője leend velem, olly nemtő, mellyet sajátlagos ’s természetszerü minősége ’s működése kielégit. – Valjon ez méltó e’ hogy lelkem miatta roszabbul érezze magát, és megalázás, szolgaiság, zavartsák, ’s levertség által saját méltóságából -121- lesülyedjen? Ugyan mit találhatnék, mi ezt megérdemlené?

46. Emberen mi sem történhetik, mi emberi esemény nem volna; mint az ökrön nem mi ökör természetével, vagy a’ szőlőtőkén nem, mi a’ szőlőtőke természetével, a’ kövön nem, mi a’ kövével meg nem egyező. Ha tehát mindeniket csak a’ szokott ’s természetszerü éri, – miért neheztelsz? Hiszen eltürhetlent nem hoz magával a’ közös természet.

47. Ha valami kül tárgy kedvetlenit; tudjad, hogy az nem a’ tárgy magában, hanem itéleted fölötte, de a’ mellynek eltörlése egészen hatalmadban áll. – Ha pedig kedvetlenséged kedélyeden alapszik; – ki gátol elveid kiigazitásán? Hasonló eset az, ha a’ kedvetlenség a’ miatt támad, hogy azt nem teljesited, mit jónak tartasz, – miért nem akarsz inkább tevékenységet, mint kedvetlenséget mutatni? – De legyőzhetlen akadály támad ellene! Azért ne légy kedvetlen; hiszen a’ tehetlenség oka nem benned van. – De az életnek előttem nincs becse, ha ez meg nem történik! Tehát ugy váljál meg az élettől, és pedig épen olly készséggel, mintha munkásságod közepett halnál meg, és jó szivvel azok iránt, kik ellened dolgoznak. -122-

48. Megemlékezzél, hogy a’ kormányzó ész legyőzhetlen, midőn magába térve, önmagával megelégszik, midőn mit sem tesz, mit maga nem akar, ha bár ok nélkül helyezné is magát ellenséges állapotba. Hát midőn okkal ’s móddal itél valami fölött? Azért erős vár a’ szenvedélytelen ész. Az emberre nézve nincs erősebb hely, hol menedéket kereshetne, hogy meghódithatlan legyen. Ki ezt nem esméri, az – tapasztalatlan; ki esméri, ’s nála menedéket nem keres, az – szerencsétlen.

49. Semmit ne tégy magadtól ahhoz, mit a’ tünemények neked közvetlenül mutatnak. Mondják például, hogy valaki téged rágalmaz. Csak ez mondatik neked, de már az nem, hogy te általa kárt szenvedsz. Én látom: gyermekem beteg. Ezt látom, hanem hogy veszélyben forog azt nem látom. Igy álj meg mindig az első benyomásoknál, a’ nélkül, hogy bensődből valamit hozzá tennél, és semmi baj nem érend! – Vagy is inkább tégy hozzájok valamit, – hanem mint ollyan, ki minden világeseményekkel esmérős.

50. Az uborka keserü! Félre vele. Az ösvény tövises! kerüld ki. Ez elég. Ne kérdezd tovább: miért vannak illy dolgok a’ világon? A’ természetesmérő kinevetne miatta; valamint te, az asztalosnak vagy vargának nevetségére volnál, ha a’ miatt akarnád -123- őket korholni, hogy mühelyökben gyaluforgácsot és bőrszeleteket találtál. Noha még ezeknek volna hová vetni mind ezt. De egyetemes természetnek magán kivül nincs helye; hanem ügyességének csudálatos volta épen abban mutatkozik, hogy ő, önmagára szoritkozva, mindent, mi benne elromlani, elvénülni és hasztalanná válni látszik, magába fölveszi, és belőle ismét mas nemü ujtárgyokat alkot. Semmi kivüle létező anyagokra, semmi olly helyre, hová a’ rothadót vetné, szüksége nincs. A’ maga helye, a’ saját anyagja és ügyessége nékie elégséges.

51. Tetteidben ne mutatkozzék elhamarkodás; beszédedben szórakodottság; gondolatidban kicsapongás, általában elmédben korlátoltság vagy láz ’s éltedben teljes hiánya a’ nyugalomnak. Bár öljenek meg, tépjenek szét, átkozzanak el! Mit teszen? Mind e’ mellett, a’ gondolkodó lélek nem maradhat e tiszta és okos, józan és igazságos? Hát ha valaki egy tiszta ’s édes forráshoz menvén, azt szidalmazná, – megszünnék e azért enyhitő italát ömlesztem? Sőt ha piszkot és szemetet vetne is bele, nem oszlatná e ezt el, ’s vetné e ki legott, a’ nélkül, hogy ez által legkevésbé is megzavartatnék. – De mi által szerezhetsz illy kiapadhatlan forrást, nem pedig talán egy tespedő mocsárt, magadnak -124- Az által hogy szabadelmüségedet mindenkor megtartod, ’s vele kedélyt, egyszerüséget ’s szerénységet egyesitesz.

52. Ki nem tudja mi a’ világ, az nem is tudja hol van; ki pedig a’ világ czélját nem esméri, az sem azt nem tudja ki ő maga, sem hogy mi a’ világ. Ki ezek valamellyikében téved, az a’ maga rendeltetését sem határozhatja meg. Ugyan mit tartasz a’ felől, ki azok hangos helyesléseé verseng, kik azt sem tudják, hol vannak ’s kik legyenek önmagok.

53. Valjon ohajtasz e hangos dicséretet attól, ki minden órában magát háromszor elátkozza; – vagy akarnál e annak tetszeni, ki önmagának nem tetszik? Vagy tetszik e az önmagának, ki majdnem minden tetteit megbánni kénytelen.

54. Nem csak leheleted legyen a’ téged környező léggel megegyező, hanem elméd is a’ mindent környező okossággal. Mert az észerő szintugy eláradozik mindenfelé ’s hasonlag áthatja mind azt, ki azt magához vonni képes, mint a’ lég azt, ki belehelni birja.

55. A’ gonoszság sem a’ világnak általában nem árt, sem különösen másoknak. Csak annak árt, kinek egészen tehetségében áll, magát, mihelyt akarja, tőle megszabaditni. -125-

56. Akaratomnak épen olly közönyös más akaratszabadsága, mint lelke vagy teste. Mert jól lehet még olly igen egymásért születtünk is, mind a’ mellett, mindenki magasb tehetségének meg van saját urodalma. Különben szomszédom gonoszsága reám nézve is rosz volna. De ez nem igy tetszett az istenségnek, nehogy szerencsétlenségem egészen más önkényétől függjön.

57. A’ nap alá árasztatni látszik, ’s ő valóban mindenüvé árasztja magát, a’ nélkül hogy kiürülne. Mert ezen kiáradás tulajdonkép csak kiterjeszkedés, ’s azért sugarai nevöket (a’ görögben) a’ kiterjesztéstől vették. A’ sugár természetét megvisgálhatjuk, midőn a’ napvilág, valami szük nyiláson egy setét szobába bemegyen. Mert egyenest halad; ha pedig valami tömör ’s levegőtöl által nem hatott testre talál, akkor mintegy megtörik; meg áll ott, a’ nélkül hogy vissza esnék vagy elsikamlanék. Igy kell a’ gondolkodó léleknek mintegy fölolvadni ’s kiáradni, de azért nem kiürülni, hanem csak magát kiterjeszteni; és semmi akadályokkal erőszakosan és indulatosan össze nem ütközni ’s épen olly kevéssé hátrálni, hanem megállani ’s a’ tárgyat, melly azt megengedi fölvilágitni. Mert a’ mi befolyását kizárja, maga magát fosztja meg fényétől. -126-

58. Ki a’ halált féli, vagy teljes érzéketlenségtől fél, vagy valamelly idegenszerü érzelemtől. Azonban – vagy semmi érzelemmel nem fogsz birni; ’s ezen esetben semmi rosszat sem érzesz, – vagy valami más nemü érzelemmel birandsz – ’s akkor valami más lény is lész, ’s igy nem szünöl meg élni.

60. Máskép megyen a’ nyil, és máskép az ész. Mert az ész, mind midőn kikerül, mind midőn valamelly visgálatnál megállapodik, egyenesen halad kitüzött czéljához.

61. Hass mindenkinek lelkébe; de meg is engedd mindenkinek hogy lelkedbe hasson.

1. Az igazságtalan nem kegyes. Mert az egyetemtermészet az okos lényeket egymásért alkotta, hogy egymásnak érdemök szerint szolgáljanak, de -127- semmikép ne ártsanak. Tehát, ki akaratát megszegi, nyilván a’ legfőbb istenség ellen vétkezik. Ez ellen vétkezik az is, ki hazudságot szól. Mert az egyetemtermészet minden valónak teremtője. Minden való pedig egymásközt a’ legszorosb összeköttetésben áll. A’ természet igazságnak is neveztetik ’s ő is minden igaznak első kutfeje. Ki tehát készakarva hazudik, az vétkezik, a’ mennyiben csalván igaztalanul cselekszik; ha pedig nem készakarva teszi, a mennyiben az egyetemtermészettel viszályba jön ’s ellene küzdve rendét zavarja. Ezen küzdelem abban mutatkozik, hogy önhibája viszi az igazságellenes felé: mert kezdetben a’ természettől olly tehetségeket kapott, mellyek elhanyaglása által képtelenné lett, a’ valót a’ hamistól megkülönböztetni. – Továbbá, ki az érzéki gyönyöröket mint javakat keresi, a’ szenvedéseket mint valami roszat kerüli, az vallástalan. Mert az illyen sokszor kénytelen az egyetemes természetre panaszkodni, mintha a’ jók és gonoszak sorsát nem érdemök szerint osztaná ki; minthogy a’ roszak sokszor érzéki kéjekben ’s annak birtokában élnek, a’ mi által azok elérhetők; a’ jók ellenben sokszor olly szenvedések ’s olly körülményekbe jutnak, mellyek fájdalmakat okoznak. – Továbbá, ki fájdalmaktól fél, olly valamitől fél, minek a’ világban szükségkép lennie kell; és ez is vallástalanság; -128- ki érzéki gyönyörök után törekszik, nem mindig ovakodhatik a’ jogtalanságtól: és ez nyilvános vallástalanság. Azoknak, kik a’ természetet akarják követni vele egy értelemben kell lenniök, ’s illy dolgok iránt magokat hasonlóan víselniök, mihelyt a’ természet magát a’ szerint viseli; – de a’ természet egyiket sem alkotta vala, ha viszonya mindegyikhez nem ugyan az volna. A’ ki tehát fájdalmak és örömök, halál és élet, becsület és gyalázat iránt, miket az egyetemtermészet egyenlőkép használ, szinte nem hasonlóan viseltetik, az nyilván vallástalan ember. Mondom, hogy a’ köztermészet azokat egyenlőkép használja, ’s pedig azon okból állitom ezt, mert az imint emlitett dolgok, különbség nélkül, az okozatok törvénye szerint érik mind a’ mostani embereket mind a’ jövendőket, és pedig a’ gondviselésnek egy bizonyos ősi határzatánál fogva; melly szerint az magát egy bizonyos kezdet óta ezen világrendszerhez eltökéllé, a’ jövendő dolgoknak bizonyos elemeit alkotta, ’s ezen lények, átváltozások, ’s következmények hatalmát meghatározta.

2. Az volna legnemesb, ki az emberek közül eltávoznék, mi előtt a’ hazugságot, képmutatást, fényüzést és büszkeséget csak izlelte is. A’ második fokon állna az, ki ezen dolgokat megelégelve, -129- készebb éltét kilehelni, mint a’ gonoszsággal együtt élni. És valjon maga a’ tapasztalás még nem tanácsolja e, hogy ezen dögvészből fuss? Mert valóban dögvész az észnek megromlása, még sokkal roszabb dögvész, mint az, melly a’ légkörnek romlott mérsékletéből ’s rögtöni el változásából szármozik. Mert ez csak állati lényekre dögvész, a’ mennyiben állatok; amaz pedig az emberekre, a’ mennyiben emberek.

3. Ne vesd meg a’ halált, hanem fogadd nyájosan, mint valami olly valtozást, melly a’ természet akaratával megegyező. Mert fiatal lenni és korosodni, növekedni és férfiu lenni, fogat, szakált, és ősz hajat kapni, fogamzani, terhes lenni, és szülni, ’s más hasonló természeti működések, miket élted kora hoz magával, a’ „fölbomláshoz“, egészen hasonlók. Az okos embernek tehát a’ halál iránt sem megvetést, sem makacsságot ’s gőgöt nem kell mutatni, hanem reá, mint valami természeti müködésre várni. A’ mint te most vársz mig a’ magzat nőd méhéből kijön, ugy várd az órát, midőn lelked hüvelyéből kimenend. Ha pedig valami igen esméretes sziverősitő szert akarsz használni; ugy azon tárgyoknak, mellyektől meg kell válnod ’s azok erkölcseinek szemlélete, kik közé lelked többé elegyedni nem fog, a’ halállal egészen ki engesztelend. -130- Azért még sem szabad megbántatnod tőlök; sőt inkább értök gondoskodni ’s őket szeliden türni kell. Azonban azt emlékezetedben tarthatod, hogy azon megválás nem olly emberektől leend, kik veled hasonló elvüek. Mert ha valami vissza vonhatna ’s az életben tartóztathatna, úgy egyedül az volna, ha megengedtetnék, hasonló elvü emberekkel élnünk. De most látod, mi sok sérelem támod a’ kortársak meghasonlásiból, hogy elmondhatod: Gyorsan jöj halál, nehogy még magamról megfelejtkezzem!

4. A’ ki vétkezik, maga ellen vét; a’ ki igazságtalanul cselekszik, magának árt, roszabbá tévén önmagát.

6. Elég ha jelen meggyőződésed biztos, ha jelen cselekvényed közhasznu, ’s ha jelen kedélyed mindent örömmel fogad, mi kül októl szármozik.

7. Nyomd el a’ képzelődést; uralkodjál a’ szenvedélyen; csillapitsd le a’ vágyat! A’ kormányzó ész uralkodjék önmagán!

8. Az oktalan állatokba egy lélek osztatik ki, az okosakba pedig egy okos lélek, valamint minden földi testeknek az egy föld közös, ’s mikép mi is mind, kik látunk és élünk, egy világosság által látunk és egy levegőt lehelünk be. -131-

9. Minden, mi valami közösben részt veszen, a’ hasonnemühez hajlik. Minden földi, a’ földre hull, minden nedv és légszerü össze folyik. Erőszakot kellene használni, hogy ezen egyesülés meggátoltassék. A’ tüz ugyan az elemi tüz miatt föl felé lobog, még is annyira hajlandó egyszersmind minden földi tüzzel föllobbanni, hogy minden anyagok, mellyek csak némüleg is szározak, ’s igy kevesbé vannak azzal vegyülve, mi a’ meggyulást gátolja igen könnyen gyulnak meg. Épen ugy, sőt még inkább hajlik minden, mi a’ közös ’s okos természet részese, a’ vele rokon társaihoz. Mert minél nemesb a’ lény, annál hajlandóbb rokon lényekhez simulni ’s velök egyesülni. Igy már az oktalan állatoknál is találunk rajt, nyájat, fajzataiknak élelmezési intézetet, sőt némileg szerelmet is. Mert már bennök lélek van s azért találtatik itt a’ közösséghezi hajlam olly erőben, mikép azt sem növények, sem fák vagy köveknél föl nem leljük. Innét vannak az okos lényeknél köztársaságok, barátságos viszonyok, családok ’s társadalmi összeköttetések s még a’ háboruban is szövetségek ’s fegyverszünetek. A’ még nemesb lényeknél, például a’ csillagoknál elkülönzöttségök mellett is egyesülést találunk; úgy hogy a’ nemesb emelkedettség a’ távoli lények iránt is részvétet gerjeszteni képes. – De visgáld most a’ dolgok jelen -132- menetét! Csak a’ gondolkodó lények feledkeznek meg a’ kölcsönös hajlandóság ’s egyetértésről. Csak ezeknél nem látjuk azon összeolvadást. És még is – bár megszaladnak, utóléretnek! Mert a’ természet fentartja uralkodását. Ha figyelsz, úgy fogod találni, mint mondom. Előbb találsz még egy földrészecskét, melly semmi más földrésztől nem érintetik, mintsem embert, más emberektől egészen elkülönözve.

10. Gyümölcsöt terem mind az ember mind az isten, mind a’ világ ’s mindenik a’ maga idejében; habár a’ nyelvszokás ezen kifejezést főkép a’ szőlő tőre ’s hasonló tárgyokra alkalmazza is Az ész gyümölcsöket terem, az egésznek és önmagának épen olly nemü gyümölcsöket, minő maga.

11. Ha tudod, tanitsad jobbra a’ hibázót; ha nem, úgy emlékezzél meg, hogy e’ végre adatott az engedékenység neked. Az istenek is engedékenyek illyek iránt, sőt még némellyekben, mint egészség, gazdagság ’s dicsőség dolgában segitségökre is vannak. Illy jótékonyak ők! Ez neked is szabadságodban áll, avagy mond meg, ki akadályoz?

12. Dolgozzál, nem mintha boldogtalan volnál, sem hogy könyört vagy bámulást gerjessz magad iránt. De akaratod egyedül oda legyen irányozva: hogy erődet nyilvánitsd vagy vissza tartsd mikép azt a’ közügy kivánja. -133-

13. Ma minden bajtól megmentém magamat, vagy is inkább, minden bajt kiüztem belőlem; mert kivülem nem volt az, hanem bennem – véleményimben.

14. Minden ugyanaz! A’ tapasztalásra nézve, mindennapi; az időre nézve, rövid tartósságu; ’s megvetendő, anyagjára nézve.

15. Az érzéki tárgyak kivülünk vannak, magokban, elkülönözve, a’ nélkül hogy ön magokról valamit tudnának, vagy magokat megitélhetnék. Mi itél tehát fölöttük? Az ész.

16. Nem a’ szenvedőség, hanem a’ cselekvősígen alapszik az okos és társadalmi lény java vagy baja; valamint erénye is, nem szenvedő, hanem cselekvőségben áll

17. A’ kőnek, melly fölhajitatik, épen olly kevéssé baj leesni, mint jó fölszálni.

18. Visgáld az emberek belsejét ’s látni fogod, minő biráktól félsz, ’s minő biráik ők önmagoknak.

19. Átalakulásban van minden; te magad is folyvást változol, és némileg már rothadásban vagy, hasonlón az egész világ.

21. A’ munkásságnak vége, a’ vágyak és vélemények szünete, – mintegy az ő haláluk – magában semmi rosz. Menj csak élted korain keresztül gyermekséged, ifjuságod, férfi korod ’s öregségeden; mindeniknek átváltozása egy halál volt. De ugyan -134- valami rettenetes e? Gondold által éltedet, mellyet nagy atyád, aztán anyád, majd atyád alatt töltöttél el; és ha itten is többféle változásokat találsz, kérdezd magadtól: Valjon azok valami rettentők e’? Epen olly kevéssé leend az egész életed bevégzése, szünete ’s elváltozása.

22. Rajta, ’s visgáld meg egész lelkedet, a’ világegyetemét ’s társaidét. A’ tiédet, hogy igazság érzetét oltsd belé; a’ világegyetemét, hogy megemlékezzél, minek része vagy; társaidét, hogy láthasd, ha öntudatlanul, vagy tudva cselekedtek e’, ’s hogy meggondolhasd, miszerint véreid.

23. Mint te egy társadalmi rendszernek kiegészitő része vagy, ugy minden tetted, egy közhasznu élet kiegészitő része legyen. Tehát mínden tett, melly semmi közelebb vagy távolabb viszonyban valami közhasznu czéllal nem áll, széttépi éltedet ’s feldulja egységét és mintegy olly lázadást okoz, mint ki népgyülésben a’ közhatárzatnak ellene szegül.

24. Gyermeki czivódások ’s játékok, és halottat hordozó lelkecskék: hogy annál erősebb benyomása legyen a’ temetkezéseknek.

25. Visgáld minden tárgynál alakja minőségét ’s ezt anyagjától elkülönzötten szemléld. Határozd -135- meg aztán az időt is, a’ mig az, e’ sajátlagos minősége mellett tarthat.

26. Számtalan bajokat szenvedtél, mert eszeddel nem elégedtél meg, midőn rendeltetése szerint cselekedett, hanem vele másokra visszaéltél.

27. Ha más korhol vagy gyülöl; ha rólad e vagy ama hirt költik, lépj csak kedélyökhez közelebb, hass belsejökbe ’s visgáld meg, minők legyenek ők; ’s találni fogod, hogy mit sem nyugtalanithat ha illy nemü emberek igy vagy amugy itélnek fölötted. Mind a’ mellett tartozol irántok jó akarattal lenni: mert természettől barátid.

28. Fölfelé, lefelé – egyenlő kerengése a’ világnak öröktől öröké! És vagy a’ világegyetem értelme műkődik minden változásnál, – és ha ez az eset, ugy örülj munkássága sikerének! – vagy csak egyszer nyilvánitá hatását, és minden egyéb az okok összeköttetéséből származott és némileg csak egy. Vagy végre a’ világ valami zürzavara a’ parányok és föloszthatlan részecskéknek. Egy szóval, ha van egy isten, ugy minden jól van; ha pedig a’ vakeset kormányoz: úgy te még se kövesd azt. – Nem sokára a’ föld mindnyájunkat befedez; aztán ő is elváltozik, ’s ezen átalakulás után ismét elváltozand ’s igy öröktől öröké! Ki ezen tolongó hullámit az átalakulások ’s elváltozásoknak az ő rohanó gyorsaságukban -136- szemléli, az minden halandót kevésre becsülend.

29. Egy áradathoz hasonló a’ világegyetem ősereje; elragad mindent magával! Minő hitvány, minő csekély hozzá képest az emberek cselekedete mi által ők, mint kormányférfiak, vagy épen mint valódi bölcsek kivánnak mutatkozni. Ember, tegyed csak egyszer, mit természeted most követel. Légy munkás, mig lehet, és ne nézz körül; ha talán valaki észre veszi e. Ne várj egy Platói köztársaságra, hanem légy elégedett, ha csak egy kevéssel előbbre mégysz, ’s gondold meg, hogy minden haladás nem csekélység. Mert hiszen az emberek elveit ki változtathatja? De elveik megváltoztatása nélkül valjon mit eszközlesz egyebet, mint szolgaságot, mellyben nyögnek ’s engedelmességet tettetnek. Jöj csak most és beszélj még nekem egy Alexander, egy Philipp, egy Demetrius Phalereusról; lássák ők magok, ha esmérték e az egyetemtermészet akaratát ’s lettek e önmagok nevelői. Ha pedig csak egy nagy szerep volt a’ mit játszottak, úgy senki nem fog arra kárhoztatni, hogy azt utánnok játszam. Egyszerü és szerény a’ bölcseség müve. Ne vezess engem fölfuvalkodó kevélségre!

30. Tekintsd mintegy fölülről, a’ számtalan csoportozatokat, számtalan ünnepélyeikkel, az ezernyi -137- hajózásokat zivataros ’s nyugodt tengeren, eldődeink, kortársaink ’s utódink különféleségét. Tekintsd az életmódot, minő volt az mások alatt, minő leend utánnad, ’s minő az még most is miveletlen népek között; – továbbá, hányan nem tudják még csak nevedet sem, ’s hányan fogják azt csak hamar elfeledni ’s jelen magasztalóid közül hányan fognak nem sokára korholni ’s hogy igy tehát sem bir sem dicsőség sem egyéb, mivele összefüggésben áll becsülésre nem méltó.

31. Mutass tántórithatlan szilárdságot mindennél, mi valami külső okból szármozik; mind annál pedig mi belsődből jön, jogszerüséget; az az minden szándékod ’s tetted közhasznu működésre legyen irányozva, mint melly természeteddel egyedül megegyező.

32. Sok hasztalan alkalmaknak a’ panaszra elejét veheted, mellyeknek alapja csak képzeletedben van, és már ez által is táguland hatásköröd. – Karold föl lelkeddel az egész világegyetemet, tekintsd saját korszakodat, ’s minden tárgy gyors változatát, – milly rövid az idő azok kezdete ’s elpusztulása között! midőn születésök előtt mérhetlenség áll, ’s kimulásuk után örökség következik.

33. Minden mit látsz gyorsan fölbomlik; azok is, kik ezen bomladozásokat látják, hamar kimulnak; -138- ’s a’ halál által a’ legidősb öreg, a’ korán elhunyttal ugyan egy állapotba lép.

34. Tegyed törvenyeddé, elveik minőségét, törekvéseik, vonzalmaik ’s becsülésök tárgyait, egy szóval, lelköket leplezetlenül visgálni! Ha azt vélik, hogy ócsárlásaikkal ártanak, vagy dicséreteikkel használnak – az merő képzelődés.

35. A’ veszteség nem egyéb, mint változás. De abban kedvét leli a’ természet, melly azt akarja, hogy minden mi történik, jó legyen. Öröktől hasonló módon történt ’s örökké hasonló dolgok történendnek. És te akarnád azt állitni, hogy minden roszul szerkeztve jött létre, ’s minden rosz állapotban maradand örökre, ’s hogy következőleg annyi istenségek közül egyiknek sem volt elég hatalma ezen javitni: hanem a’ világ el van kárhoztatva szünetnélkül bajokba bonyolodni.

36. Mi kellemetlen minden érzéki tárgy anyagja: viz, por, csont, piszok; – és ismét a’ márványok – dagadványai, az arany és ezüst üledékei a’ földnek; a’ ruházat – szőrből áll; a’ bibor vérből; ’s hasonló nemü minden egyéb. Maga az élet szellem valami hasonló ’s egyből másba folyvást átváltozik.

37. Elég volt már a’ nyomorut élet, a’ zúgolodás, a’ bohóczkodás; Miért vagy olly nyugtalan? -139- Mi van ebben, mi olly hallatlan volna? Mi rémit? Az alak? Tekintsd meg! Az anyag? Tekintsd meg. Pedig ezeken kivül semmi sincsen. Ugy légy te is végre gyanutlanabb ’s bizalmasabb az istenek iránt! Hiszen egyenlő, ugyan azt száz vagy három év alatt megesmérned.

39. Vagy egy észből, mintegy közös kutfőből folyik minden a’ világba, mint egy testbe; ’s akkor a’ résznek nem szabad a’ fölött panaszkodnia, mi az egésznek hasznára válik; vagy pedig minden a’ parányok zürzavara, vakesettől függő egyesülés és fölbomlás. Minek tehát a’ nyugtalanság? Az által megfosztod magadat a’ magasabb tehetségtől, halott vagy és elvesztél, és lesülyedtél az állatig; kiürited magad, legelőre mégysz és ismét eszel.

40. Vagy tehetnek az istenek valamit vagy nem. Ha nem tehetnek; minek imádkozásaid? Ha pedig tehetnek; mért nem kéred inkább tőlök valamelly rosznak elháritása, vagy valamelly jónak megadása helyett, inkább azon tulajdonságot tőlök, hogy ezen dolgoktól mit se félj, illyeket ne ohajts, és semmi hasonló fölött ne busulj? – Mert ha az embert általában, ugy erre nézve is segithetik. De talán azt mondod, hogy az istenek azon -140- tehetséggel önmagadat ruháztak föl. Ugy nem helyesebb e azt, mi önmagadtól függ, teljes szabadsággal használni, mint azt, mi nem tőled függ, szolgai alázattal és szorongatottsággal ohajtani? És ki mondja neked, hogy az istenek az önmagunktól függő dolgokban is nincsenek segélyünkre? Tökéld el tehát magad mostantól illy dolgokért imádkozni, ’s meg fogod látni! – Az sohajt: mint jutok ama’ kedves élvezetéhez! Te: mint menekszem meg azon élvezet vágyától! Az: mint tegyem, hogy azon baj elől szabaduljak! Te: mint tegyem, hogy azon baj elől szabadulnom szükséges ne legyen! Az: mint kezdjem, hogy fiucskámat el ne veszitsem: Te: mint kezdjem, hogy a’ veszteségtől ne féljek. Ide irányozd minden imádságodat, ’s a’ sikert látni fogod.

41. Betegségemben, úgy mond Epicur, nem foglalkoztam testi fájdalmimmal és róluk látogatóimmal nem beszéltem. Inkább folytattam nyomozásimat a’ természet ’s azon mód fölött, mint maradhat az ész, noha a’ testi érzelmekben részt veszen, még is rendületlen és mint ovhatja meg sajátlagos javát; az orvosoknak sem adtam alkalmat azzal kérkedhetni, mintha valami nagyot tettek volna rajtam; akkor is vidámon ’s elégedetten éltem. – Igy cselekedett ő betegségében, és te hasonlón tégy beteges -141- ’s más illy állapotokban. Mert minden iskolák közös elve, bármilly események közt a’ bölcsészettől nem távozni, ’s tehát tudatlan a’ természetet nem esmérő emberek csevegésibe bele nem egyezni. Mindenkor csak jelen tetted ’s a’ hozzá tartozó eszközökkel foglalkozzál.

41. Ha valakinek szemtelenségén meg botránkozol, kérdezd magadtól: lehetséges e, hogy szemtelen a’ világon ne legyen? Nem! – Tehát ne kivánd a’ lehetlent. Mert az is csak azon szemtelenek egyike, minő a’ világon mindig leend. Legyen ez a’ ravasz, a’ csalárd, ’s minden vétkesre nézve szemed előtt. Mert mihelyt arról megemlékszel, hogy lehetetlen, miszerint illy emberek egyáltalában ne létezzenek, úgy mindegyikök iránt engedékenyebb leendsz. Annak is meg van a’ maga nagy haszna, ha mindjárt meg gondoljuk, minő erényt adott a’ természet, valamelly idegen vétek tekintetéből. Igy adta ellenszerül az oktalan ellen a’ szelidséget, más ellen pedig más szert. Minden esetre pedig szabadságodban áll, a’ tévedőt oktatni. Mert minden hibázó elhibázza czélját ’s igy eltéved. De minő kárt vallasz te az által? Hiszen egyetsem találsz azok között a’ kiken megbotránkozol, kinek cselekvésmódja lelkedet roszabbá tehetné; pedig a’ te bajod ’s károsulásod csak ebben áll. Ha a’ müveletlen müveletlenül -142- cselekszik – mi van abban olly különös, olly föltünő? Lásd, ha nem kell e inkább önmagadat vádolnod, hogy illy embernek illy magaviselete neked olly váratlan volt. Hiszen az okosság ád neked alkalmat azon gondolatra, hogy ez épen ebben hibázand, – és te ezt még is elfeleded, ’s csodálkozol fölötte, midőn ezen hibát elkövette! Főkép pedig, midőn valakit hűtlenséggel vagy hálátlansággal vádolsz, forditsd figyelmedet önmagadra. Mert a’ tévedés nyilván részeden van; vagy mivel illy jellemü embertől azt vártad, hogy szavát meg tartandja; vagy mivel a’ jótéteményt, mit iránta mutattál, nem teljesited minden önzési tekintet nélkül, és nem ugy, mintha már a’ cselekvénytől magától megkaptál volna minden gyümölcsöt. Mert mit akarsz többet, midőn valakivel jót tettél? nem elég e ez neked? Olly valamit cselekedtél, mi természeteddel megegyező. Kivánsz e még jutalmat érte? Mintha még a’ szemek is, azért hogy látnak, jutalmat kérnének. Mert valamint ezek bizonyos czélra rendeltetvék, ’s ennek szerkezetökhez képesti teljesitésével a’ magokét is elérték; épen ugy eléri az ember, ki jótékonyságra van rendeltetve, minden jó cselekvény által, ’s mind az által, mi embertársai kűl javát előmozditja, minthogy czéljához vezet, a’ magáét is.

1. Mikor lész, lelkem, egyszer már jó, mesterkéltség, változás, leplezet nélkül, ’s a’ téged fedező testnél átlátszóbb? Mikor fogod végre a’ szerető ’s gyengéd kedélyességet megizlelni? Mikor jutsz olly teljességhez, mellyben semmi nélkül nem szükölködöl, többé semmire nem vágysz, semmit nem ohajtasz élvezetül, sem lelkest sem lelketlen, – sem időt hogy tovább élvezhess, sem helyet, tájat, vagy levegőt, melly szelidebb volna, sem embereket, kik veled jobban egyeznének, hanem mindenkori állapotoddal megelégedve, a’ jelennek örülsz, ’s meggyőződöl arról, hogy semminek nem vagy hiányával, hogy minden javadra szolgál, hogy minden az istenektől van, ’s hogy mind az hasznodra válik, mi nékiek tetszik ’s mit ők egy tökéletes, jó, igazságos ’s tiszteletre méltó lény üdvére elhatároznak, az mind azt egyesiti, körül veszi, ’s magában foglalja mi hasonló dolgok teremtésénél fölelemződik? – Mikor állsz végre minőségednél fogva olly viszonyban az istenek és emberekkel, hogy soha ne panaszkodjál ellenök, sem te általuk soha ne kárhoztassál. -144-

2. Figyelj arra, mit követel természeted, a mennyiben csupa természet törvények alatt áll, – és teljesitsd vagy elégitsd ki ezen követelést, ha állati természeted szerkezete általa roszabbá nem leszen. Aztán arra figyelj, mit követel állati természeted, ’s teljesitsd követelését, ha okos természeted az által roszabbá nem tétetik. De az okos lény mindenkor társadalmi is. Alkalmazd ezen szabályokat és semmi mással ne törődjél.

3. Vagy birsz a’ természettől annyi erővel, hogy képes vagy minden eseményt elviselni, vagy a’ természettől nem vagy képes. Ha tehát olly sors ér, mellyet elviselni elég erővel birsz, ugy ne neheztelj miatta, hanem türd el, természeti erődnél fogva. Ha pedig az esemény természeti erődet tulhaladja, azért ne neheztelj; hiszen mig fölemészt, elveszti erejét. Azonban jusson eszedbe, hogy a’ természettől erőt nyertél mindent elviselni, ’s csak képzelmedtől függ, azon gondolat által türhetővé ’s könnyüvé tenni, hogy illy magaviseletet önjavad vagy kötelességed kiván.

4. Ha ki hibázik, tanitsd jó kedvüleg, ’s mutasd meg neki tévedését. Ha pedig ezt nem tudod, ugy neheztelj önmagadra – vagy még magadra sem. -145-

5. Bár mi érjen, öröktöl, reád van mérve; ’s az okok lánczolata kezdet óta össze kapcsolá létedet és azon eseményt.

6. Nézzék mások a’ világot atomok’ zavarának, vagy egy rendezett egésznek, – ez legyen első elvem: része vagyok azon egésznek, melly természettörvények alatt áll. – Második elvem ez: bizonyos szorosabb összeköttetésben állok a’ velem hasonnemü lényekkel. – Mert az első elvet eszemben tartva, nem fogok semmiért zugolódni, mi reám mint az egész részére hárul: mert semmi sem káros a’ résznek, mi az egésznek hasznos. Az egész pedig nem foglal mit sem magában, mi nékie hasznos nem volna Ez minden természetek közös tulajdona Sőt a’ világtermészetnek még azon elsősége van, hogy kivülről mi által sem kényszeritethetik, önmagának valami karost teremni. Tehát ha csak azt meggondolom, hogy egy illy egésznek része vagyok, nem fogok semmiért zúgolódni mi reám jut. – A’ mennyiben pedig hasonnemü lényekkel szorosabb viszonyban állok, nem fogok semmit a’ közjó ellen kezdeni, sőt inkább tekintettel a’ velem rokon lényekre, minden igyekezetemet oda irányzom, mi a’ közre hasznos, ’s attól mi ezzel ellenkező, magamat tartóztatom. Ezen elvek alkalmazása mellett életem szeliden folyand; olly szeliden, -146- mint tapasztalás szerint a’ polgár élete folydogál, ki polgártársai javára szilárdul dolgozik, ’s mit az ország reá ró örömmel viseli.

7. Az egész minden részének, az az minden dolgoknak, mellyek a’ világban léteznek, szükségkép el kell romlani, vagy bélyegzőbb kifejezéssel, elváltozni. – Ha ez a’ dolgokra nézve valami rosz, és egyszersmind szükséges volna, valóban úgy a’ világ, az ő részeinek folytonos átmenete mellett a’ változásba, ’s azoknak ezerféle szétromlására való rendeltetésében, nem igen jeles szerkezetet nyert volna! Valjon az egyetemes természet maga intézkedett e ugy, hogy saját részeire rosszat háritson, ’s azokat ugy alkotta e, hogy reájok nézve ne csak lehető legyen ezen rosz, hanam szükségképeni? Vagy talán működésök eredménye önmaga előtt esméretlen vólt? Mindenik hihetlen. – Ha pedig valaki ezen átváltozást, minden tekintet nélkül az egyetem-természetre, csupán a’ dolgok eredeti hajlamábol akarná szármoztatni, mi nevetséges volna akkor is egy részről azt állitni, hogy a’ dolgoknak eredeti hajlamuknál fogva szükségkép el kell változniok, ’s más részről ugyan akkor a’ vaksors fölött, melly nem vezettetik munkás erő által, csodálkozást vagy neheztelést nyilvánitni! Egyébkint is ezen átváltozás csak feloszlása a’ dolgoknak abba, -147- a’ miből szármoztak, legyen az bár az elemi részek szétszóratása, mikből szerkesztvék, vagy pedig átmenete, például a’ kemény részeknek földbe, a’ szellemieknek levegőbe, úgy hogy ezek következőleg a’ világegyetem elemeibe fölvétetnek, találja ez bár tüz által pusztulását, avagy örök változat által ujuljon meg. De ne is gondold, hogy lényed azon tömör és szellemi részei születésed óta léteznek. Mind ezeket tegnap ’s tegnapelőttöl vetted föl az élelem szerekből ’s a’ beszivott légből. Az változik tehát el, mit természeted ugy vett föl, nem pedig az, mit az anyatermészet keletkezésedkor teremtett. Sőt föltéve, hogy téged ezen neked sajátszerüvel még olly szoros összeköltetésbe tett is, azért ezen ellenvetést a’ mondottak irányában igen csekélynek tartom.

8. Ha egyszer ezen czimeket: becsületes, szerény, igaz, józan, kedélyes, nagylelkü, magadnak megszerzéd, vigyázz, nehogy máskép neveztessél, ’s ha valaha ezen czimeket eljátszanád, térj vissza gyorsan hozzájok. És emlékezzél meg, hogy a’ józanságnak annyit kell jelentenie neked, miszerint az minden tárgynak észlelő figyelmes szemlélete; – a’ kedélyességnek annyit, mint önkénytes fogadása mind annak, mit az egyetemes természet reád mér; nagylelküségnek annyit, mint gondolkodó részed -148- fölülemelkedése minden gyengéd és gyengédtelen testi érzelmeken, dicsőségen, halálon és minden hasonlón. Ha tehát ezen czimek birtokában magadat megtartod, a’ nélkül azonban, hogy törekednél mások által azok szerint neveztetni, úgy egészen más ember lész, ’s egészen más életet kezdesz. Mert még mindig ollyan maradni minő eddig voltál ’s magadat illyen életben huzni vonni hagynod, félreismerhetlen jele volna olly embernek, ki, minden érzékei elhalván, az élettel fösvénykednék, mint azon félig szétmarczangolt állatvivók, kik sebekkel és fekélyekkel elboritva, még más napra fenhagyatni könyörögnek, noha ugyan azon körmök ’s mardosásoknak lesznek kivetendők. Törekedjél tehát ezen czimek után, és ha lehetséges, tartsd fen nálok magadat, mintha az üdvezültek szigeteire volnál helyezve. Ha pedig talán észre veszed, hogy nincs elég erőd nálok magadat fentartani, úgy vonulj vissza bátran egy zugba, hol őket meg őrizheted, avagy lépj ki az életből, de harag nélkül, egyenes, szabad, és szerény lélekkel, mint ha illy kilépted az életből lett volna abban egyedüli kitünő tetted. Hogy ezen czimeknél fentarthasd magadat, igen segitend, ha sokszor megemlékszel az istenekre, és hogy ezek, minden okos lényektől nem hizelgést várnak, hanem hasonlatosságot; és hogy, valamint -149- az figefa, mi a’ figefa rendeltetését teljesiti, az kutya vagy méh, mi a’ kutya vagy méh rendeltetését teljesiti, épen ugy, csak az ember, ki az embernek rendeltetését teljesiti.

9. Szinészek, háboru, bámulat, lustasag, szolgaság, naponkint elfogják nálad homályositni azon szent elveket, mellyeket mint természetbúvár valóknak találtál, a’ nélkül hogy őket eléggé méltányoltad volna. De szükség hogy mindent olly figyelemmel szemlélj és cselekedjél, hogy egyszerre mind gyakorlati itélőtehetséged tökéletesedjék, mind elméleti értelmed munkálkodhassék, és hogy azon titkos de nem észrevehetlen önérzetre juss, melly a’ teljes fölfogásból származik. Mert akkor örülni fogsz egyeneslelküségeden, méltóságodon és minden tárgyróli tudományodon; mi legyen az lényegében, minő helyet foglal az el a’ világban, hajlamánál fogva meddig tarthat, miből áll, kit illethet, ’s kiadhatja vagy ragadhatja el.

10. A’ pók büszke reá, ha egy legyet fogott; az, ha egy nyulacskát, ez, ha hálójában egy kis halacskát, egy másik, ha vadkant, vagy medvét, ’s ismét egy másik, ha – Sarmatákat fog. De valjon ezek, ha az indokokat visgálod, nem mind rablók e? -150-

11. Szerezd meg magadnak azon ügyességet, hogy azon módot, mikép változnak által minden dolgok egymásba, rendszeresen megvisgálhasd, légy erre mindig figyelmes és gyakorold magad e’ tekintetben! A’ léleknagyságot mi sem segiti jobban elő. Testét, mint egy ruhát levetkezi, ’s azonban hogy el esméri, miszerint nékie – ki tudja mi hamar? – mind ezt az emberektől megváltában el kell hagynia, átadja magát arra nézve mit cselekednie kell, egészen az igazságnak, sorsára nézve pedig az egyetemtermészetnek. Mit mondanak vagy gondolnak pedig róla mások, vagy mint viselik iránta magokat, azzal nem törődik. Ezen két dologgal kielégitetvén, tudnillik azt cselekedve, mit jelenleg cselekednie kell, ’s azt szeretve, mi mostan reáméretik, minden egyéb törekvésekkel ’s vágyakkal fölhagy, kivévén azon igyekezetet, törvényszerüen haladni az egyenes uton czéljához ’s igy az istenséget követni, melly egyenesen közelg a’ czél felé.

12. Mi haszna a’ gyanunak? Hiszen hatalmadban áll megvisgálni, mit kiván kötelességed? és midőn ennek esméretéhez jutsz, nyugott, szilárd lépéssel ezen uton haladni; ha pedig nem látsz világosan, meg állani, és a’ legjobb tanácsadókat venni segédül. Sőt ha más nehézségek lennének is utban, azért meggondolás és szilárd ragaszkodás -151- mellett ahhoz, mit jónak tartasz, mindenkor a’ körülményekhez képest haladhatsz. És pedig a’ legdicsőbb ezen czélt elérni; valamint elhibázni, meghasonlás az emberiséggel Nyugott és még is nyughatatlan, vidám és még is komoly – illyen a’ férfi, ki mindenekben okosságát követi.

13. Kérdezd magadtól, mihelyt fölébredtél: valjon azon jó és nemes cselekvények, miket más visz véghez, nekem javamra lesznek e? Soha. – Talán elfelejtéd, hogy azok, kik mások iránti dicséretök vagy korholásukra olly büszkék, minők tanyájakon ’s asztaluknál? mit tesznek, mit kerülnek, miután törekszenek, mit lopnak és rabolnak nem kezeik és lábaikkal, hanem legnemesb részőkkel, melly által, ha akarnák, magokat a’ becsületesség, szerénység, igazság, törvény ’s jó szellem birtokába tehetnék.

14. A’ mivelt és szerény ember igy szól a’ mindent adó ’s vevő természethez: adj mit akarsz, és vegyed el a’ mit akarsz. De ezt dacz nélkül, iránta való engedelem ’s kegyeletből mondja.

15. Kevés az mi hátra van életedből. Ugy töltsd azt el, mintha egy hegyen élnél! Mit sem érdekel, itt vagy ott él e valaki, ha csak mindenütt a’ világon ugy él, mint szülő városában. Ha csak az emberek benned egy valódi, az az természetszerün -152- élő embert szemlélnek és esmérnek! Ha mint illyet nem türhetnek el – ugy öljenek meg! Mert ez jobb, mint ugy élni.

16. Ne álj meg a’ becsületes ember tulajdonai vísgálatánál; hanem inkább légy magad is az.

17. Képzeld sokszor magadnak az egész örökévalóságot, az egész világtömeget, ’s hogy minden egyes lény, ányagjára nézve egy fige maghoz, tartósságára nézve a’ pillanathoz hasonlitható, melly alatt egy furó megforditatik.

18. Minden érzéki tárgy szemléleténél képzeld azt magadnak szétbomlott, átváltozott, és mintegy elrothadt vagy szétdult állapotjában, vagy azon oldalrul, mikép a’ természettől míntegy halálra van rendelve.

19. Mik az emberek, midőn esznek, alszanak, nőszülnek, üritnek ’s a’ t? És mik, midőn férfi erőt, büszkeséget, haragot mutatnak, vagy magas helyzetökből másokat leszidnak? Még kevéssel előbb mennyit élveztek, és minő árón? ’S mi lesz belőlök rövid időn?

20. Mindenkinek hasznos, mit az egyetemtermészet mindenkinek hoz, és épen akkor hasznos, midőn az hozza.

21. Az esőt szereti a’ föld; és szereti a’ felséges lég. A’ világ szereti azt csinálni, minek történni -153- kell. Azért mondom én a’ világnak: szeretem én, mit te szeretsz. Épen azért használjuk e’ kifejezést: ez vagy amaz szeret történni.

22. Vagy élsz itt – és ehhez már hozzá szoktál; vagy kiléptél – ’s ez ohajtásod volt; vagy meghalsz – ’s ekkor kiszolgáltál. Negyedik eset nincs. Tehát csak jó kedvü légy.

23. Az mindig világos legyen előtted, hogy ezen darab föld szinte egy darab föld, és hogy te itt épen azt fölleled, mit mások valamelly hegy ormán vagy máshol keresnek. Mert megerősitve találandod Plato azon nyilatkozatát: a’ város falai közt, ugy mond, mint egy magányos pásztorkunyhóban.

24. Mi nekem most az én eszem? Vagy mivé teszem? Mire használom most? Talán nincs belátása, vagy a’ társaságtól elvált és elszakadt? vagy a’ testtel ugy összeragadt és vegyült, hogy annak minden mozgalmiban részt kell vennie?

25. Ki urát elhagyja az szökevény. De ur a’ törvény is. Tehát a’ törvényszegő szökevény. Ugy az is, ki kicsinylelküséget, boszut, vagy félelmet muat: mert nem akarja, hogy az történjék, az történt légyen, vagy jövendőben történendjék, mit a’ mindenség kormányzója a’ törvény rendelt, melly -154- mindenkinek meghatározza, mi illeti. Tehát a’ félénk, kicsinylelkü ’s boszús ember is szökevény.

26. Ki az anyaméhébe ereszté a’ magot eltávozik; aztán egy más működő erő veszi által, földolgozza ’s bevégzi a’ csecsemő képletét. – Illy anyagból minő lény! – Ez ismét nyeldeklőjén magához veszi az ételt, ezt fölveszi egy más működő erő, ’s belőle készit érzelmet, indulatot ’s általában életet és erőt, ’s ki tudja mi sok és nagy dolgokat még Visgáld ezen olly rejtelmes működéseit a’ természetnek ’s tanuld az okot, melly szüli, épen olly helyesen esmérni, mint azon erőt, melly által a’ testek magokat lefelé vagy fölfelé mozgatják, nem szemmel ugyan, hanem azért nem kevésbé világosan.

27. Gondold meg sokszor magadban, hogy mind az, mi most van, már előbb épen ugy vólt ’s jövendőben épen ugy leszen; álitsd szemeid elé, azon egészen hasonnemü szinjátékokat ’s jeleneteket, miket saját tapasztalásodból vagy a’ történetekből esmérsz, Hadriannak egész udvarát, Antoninusét, Philippét, Alexanderét, és Krősusét! Mindig ugyan azon szinmü, csak más személyektől adva.

28. Ugy képzeld magadnak azon embert, ki valamik fölött szomorkodik vagy boszús, mint a’ malaczot, melly az áldozó oltáron rugdalódzik, és -155- ordit. Az is hasonló, ki magános ágyán csendesen sohajtozik az ember korlátoltsága fölött! Gondold meg; Csak az okos lénynek jutott azon sors, önkényt eltűrni az eseményeket; mert kényszerülve engedni, a’ szükség mindennek parancsol.

Minden egyes tárgy szemléleténél, mellyel dolgod van, kérdezd magadtól: kell e a’ haláltól azért félned, mert ettől megfoszt?

30. Midőn valakinek hibáján megbotránkozol, térj vissza magadba és gondold meg, minő hasonló hibát követsz te el, ha te, például a’ gazdagságot, vagy a’ gyönyört, vagy a’ hirt jónak tartod? Mert ha csak ezt meggondolod, ugy hamar elfeleded a’ haragot, főkép ha eszedbe jut, hogy az kényszeritetik ugy cselekedni. Mert valjon mit tegyen? – De ha te képes vagy, mentsd ki őt azon erőszakból.

31. Ha talán a’ Socraticus Satyriont látod, képzeld magadnak Eutychest vagy Hymenest; ha Euphratest látod, emlékezzél meg Eutichion vagy Silvanra; hasonlókép jusson eszedbe Alciphron szemléleténél Tropeophorus, Xenophonénál Kriton vagy Severus; épen ugy gondolj egy más császárra, midőn magadat látod, és mindeniknél viszont a’ hozzá hasonlóra. Aztán jusson eszedbe ezen kérdés: Valjon hol vannak ők? Sehol! Vagy ki tudja hol? -156- – Mert illy módon minden emberi, mint füst és üres semmi fog megjelenni előtted, különösen, ha egyszersmind megemlékszel, hogy mind az mi egyszer átváltozott, örök időkön tartani nem fog. Hát te meddig? – Miért nem elégszel meg tehát ezen rövid időt illendőn tölteni el? A’ cselekvésnek mi szép anyagját és alkalmát hagyod használatlanul? Mert mi egyéb minden, mint az észnek gyakorlata melly az életnek minden eseményeit, mintegy gondos természetvisgáló, úgy szemléli? Késsél tehát, mig ezt mind sajátoddá tetted, mint egy erős gyomor, melly minden ételeket sajátává lesz, mint a’ lobogó tüz, melly mindent mit bele vetnek, lánggá és szikrává változtat által.

32. Senkinek se szabadjon rólad igazsággal azt mondani, hogy te egyeneslelkü, becsületes nem vagy! Hazugnak kelljen annak lennie, ki rólad ezt gondolná? Mind ez csak tőled függ! Mert ki gátoland, hogy egyeneslelkü és becsületes ne légy? Csak azt határozd el, hogy tovább nem élsz, ha illyen nem lehetsz. Hiszen az ész sem helyesel mást, mint ki illyen.

33. Mit lehet ez alkalommal leghelyesebben tenni vagy mondani? Mert legyen bár mi, szabadságodban áll, azt tenni vagy mondani. Csak, azt ne vesd ellene, hogy gátoltatol! Ne szünjél meg -157- addig sohajtozni, mig minden elődbe adott vagy akadt alkalomnak az emberi természettel megegyező fölhasználása benned épen azon érzelmet nem idézi elő, mit a’ kéjhajhászban a’ fényüzés bősége. Mert minden sajátlagos természeteddel megegyező működést, melly hatalmadban áll, úgy kell tekintened mint örömélvet. Ez pedig hatalmadban van mindenütt! Egy hengernek igen is nincs azon tehetsége, maga elszántából mindenfelé mozdulhatni, épen olly kevéssé mint a’ viznek, tüznek, ’s más dolgoknak, mellyek természettörvények, vagy oktalan szellem kormánya alatt állnak. Itt sokszor van ellentállás vagy akadály. De az ész és okosság veleszületett tehetsége és saját akaratja szerint minden akadályokon fölülemelkedhetik, Ha csak azon könnyüséget szemeid előtt tartod mellyel az okosság, mint a’ tüz föl, a’ kő alá, a’ henger résut, mindenfelé mozdul, ugy többet ohajtani nem fogsz. Mert minden egyéb összeütközések, vagy csak a’ testet érik, tekintve azt mint holt tömeget, vagy csak képzeletedben ’s okosságod hanyatlásakor sebzenek meg, ’s téged semmiképen roszabbá nem tesznek. Mert különben annak, kit illyes ér, ez által legott roszabbá kellene lennie. Más dolgokkal valóban ugy van, hogy ha valami összeütközésök történik, az által roszabbá lesznek. Ellenben az ember, ha igy -158- mondhatom, az által még jobb és dicsőbb leszen, ha ezen eseményeket kellőleg fölhasználja. Általában emlékezzél meg, hogy a’ valódi polgárt semmi nem sérti, mi az országot nem sérti; az országot pedig semmi nem sérti, mi a’ törvényt nem sérti. De mind az, mit szerencsétlenségnek hivunk, nem sérti a’ törvényt ’s következőleg sem az országot sem a’ polgárt.

34. Annak ki igaz elvektől van által hatva, a’ legkisebb csak oda vetett jelszó elégséges a’ bú és félelem elüzésére, mint ez:

Levelek a’ te gyermekeid is; azok is levelek, kik olly hitelt-igénylőleg ’s olly harsányan dicsérnek másokat, és megfordulva ismét őket elátkozzák, vagy alattomban gáncsolják és gunyolják Levelek azok is, kik halálod utánni dicsőségedet terjesztik. Mindnyájan „a’ kikelet melegében foganva.“ Egy förgeteg ismét földre szórja őket. És a’ örzsök ismét másokat hajt elő. Az élet rövidsége mindnyájoknál közös. És te mind ezt kerülöd és keresed, míntha örökké tartana! Még kis időt, és a’ te szemeid is behunyódnak és az, ki téged sirba kisér, nem sokára egy másik által fog megsirattatni. -159-

35. Az egészséges szemnek minden láthatót kell látnia, a’ nélkül hogy mondaná: a’ zöldet akarom: mert ez a’ szembeteg esmértető jele. Igy az ép hallásnak és szaglásnak is minden hallható és szagolható fölfogására képesnek kell lenni: az egészséges gyomornak hasonlón kell lenni minden étkek irányában, valamint a’ malomnak mind arra nézve, mit megőrleni rendeltetése. Épen igy kell az egészséges észnek is minden események iránt fogékonynak lenni. De ha igy szól: bár csak gyermekeim életben maradnának! bár csak mindenek dicsérnék tetteimet! ugy hasonlit a’ szemhez, melly a’ zöldet, a’ fogokhoz, mellyek a’ porhanyót keresik.

36. Senki sem olly szerencsés, hogy azok között, kik halálos ágyánál állanak, nem lennének néhányan, kik közelgő végét kedvesen nem szemlélnék. Ha bár nemes, bölcs volt is. Végre még is leszen egy, ki igy szól magában: valahára most nyugtunk leszen még is ezen erkölcsbirótól; ő ugyan közülünk egyik ellen sem volt szigoru; de mi még is észrevettük, hogy minket titkon megvetett! Igy a’ nemesről. De mi sok más körülmény jön reánk nézve össze, mellyek sokaknál azon ohajtást szülik, hogy bár tőlünk szabadulnának! Gondolj erre haláod óráján, ’s nyugottabban távozol el innen, ha ezt meggondolod: olly életből távozom el, hol még -160- kortársaim is, kikért annyit dolgoztam, imádkoztam ’s gondoskodtam, jövendő könyebbség reményében, elköltözésemet ohajtják. Miért kivánjak itt még tovább késni? – Csakhogy azért ne váljál tőlök kevésbé jóakaratulag! Sőt annál inkább tartsd meg sajátlagos jellemedett: légy barátságos, jóakaratu, szelid! – Más részről nem mintha erőszakkal szakasztatnál el; hanem inkább mikint a’ nyugottan haldoklónak lelke a’ testből kiszáll, olly szelid legyen tőlök megválásod Összeköttetésedet velök egykor a’ természet kötötte ’s most ugyanaz oldozza föl. Azért tehát ugy akarok, mint laktársaimtól tőlök ellenszegülés nélkül önkénytesen megválni. Mert ezen megválás is természetszerü.

37. Szokjál hozzá, minden emberi tettnél magadban kérdezni: ezt ez mi végett teszi? Kérdezd ezt magadtól ’s visgáld először önmagadat.

38. Emlékezzél meg, hogy minden mozgalmaid oka bensődben rejlik; ott van a’ rábeszélési tehetség, ott az élet, ott ugy szólván az egész ember. Ne cseréld el soha ezen lakót az őt körül vevő lakkal, vagy azon műszerekkel, mellyek hozzá illesztvék. Hasonlók ezek a’ kötelékhez (csak azon különbséggel hogy vele születtek), és reá nézve tehát azon erő nélkül, melly őket mozgásba hozza és -161- ismét megállitja, épen olly hasztalanok: mint e’ nélkül a’ szövőnének a’ vetélő, az irónak az irószer ’s a’ vontatónak az ostor.

1. Ezek tulajdonságai az okos léleknek: látja önmagát, taglalja ’s kénye szerint képzi. Önmaga élvezi a’ gyümölcsöket mellyeket terem, – midőn ellenben a’ növények gyümölcsei ’s az mi az állatoknál a’ gyümölcsnek meg felel, csak másoknak nyujt élvet. Ő mindig eléri czélját, bár hol tétessék is nékie az élethatár; nem ugy mint a’ táncz vagy szindarabban ’s hasonlókban, holly valamelly közbejött esemény miatt az egész cselekvény csonka marad; ő minden részben szándékát a’ legtökéletesben teljesitheti, ugy, hogy el mondhatja: én birom, mi enyém! Továbbá bejárja a’ világot, ’s az üres tért, melly azt körül veszi, és szemléli alakjokat; kiterjeszkedik az idő örökévalóságán, ’s minden dolgok korszakonkinti ujászületését fölfogja ’s belőle megérti, hogy utódink semmi ujat látni nem fognak, ’s hogy elődeink sem láttak egyebet. Sőt -162- némileg már a’ negyvenévesnek, ha csak valamennyire eszes, a’ hasonlatosság törvénye szerint, az egész mult és jövő mintegy szeme előtt van. – Az okos léleknek tulajdonságai ezek is: társát szeretni, igazság ’s szerénység után törekedni, és semmit fölebb nem becsülni, mint magát. Ez a’ törvénynek is tulajdonsága, következőleg a’ helyes és a’ jogszerüleg működő ész között semmi különbség nincs.

2. Az ének, a’ táncz, a’ harczjáték kellemeit nem nagyra fogod becsülni, ha például a’ kedves hangot egyes részeire fölelemzed, ’s mindegyikénél ezt kérdezed magadtól: valjon ez által el hagynád e magadat ragadni? Mert ezt pirulnál megvallani. Épen ezt tedd a’ tánczra nézve, minden fordulatánál ’s állásánál a’ tánczosnak Ezt a’ harczjátéknál! Tehát, kivevén az erényt ’s az ő tetteit, el ne felejts minden egyebet részeire föloszlatni, hogy ezen föloszlatás által megvetésökhez juss. Alkalmazd ezt egész életedre!

3. Minő fenséges lélek az, melly kész mindjárt megválni a’ testtől és, vagy kimulni, vagy elporlani, vagy fenmaradni! Ha tudni illik ezen készség saját meggyőződés eredménye, és nem csupa makacsság, mint a’ keresztényeknél, hanem eszmélettel, -163- méltósággal, és hogy másokat meggyőzzünk, minden szinpadi fitogtatás nélkül nyilatkozik.

4. Valami közhasznut tettem e? Helyesen; belőle magamnak van előnyöm. Ez mindenkor szemeid előtt legyen – és ne szünjél meg soha közhasznulag működni

5. Minő mesterséget üzesz? Hogy jó legyek. Ez pedig úgy történik leginkább, ha helyes esméretet szerzesz magadnak mind az egyetemtermészetről, mind a’ te sajátlagos szerkezetedről.

6. Először a’ szomorujátékok hozattak be, hogy a’ hallgatók az eseményekre ’s azok kikerülhetlen kényszerüségére emlékeztessenek, hogy a’ világnak nagy szinpadán a’ fölött ne panaszkodjanak, mit a’ szinházban olly szivemelőnek találnak. Mert látni fogják, hogy mindennek szükségkép úgy kell történnie, és hogy végre azoknak is, kik igy kiáltanak föl Ah Kithaeron! el kell türniök. És valóban a’ szinmüköltőktöl több igazságok hasznosan mondatnak, mikhez főleg ezek tartoznak:

„Bár gyermekem hagyják is el az istenek:
Meg lesz méltó oka!“

„Dolgok miatt tehát ne légy boszús!“

„Arasd az életet! ollyan mint telt kalász“ és több hasonlók. – A’ tragoediára a’ régebbi komoedia következett, melly erkölcsbiráló szabadsággal élt, és a’ gőgösséget leplezetlen előadása által nagy haszonnal korholta, e’ végett Diogenes is alkalmazott ezekből némellyeket. – Az erre következő közép komoedia azonban valjon mi volt? És mi végre hozatott be utóbb az ujabb, melly lassankint majmoló szemfényvesztéssé fajult el? Ezt mondaná meg nekem valaki! Mert hogy ezen darabokban is mondatnak némelly hasznos igazságok, tagadhatlan; azonban illy szinmü egész szerkezetének mi czélja lehet?

7. Mi világosnak kell előtted lennie, hogy az élet semmi más helyzete a’ bölcselkedésre nem alkalmatosb mint épen jelenleg a’ tiéd.

8. Az ág melly a’ vele összefüggő ágról levágatik, szükségkép az egész fáról is levágotik. Igy az ember is, ki egy emberrel meghasonlott, szükségkép az egész községtől elszakad. Az ág egy másik ágtól elvágotik; az ember ellenben maga választja el magát embertársától gyülölet és megvetés által, a’ nélkül hogy észrevenné, mi szerint ez által az egész községgel meghasonlik. Azonban nékie Zeüsztől a’ társaság alkotójától azon ajándok jutott, hogy mindenkor szabadságában áll, magát a’ legközelebbi -165- ággal egyesitni ’s az egésznek ismét kiegészitő részévé lenni. De minél többszer elválik, annál nehezebben megyen ezen viszonti egyesülés ’s helyreállitás. Általában azon ág, melly kezdet óta együtt növekedett a’ fával ’s ugyanazon növési ösztönt megtartotta, egészen más minőségü, mint az, melly levágotván ismét beoltatott; bár mit mondjanak is a’ kertészek, ezen utóbbi össze forr ugyan a’ törzsökkel, de össze nem simul.

9. Azok, kik az ép ész utjáni előhaladásodat gátolni akarják, csak nem fognak képesek lenni, józan tetteidben föltartóztatni. Épen olly kevessé engedd magadat általuk, irántoki jóakaratodban zavarni! Mindenikre nézve légy vigyázattal, nem csak a’ szilárd gondolkozás és cselekvés módot illetőleg, hanem az azok iránti szelidséget tekintve is, kik abban gátolni akarnak vagy máskép terhedre vannak. Mert nem kevésbé gyengeség az, ha reájok haragszol, mint ha tetteddel fölhagysz és megrendülve vissza lépsz. Mindenik esetben állomásodat bünösen elhagytad, ott félelemből, itt gyülöletből természetes rokonod és barátod ellen.

10. A’ természet soha sem áll a’ müvészetnek alatta. Hiszen a’ müvészetek csak a’ természet utánzói. Ha ez igy van, ugy a’ legtökéletesb ’s mindent magában foglaló természet a’ müvészi ügyességnek -166- mögötte nem áll. De minden müvészetben az alábbvaló a’ nemesebbért készül; igy a’ közös természetben is. És már ebben mutatkozik az igazság eredete; ’s ezen alapulnak a’ többi erények: mert mind addig, mig minket a’ tárgyak érdekelnek, vagy mig könnyen elcsábitható, könyelmű és állhatatlan emberek leszünk, addig az igazságot sem fogjuk követni.

11. A’ kül dolgok, mellyek fölött, akar utánnok való vágyból, akar ellenszenvből nyugtalankodol, hozzád nem jönnek; hanem némileg te mégysz hozzájok. Azért csak hallgasson itéleted fölöttük – ’s ők mozdulatlanul fognak magokra maradni, ’s nem látandjuk, hogy te akar keresd, akar kerüld őket.

12. A’ lélek mindenkor megtartja sajátlagos teke alakját, midőn sem ki nem terül, sem össze nem vonul, sem föl nem emelkedik, sem le nem száll, hanem azon világosságtól sugároztatik körül, mellynél az igazságot mind minden egyéb tárgyakra, mind magára nézve láthatja.

13. Egy megvet engem; ő lássa azt. Én ahhoz fogok látni, hogy semmi megvetendőt ne tegyek és ne mondjak. Gyülöl valaki, az ő dolga; én mindenki ’s ő iránta is szelid és jó akarok lenni ’s kész minden szemrehányás ’s türelmem fitogtatása nélkül, -167- hibáját megbocsátni, épen azon őszinteség ’s kedélyességgel, mint egykor Phokion, ha csak tettetés nem volt az. Bensődnek ollyannak kell lennie, hogy az istenek olly embert lássanak benned, ki semmi miatt neheztelést ’s haragot nem mutat. Mert ugyan minő baj léteznék is reád nézve, ha csak az, mit cselekszel, természeteddel megegyező? És te, o ember, ki arra vagy rendelve, hogy mindenképen a’ közjónak szolgálj, nem fogadnád e el azt, mi az egyetem-természettel megegyezik?

14. Azok, kik egymást gyülölik, hizelgnek egymásnak, – és azok, kik egymás fölé akarnak emelkedni, meghajolnak egymás előtt.

15. Milly romlott, milly csalárd az ki igy kezdi: elhatárzám, veled őszintén bánni! – Mit cselekszel te ember? Mire ezen bevezetés? Mindjárt meg fog látszani. A’ homlokon kell a’ nyilatkozat igazságának irva lenni és a’ szemekből világitni; mint a’ szerető mindjárt olvashat szeretettje szemében mindent. Általában a’ becsületes és jó embernek a’ maga nemében épen ollyannak kell lennie, minő a’ rosz szagu. Ki hozzá közel áll, megérzi, vagy akarja vagy nem! A’ képmutatás csak az együgyüek hurokja. És semmi nem gyalázatosb, mint a’ farkas barátság. Kerüld ezt mindenek előtt! A -168- becsületes, egyeneslelkü, és jóakaró ember világosan nyilatkozik tekintetében

16. Azon tehetségnek, hogy a’ legkellemesben éljünk, alapja a’ lélekben van, ha ez közönyös dolgok iránt közönyös marad. Közönyös marad pedig, ha minden tárgyat részletesen ’s egészben megvisgál, ’s megemlékszik, hogy a’ dolgok magok nem kényszerithetnek, miszerint róluk igy vagy amugy itéljünk, és nem jönnek hozzánk, hanem mozdúlatlanul megállnak. Mi vagyunk magunk, kik róluk véleményezünk, ’s itéletünket mintegy magunkba beirjuk, noha szabadságunkban áll, ezen beirást elhagyni, és ha talán titokban belopódzott volna, ismét kitörülni. Ezen elővigyázatra csak rövid ideig leszen szükség, és aztán az életnek vége! Mi van ezen magaviseletben nehéz? Ha valami természetszerü, örülj nékie, ’s könnyen fog esni! Ha pedig természetelleni, visgáld meg, mi természetszerü ’s ezen utóbbi után törekedjél, ha mindjárt hirt nevet nem szerez is. Mert mindenkinek megadják a’ jogot, hogy maga javát keresse.

17. Visgáld meg, honnan és milly anyagokból szármozik minden, mire változik által, ’s ezen változás következtében mivé leszen, ’s mikép ezzel semmi baj nem éri. -169-

18. (Ha valaki ellened hibázik, igy gondolkozzál) Először: minő viszonyban állok én vele? Mi mindnyájan egymásért vagyunk itt; ’s más tekintetben én főnökük vagyok, mint a’ kos vagy a’ bika a’ csorda főnöke. Azonban ezen viszonyt is egy magasabb szempontból nézd: ha nem minden atomok zavara, ugy a’ természet az, melly mindent igazgat; ha ez: ugy a’ nemtelenebb lények a’ nemesbekért vannak itt, a’ nemesbek pedig egymásért. – Másodszor: Minők asztaluknál, ágyokban ’s más helyeken? Főkép elveik által minő korlátozást szenvednek? és tetteik minő önhittséggel végeztetnek el? – Harmadszor: Ha helyesen cselekszenek: úgy nem szabad neheztelned. Ha pedig helytelenül tesznek, ugy az nyilván öntudatuk ’s akaratjok ellen történik. Mert valamint minden lélek nem örömest veszti el az igazságot, ugy nem örömest mond le az illendő magaviseletről mindenki iránt. Innét fájdalmuk, ha a’ hir nékiek jogtalanságot, hálátlanságot, fösvénységet ’s egy szóval embertársaik elleni hibákat vet szemökre – Negyedszer: Te magad is sokszor hibázol; te is hasonló vagy. Ha e’ hibák némellyikétől tartózkodol is, azért elég erős hajlamod van reájok, ’s hasonló vétkektől talán csak gyávaságból, dicsvágyból, vagy más hasonló tisztátlan indulatokból óvakodol. – Ötödször: Bizonyossággal nem -170- határozhatod el; ha tulajdonkép részükröl vétek e az. Mert sok történik a’ körülmények kényszeritéséből. És általában sok esméretet kell előbb szerezned, mi előtt egy másiknak tettéről elhatárzó itéletet hozhatsz. – Hatodszor: Ha még olly elégedetlen és szomoru lész is, gondold meg: csak egy pillanatig tart az emberi élet! Nem sokára mindnyájan a’ sirban nyugszunk. – Hetedszer: Nem mások cselekvényei nyugtalanitnak bennünket, mert ezek az ő meggyőződésökön alapulnak, hanem saját képzelmeink. Csak ezeket szüntesd meg; legyen akaratod, abbeli itéleteden, mintha a’ dolog maga valami rémitő volna, túladni, ’s vele haragod is eltünik. – De mint szüntessem meg azokat? Ha megfontolod, hogy semmi bántalom meg nem becstelenithet: csak a’ bün gyaláz meg; ha ez nem volna, ugy téged minden bünökre, még az utonállásra is lehetne kényszeritni. – Nyolczadszor: Mennyivel kellemetlenebb a’ harag és szomoruság ezen dolgok fölött, mint e’ tárgyak magok, mellyek haragot és bánatot szereznek. – Kilenczedszer: Ha jó akaratod valódi; ha az nem egy képmutatónak mosolygása talán, úgy rendithetlen is. Mert mit tehet a’ legszemtelenebb gonosz is rajtad, ha irantai jó akaratodban megmaradsz, ’s őt adandó alkalomkor nyájas szelidséggel inted ’s ugyanakkor, midőn veled roszat -171- akar tenni, a’ gondos barát hangulatával mintegy igy szólitod: Nem ugy fiam! Létünk czélja egészen más; nekem ugyan nem ártasz ez által, hanem magadnak, fiam! – Mutasd meg aztán nékie a’ legnagyobb kimélettel és világossággal, hogy az csak ugyan a’ szerint van, és hogy sem a’ méhek, sem más állatok, mellyeknek rendeltetése seregenkint élni, soha igy nem tesznek. Tegyed ezt gúny és szemrehányás nélkül, szerető és fanyartalan lélekkel, nem egy iskolamester hangján, sem azért hogy a’ körülallók bámulatát megnyerd; sőt vezesd őt félre, ha mások jelen vannak. Vedd ezen kilencz fő szabályt, mintha a’ szende Musák ajándékai volnának, emlékezetedbe. ’s végre kezdj el életedben ember lenni! De a’ milly igen kell őrizkedned, nehogy az emberekre haragudjál, épen annyira ovakodjál nékiek hizelgeni. Ez mindenik ellenkezik a’ társasággal; mindenik romlásba vezet. Midőn a’ harag föl forr, mindenkor jusson eszedbe, hogy a’ fölháborodás nem árul el férfi erőt; ellenben a’ szelidség és nyájosság, épen azon mértékben, a’ mint emberiebbek, ugy szilárdabb férfi erőre is mutatnak. Csak itt van erő, izmosság és bátorság, és nem ott, hol valaki neheztel és zúgolódik. Minél közelebb az indulatlansághoz, annál közelebb az erőhez is! És valamint a’ bánat a’ gyengének tulajdona, ugy a’ harag is. -172- Mindenik meg sebez ’s a’ győző zsákmányai leszünk! – Ha ugy tetszik vegyed a’ Musák főnökétől tizedik ajándokul azon gondolatot: mi szerint bódultság, ha nem akarod, hogy a’ gonoszok vétkezzenek: (mert hiszen valami lehetlent kivánnál) – ostobaság és kegyetlenség volna pedig, ha megakarnád nékiek engedni, miszerint mások iránt ugy viselhessék magokat, föltévén, hogy a’ te személyed ellen ne vétkezzenek.

19. Gondolkodó tehetségednek négy tévedései érdemlik meg leginkább folytonos őrködésedet, ’s ha valamellyiken rajta kapod, vezesd ismét vissza az igaz utra. Az egyik esetben igy szólván magadhoz; ezen gondolat szükségtelen; a’ másikban igy: ez eltépi a’ társaság kötelékét; a’ harmadikban: ez nem jön szived mélyéből; – pedig valami ollyast mondani, mi nem a’ sziv mélyéből jön, helytelennek tartsd! – a’ negyedik eset az, midőn bensőd maga tesz szemrehányást, mert tudd meg: az isteni részed szava, mellyet te lényed nemtelenebb, halandó részének, a’ testnek ’s az ő gyönyöreinek szolgálni kényszeritesz.

20. Lényed szellemi és tüz részei ugyan természetöknél fogva föl felé törekszenek; mind a’ mellett, mintegy az egyetemtermészet rendelete iránti engedelmességből, testszövegedben visszatartatnak! -173- Épen így szólana lefelé természeténél fogva mind az, mi lényedben föld és nedv; és még is fölemelkedik, ’s olly helyzetben tartja fen magát melly saját természetével meg nem egyező Illy nagy az elemek engedelmessége az egyetemtermészet iránt; ha valahová erőszakkal helyezvék, ott maradnak, mig a’ feloszlatásra jeladatik. Nem bálmulatos e, hogy csupán lényed gondolkodó része lesz engedetlen ’s helyzete miatt nyugtalan; És pedig épen ő reá nem erőszakoltatk semmi, mint mi természetével megegyező. De még az ellen is daczoskodik ’s az ellenkezőre hajlik. Mert igazságtalanságok, kicsapongások, csüggedés ’s félelem – mik mint lázadás a’ természet ellen? És midőn a’ lélek valami esemény fölött neheztel, saját állomását hagyja el. Mert nekünk valóban az erőslelküség és jámborság épen ugy rendeltetésünk, mint a’ jogszerüség! mert azon erények is, ben vannak a’ közszellem fogalmában, sőt még régiebbek mint az igazságos tettek.

21. Kinek nem mindig ugyan azon egy az életczélja, az nem is lehet mindenkor ugyanazon egy. Azonban e’ mondat nem egészen elégséges; még hozzá kell tenni, minő legyen ezen czél. Mert valamint a’ javakról, mellyek közönségesen azoknak tartatnak, nem mindenek vannak egy véleményben, -174- hanem csak bizonyos javakról, tudni illik a’ közösekről, azért magának csak közös a’ társodalommal megegyező czélt kell kitüzni. Ki minden sajátlagos törekvéseit ezen czélra irányozza, az minden tetteiben öszhangzást mutat ’s ekképen mindig ugyanaz marad

22. Azon mezei és házi egérről sokszor megemlékezzél ’s ezen utóbbinak reszketéséről és félelméről.

23. Socrates a’ sokaság véleményeit Lamiáknak nevezte, gyermekijesztőknek.

24. A’ Lacedemoniak játékaiknál az idegeneknek árnyékos ülést rendeltek. Ők magok oda ültek a’ hol jutott.

25. Socrates látogatását Perdiccasnál azzal mentette: nehogy, ugy mond, azon, leggyalázatosb bajban vesszem el, miszerint az elfogadott jotéteményt viszonozni képes ne legyek.

26. Epicur irataiban találtatik azon erényszabaly: hogy mindenkor emlékezetünkben kell tartani a’ régiek közül egyet, ki az erénynek tisztelője volt.

27. A’ Pythagoreusok ezen szabályt adják: reggel tekints az égre, nem csak, hogy azon lényekről, mellyek ott örök változatlanságban hatáskörükönhaladnak, hanem, hogy rendük, tisztaságuk, és -175- leplezetlenségökről is megemlékezzél! Mert nem fedi lepel a’ csillagot.

28. Minő férfi volt Socrates, ki egy bőrbe burkolta magát, midőn öltönyében Xantippe ki ment. És mi helyesek voltak tanitványihoz intézett szavai, kik magokat szégyenlék ’s visszavonultak midőn őt ezen öltözetben megpillanták.

29. Az irásban és olvasásban nem fogsz szabályokat adni másoknak, mi előtt magad azokat alkamaznád. Annál kevésbé tedd azt az életben.

33. Csak bódult fog télen figét keresni. Hasonló az ki gyermekét kéri vissza, midőn az nincs többé

34. Megcsókolván fiacskádat, úgy mond Epitet, szólj igy magadhoz: talán már holnap meghal. De ez baljóslatú szó! – Semmi sem baljóslatu, válaszola ő, mi a’ természet működését jelenti; különben ezen kifejezés is: a’ gabona le fog kaszáltatni, baljóslatu volna.

35. Most még a’ szőlő éretlen, nem sokára érett és aztán asszu – mind meg annyi átváltozások, -176- de nem semmiségbe talán, hanem csak olly valamibe, mi most nem létezik.

37. Azonban, folytatja ugyan ő, helyeslésed nyilvánitását illetőleg, azt elvek szerint tenni ’s tekintve törekvésidet, azon ovatosságot kell megtartani tanulnod, hogy azok föltételekhez kötve, közjóra irányozva, ’s a’ dolgok viszonylagos értékéhez legyenek alkalmazva. Az érzéki vágyaktól pedig egészen tartózkodjál ’s ne vess meg semmit, mi tőled magadtól nem függ.

38. A’ vita tehát, igy folytatja ő, nem mindennapi tárgyat illet, hanem azon kérdést: ha valjon bódultak vagyunk e vagy nem?

39. Minő lelket óhajtatok, mond Socrates, az okosak vagy oktalanok lelkét? Az okosakét! – Minő okosakét? az egészségesekét vagy betegekét? Az egészségesekét! – Miért nem törekesztek utána? Mert már birjuk! – Tehát mire való a’ vita és veszekedés?

1. Mind azt, mit tekervényes utakon akarsz elérni, már most birhatod, ha magadnak irigye nem vagy, az az, ha a’ multtal nem törődöl, a’ jövendőt a’ gondviselésre bizod, és csak a’ jelent intézed el, a’ jámborság, és igazság szabályaival megegyezőleg, – a’ jámborságnak, hogy reád osztott sorsodat szeresd, – minthogy épen ezt rendelte neked a’ természet, ’s téged nékie; – az igazságnak, hogy mindenkor szabadelmüleg ’s minden tétovázás nélkül beszélj, és tetteidet törvény szerint ’s a’ tárgyak viszonyos értékéhez képest határozd el. Ebben ne gátoljon másoknak sem gonoszsága, sem balitélete, sem megszólása, sem pedig a’ téged környező husnak érzéke. Legyen ez magának a’ szenvedő résznek dolga. Már majdnem a’ kimenetelnél vagy. Ha tehát minden egyébnek elmellőztével, csak az uralkodó észre és arra, mi benned isteni, fogsz figyelni, és nem annyira attól félsz, hogy élni meg szünöl, mint attól, ha természetszerüleg élni soha nem kezdenél – ugy olly ember lész, ki méltó az őt alkotó természetre, – ’s megszünendel hazádban idegen lenni, nem bámulod azt mi mindennap -178- történik, ’s nem függesz szilárd vágygyal e vagy ama tárgyon.

2. Az istenség az emberek lelkét, teljes meztelenségében, minden testi fedél, hüvel és salaktól elkülönitve, szemléli meg. Ő eszével egyedül azon lényekhez hat keresztül, mellyek mint az ő kifolyásai ama testrészekbe elszármoztak. Ha te hasonlókép cselekszel, sok kellemetlenségtől mented meg magadat. Mert ki figyelmét nem az őt környező testre irányozza, az annál kevésbé fogja ruha, lakás, becsület ’s minden hasonló ékesség és készület tekintetéből nyugtát föláldozni.

3. Három az miből állasz, test, lélek és ész. A’ két első csak addig tiéd, mig rólok gondoskodnod kell, de a’ harmadik sajátlagosan tiéd. Ha tehát énedtől, az az gondolkodó tehetségedtől mindent elkülönzesz, mit mások tesznek és beszélnek, ’s mit te magad tettél, ’s szóltál, mindent, mi téged már előre nyugtalanit, mindent, mi csak a’ téged környező testecskét ’s a’ veled összekapcsolt lelket illeti, ’s igy akaratszabadságodtól független, mindent, mit a’ külvilág árja hozzád hord, úgy a’ gondolkodó tehetség, a’ sors befolyásától megmentve, tisztán és korlátlanul önmagának él, cselekedvén mi helyes, akarván a’ mi történik, ’s mondván mi igaz. – Ha, mondom, elmédtől mind azt -179- eltávolitod, mi vele, a’ testi érzelmekbeni részvét által, összevegyül, ’s a’ multra vagy jövőre vonatkozik, olly lényt képzesz magadból, minő a’ világ, mellyről Empedocles azt mondja:

„Gömbölü és teke az, ’s örvendve bejárja körutját.“ ’S ha csak élted egész idejét, az az a’ jelent törekszel egészen leélni, – ugy képes lész, halálodig hátralévő életidődet nyugodtan, nemesen ’s nemtőddel megegyezőleg tölteni el.

4. Sokszor csodálkozom, hogy noha mindenki magát leginkább szereti, még is saját véleményét magárol kevesebbre becsüli, mint másokét. Mert ha egy isten vagy egy bölcs tanitó jönne valakihez, ’s parancsolná hogy magában semmit se gondoljon vagy határozzon, mit egyszersmind fenszóval is elő nem adna, úgy csak egy napig sem tartaná ki. Annyival félünk inkább mások itéletétől mint a magunkétól.

5. Az istenek, kik mindent olly szépen ’s emberszeretőleg rendeltek el, mint mulaszthatták el azt, hogy legalább néhányan, tudniillik a’ különösen jó emberek, kik az istenséggel mintegy szorosabb viszonyban állnak, és feledhetlen ’s vallásos cselekvények által megbizottjai lettek, miután meghaltak, nem jönnek többé életre, hanem mind kimulnak örökre? – Föltévén azt, hogy ez úgy van -180- légy meggyőződve, hogy ők ezt megtették volna, ha csak különben szükséges vala. Mert ha igazságos volna, ugy szükséges is, ’s ugy a’ természet mágával is hozta volna. Onnét tehát, hogy nem igy van, (föl tévén tudni illik hogy nem igy van) azon hitben légy, hogy nem kelle igy lennie. Mert hiszen magad látod, hogy ezen visgálatnál az istenséggel perlekedel; pedig nem perlekednénk az istenekkel, ha ők a’ legjobb és legigazságosb lények nem volnának. De ha ez igy áll, ugy semmi igazságtalan és oktalan elmulasztást a’ világszerkezetében figyelmök el nem mellőzött.

6. Szokjál olly cselekvényekhez is, mellyek kivihetőségén kétségbe esel. A’ bal kéz is, melly szokás hiányából más dolgokra ügyetlen, a’ gyeplőt erősebben tartja, mint sem a’ jobb. Mert reá szokott.

7. Gondolj azon testi és lelki minőségre, mellyben téged a’ halál talál, az élet gyorsaságára, az elő és utókor végtelenségére, ’s minden anyag mulékonyságára.

Visgáld meg a’ dolgok működő erejét minden külsőségtől megfosztva, és a’ tettek czéljait: mi legyen kin, mi gyönyör, mi becsület, ki okozza maga saját nyugtalanságát, mennyiben nem gátoltatik -181- senki mások által, ’s hogy minden a’ véleménytől függ.

9. Elveid alkalmaztánál légy a’ birkozóhoz hasonló, ’s ne a’ vívóhoz! Ez utóbbi elejti kardját ’s meghal; az előbbi megtartja mindig kezét ’s csak ezt kell ide ’s tova mozgatnia.

10. Visgáld a’ tárgyak minőségét, ’s különböztesd meg rajtok az anyagot, az alakot és a’ czélt.

11. Mi áll hatalmában az embernek? Mit sem tenni, mit az istenség maga nem helyeselne! ’s mindent örömmel fogadni mit az istenség reá mér.

12. Arra nézve, mi a’ természetnek következménye, sem az isteneket sem az embereket nem szabad szidnod: mert azok sem készakarva, sem önkénytelen nem hibáznak; ezek pedig csak önkénytelen. Tehát nem szabad közülök egyiket sem szidnod.

14. Vagy egy kikerülhetlenül szükséges sors, egy sérthetlen rendje a’ dolgoknak uralkodik, vagy szelid gondviselés, vagy az alap ’s kormányzó nélküli vakeset. Ha kikerülhetlen kényszerüség uralkodik, miért daczolsz ellene? Ha gondviselés mellyet megengesztelhetsz, úgy tedd magad az isteni segélyre méltóvá. Végre ha vezértelen zavar uralkodik, nyugtasd -182- meg azzal magad, hogy ezen hullámvihar közt eszedben van vezetőd. Ha megragad az örvény – ezen kis testet és lelket ’s hasonlókat elvihet magával bizvást, mert az észt magával ragadni nem fogja.

15. A’ szövétnek fénye világit, mig el nem alszik. És addig nem veszti el sugárfényét, – benned pedig az igazságszeretet, jogszerüség, és mérséklet előbb kialugyék!

16. Ha valami benned azon véleményt kelti föl, hogy valaki vétkezett, gondold mindjárt: ugyan honnét tudom, hogy az vétek? De föltéve, hogy az vétkezett, ugy maga itélte el magát ’s ahhoz hasonlit, ki saját arczát marczangolja; és végre, ki nem akarja, hogy a’ gonosz vétkezzék, az ahhoz hasonlit, kinem akarja, hogy a’ fige fa figébe hajtsa nedveit, hogy a’ gyermek sirjon, hogy a’ ló nyeritsen, ’s több más hasonló szükséges dolgokat nem akar. Mert ugyan mit fog az tenni, kinek illyen jelleme van; ha tehát te annyi ügyességgel birsz, javitsd meg őt.

17. Ha kötelességeddel meg nem egyezik, ne tedd; ha nem igaz, ne mond; mert akaratod minden dolgokban tőled függ.

18. Mindenkor vedd tekintetbe, mi legyen az, mi benned ezen véleményt előidézi, ’s visgáld meg, -183- megkülönböztetvén rajta az alakot, az anyagot, a’ czélt és az időt, melly alatt megszünnie kell.

19. Érezd végre hogy van benned valami jobb és istenibb, mint az, mi az indulatokat fölingerli ’s téged mintegy kötélen hurczol! – Mi van most az én elmémben? Talán félelem? vagy gyanu? vagy kéjvágy? vagy más hasonló?

20. Először: Semmit ok ’s czél nélkül! Másodszor: Tekinteted semmi másra ne legyen irányozva, mint csupán közhasznu czélra.

21. Nem sokára – sehol sem fogsz lenni, semmi sem lész abból, mi most van, és egyike sem azoknak, kik most élnek! Mert minden dolgok változásra ’s mulandóságra, rendelvék, hogy ismét mások örökös soraikba beállhassanak.

22. Minden képzelődés, ’s ez tőled függ egészen. Csak háritsd el, ha akarod, utadból a’ képzelődést – ’s te, mint a’ hajós, ki egy sziklát került ki, szélcsendben fogsz a’ nyugott révbe evezni.

23. Semmi müködés, melly maga idejében megszünik, ez által kárt nem szenved. Épen olly kevéssé fog az, ki ebben munkás részt vett, ezen szünet által károsodni. Hasonlón a’ minden működések foglalatja, tudni illik az élet sem szenved kárt az által, hogy maga idejében megszünik; ’s épen olly kevéssé fog az, ki maga idejében ezen sort bevégezte, -184- ez által valami rosz helyzetbe jönni. Azon időt pedig, vagy is az élethatárt a’ természet tüzi ki; néha, mint az öregségben, az embernek saját természete, mindenkor pedig az egyetemtermészet; mert részeinek megujitása által ifjul meg ’s tenyészik mindig a’ világ. Mind az pedig, mi az egésznek hasznos, mindenkor jó és maga idején van Az életnek bevégzése tehát senkinek sem káros, olly kevéssé mint gyalázat; – mert hiszen sem tőle nem függ a’ köz jó, sem vele nem ellenkezik, – sőt inkább hasznos, mert az egészre nézve annak idejében, vele megegyezőleg ’s javára történik. Igy az istenkövető, ki mindenben az istenségnek engedelmes, és pedig okos meggondolással engedelmes.

24. Ezen három elvet mindenkor szem előtt kell tartanod. Elöszőr arra nézve, a’ mit tész, ne jörténjék soha semmi alap nélkül ’s másképen mint azt az igazság maga kivánja; arra nézve pedig, mi kivülről érne: jöjjön az bár a’ vak esettől vagy a’ gondviseléstől, azt ne szidalmazd, ezt ne gáncsold. Másodszor, gondold meg, minő minden lény, fogantatásától egészen addig midőn lelket kap, ’s lelkessé lételétől addig, midön lelkét elveszti, ez mellyik rendszerbe tartozzék, miből szerkesztetett össze, ’s mibe oszlik föl. – Harmadszor, hogy ha te a’ földön fölül emelkedve, az emberi életet fölülröl -185- szemlélnéd, minden változásait észre vennéd és egyszersmind a’ légi és mennyei lények egész lakkörét egy pillanattal áttekintenéd, hogy te mondom még is, bár mennyiszer fölemelkednél is azon magasabb körbe, csak valami hasonlót ’s rövid ideig tartét találnál. ’S erre lehetnél e’ büszke?

25. Csak véleményedtől szabadulj ’s mentve vagy! De ki gátol, hogy azt magadtól ellökjed?

26. Midőn neheztelsz valamire, elfeledéd, hogy minden az egyetemes természettel megegyezőleg történik; elfeledéd, hogy idegen vétek téged nem illet; elfeledéd, hogy minden mi történik, ugy történt mindenkor és ugy történend mindenha és mindenütt; elfeledéd, minő rokonságban áll az ember az egész emberiséggel, hogy itt nem csak a’ vér és mag közössége létezik, hanem az észé is; elfeledéd, hogy minden ember okossága isten ’s az istenségtől eredett; elfeledéd, hogy senkinek sincs tulajdona, hogy gyermekét, lelkét, szellemeit szinte onnét kapta; elfeledéd, hogy minden a’ véleménytól függ; elfeledéd végre, hogy mindenki csak a’ jelenben él ’s következőleg hogy csak azt veszti el

27. Azokat vedd sokszor szemügyre, kik valamiért gyakran igen fölháborodtak, kik magas tisztségek, kik szerencsétlenségek, kik ellenségeskedések vagy más viszontagságok által föltüntek. Aztán -186- igy gondolkozzál magadban; hol vannak mind ezek? – Lettek füst és hamu; nevök mese, vagy még csak az sem! Képzeld továbbá azon örömet magadnak, mit példáúl egy Fabius Catulinus az ő falusi jószágán, egy Lucius Lupus az ő kertjeiben, egy Stertinius Bajaeban, egy Tiberius Capreán, egy Rufus Veliában találni vélt, ’s általában minden érdeket, melly balitéleten alapszik! minő hiu szorgalmas törekvéseik tárgya, ’s mennyivel volna bölcsebb, magát minden előforduló alkalommal, mint igazságos, mérsékletes ’s az istenségnek képmutatás nélkül engedelmeskedő embert mutatni. Mert a’ büszkeség, melly ál-alázattal kérkedik, mindenek közt a’ legkiállhatlanabb.

28. Kérdeztetvén, hol láttad az isteneket kiket olly igen tisztelsz, vagy miből tudod lételöket, – azt feleld; hogy először már szemmel is láthatók, és másodszor, hogy lelkem is becsüli önmagát, noha én soha nem láttam; épen hasonlón következtetek az istenekre nézve, a’ hatalmukról tett tapasztalásokból az ő lételökre ’s tisztelem őket

29. Minden tárgyat minden oldalról, alakjára ’s anyagjára nézve megvisgálni, ’s teljes lélekből, a’ mi helyes azt cselekedni, ’s a’ mi igaz azt mondani, – ez az élet üdve! Mert ha egy jót ugy füzesz a’ másikhoz, hogy köztük semmi hézagot nem -187- hagysz, mi lesz más az eredmény – mint vidám életélvezet!

30. Csak egy napvilág van, ha bár falak, hegyek ’s számtalan más tárgyak által föl osztatik. Hasonlag csak egy a’ közös anyag, ha bár ezer különféle rendeltetésü testekbe szét van is osztva; csak egy a’ lélek, ha bár számtalan ’s kiszabott határu lényekbe legyen is elosztva; – és csak egy az okos szellem, noha fölosztva lenni látszik – A’ nevezett tárgyak némelly részei ugyan, például a’ lelkek és az érzék nélküli testek semmi társodalmi hajlam által nem köttetnek össze egymás közt, csak a’ világszellem és a’ nehezség törvénye tartja őket össze. De az okosság sajátlagosan vonzódik rokonaihoz, ’s ezen társodalmi ösztöntől soha meg nem lehet fosztani.

31. Mit kivánsz? Csak létezni e? Nem. – Tehát érzeni? mozogni? nőlni? ’s ismét meg állapodni? beszélgetni? szemlélődni? – Mind ezekből mi látszik neked olly kivánatosnak? Ha pedig mindegyikét magában olly csekélnek találod, ugy fordulj ahhoz, mi utoljára meg marad, az ész és istenség iránti engedelmességhez. De ellenkezik ezen lények tiszteletével, ha a’ fölött zúgolódol, hogy a’ halál által azon dolgokat elveszted. -188-

32. A’ végtelen, átgondolhatlan időből mi kis részecske jutott minden lényeknek osztályrészül! Egy pillanat – és az örökkévalóságtól elnyeletik! Mi csekély részecske az egész test-tömegből? Mi csekély rész a’ világ-szellemből? Mi kicsiny a’ földgöröngy mellyen mászkálsz! Legyen ez szemeid előtt, ’s nagynak tarstd csupán azt cselekedni mit természeted parancsol, és azt türni, mit az egyetem-természet magával hoz.

33. Mint használja az uralkodó ész önmagát? Minden ettől függ. A’ többi, függjön bár saját önkényedtől vagy nem, hamu és füst.

34. A’ leghatályosb gondolat, melly a’ halál megvetéséhez vezet ez: hogy még azok is, kik az érzéki kéjt jónak, a’ fájdalmat pedig rosznak nyilvánitották, megvetették a’ halált.

35. Annak, ki mit sem tart jónak, egyéb a’ mi jókor jön; kinek közönyös, ha ő nagyobb vagy kisebb számu okszerü cselekvényeket mutathat e föl; kinek mindegy ha a’ világot hoszabb vagy rövidebb ideig szemlélhette e – annak, mondom, a’ halál sem lehet rémitő.

36. Ember! te ezen nagy állodalom polgára voltál; mit érdekel ha teljes öt évig e? Mert mi a’ törvények szerint történik, senkinek sem okoz jogtalanságot. Mi van abban rémitő, hogy téged -189- nem egy zsarnok, nem egy igazságtalan biró hiv el, hanem a’ természet, melly téged ezen állodalomba bevezetett? Mint a’ szinjátszót, kit a’ praetor fogadott föl, ismét a’ praetor ereszti is el a’ szinpadtól. De a’ darab öt fölvonásait én még nem végeztem be, hanem csak hármat. Jól mondod! De az életben három fölvonás is tesz egy darabot; mert hogy mi legyen egy egész, azt az határozza meg, ki egykor szerzője volt, most pedig föloszlatója a’ játéknak. Te egyik sem vagy. Távozzál tehát kiengesztelve; ő is ki elbocsát, kiengesztelve bocsát el.

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 76130 ***

Antoninus elmélkedései.

Első könyv.

Második könyv.

Harmadik könyv.

Negyedik könyv.

Ötödik könyv.

Hatodik könyv.

Hetedik könyv.

Nyolczadik könyv.

Kilenczedik könyv.

Tizedik könyv.

Tizenegyedik könyv.

Tizenkettedik könyv.